Amíg csak lehet, tanítani fogok

Az Összpróba tábor  idén 7. alkalommal kerül megrendezésre az Összpróba Alapítvány szervezésében. A tábor célkitűzései között szerepel, hogy összefogja országunk általános és középiskolás diákjainak azon részét, akik érdeklődnek a színház-, zene-, tánc- és képzőművészet iránt, illetve azokat a felnőtteket, akik amatőr szinten, vagy akár hivatásszerűen foglalkoznak a színházzal és a filmművészettel. Az ifjúsági tábor részére szervezett turnusok már zajlanak,  a felnőtt táborba korlátozott számban még lehet jelentkezni.

INTERJÚ SOROZAT A TÁBOR TANÁRAIVAL

„Amíg csak lehet, tanítani fogok" - Interjú Vidovszky Györggyel az ifjúsági tábor első turnusának drámatanárával

A Vörösmarty Gimnáziumban találkozunk, mindjárt vége a tanévnek, szinte tapintani lehet a nyüzsgő várakozást. A beszélgetés előtt kér néhány percet, mert be kell mennie még egy osztályba. Persze, hogyne, mondom és diákos zavarral számolgatom, mennyi kérdés fér bele kicsöngőig.

- Vidovszky György: drámatanár, rendező. Ez áll az egyik szakmai katalógusban. Ez a sorrend?

Vidovszky György: A drámatanári munkát már 15 éve végzem, ez az, ami az életemben szinte a legállandóbb. Amíg csak lehet, szeretnék itt tanítani. A rendezés is innen indult. A Vörösmarty gimnáziumi diákszínjátszó előadások sikere után sok évvel ezelőtt Bérczes Lászlónak jutott eszébe az, hogy esetleg rendezhetnék egy repertoárdarabot a Bárkán, fiatalokkal fiataloknak. Erre volt kísérlet, mert eleinte inkább csak kísérlet volt, a Pál utcai fiúk. Sikeres lett és azóta olyan ifjúsági, prózai előadások születtek, mint az Iskola a határon, a Legyek ura vagy a Lila története.

- Kőszínházak elég ritkán vállalnak be amatőr produkciókat.

Vidovszky György: Néha-néha, ha nagyon szükség van rá, hívnak egy-egy amatőrt, egy gyereket például. Nagy a színészi és anyagi kockázat, sikerül-e megvalósítani, megéri-e...

- És megéri?

Vidovszky György: Az ifjúság számára nagyon kevés előadás készül, ez a típusú előadás hiánypótló. Nagyon szeretem azt a munkát, ahogyan itt a drámatagozaton is dolgozunk a fiatalokkal. Színészileg sokszor őszintébb és finomabb megnyilvánulásokat látok tőlük, mint a kipróbált technikákkal dolgozó színészektől. Elsősorban nem is színészi játékot kérek tőlük, inkább igyekszem olyan helyzetbe hozni őket, sok-sok együttléttel, ahol a darab csak eszköz arra, hogy kinyíljon a személyiségük.

- Hogy fogadja a közönség az előadásokat?

Vidovszky György: Arra törekszünk, hogy a színház a diákoknak ne két óra szenvedés legyen, ahol öltönyben kell feszíteni. A Legyek urát huszonötezren nézték meg. A tavalyi évadtól a befogadást úgy próbáljuk segíteni, hogy drámafoglalkozásokat is tartunk azoknak a csoportoknak, akik kérik. Ilyenkor az előadáshoz kapcsolódó problémára fókuszálunk, játszunk a közönséggel.

- Neked mit jelent a gyerekekkel való munka?

Vidovszky György: A Vörösmartyba kerülő 14-15 éves gyerekek alapmotivációja az, hogy ők színészek lesznek. Persze ennyi színészre nincs szükség és nem is mindegyikük alkalmas rá. A tanár feladata az, hogy a gyerekekben kialakítson egy belső kontrolt, hogy ő maga jöjjön rá, hogy neki való-e ez. Nem tarthatjuk őket tévhitben. A színházi munka nem olyan, mint a filmes, ahol a siker gyorsan jön, rövid ideig tart és nem biztos, hogy követi bármi. Mi egy-egy előadást éveken keresztül játszunk, ezért ez az egyszer fent, egyszer lent érzés kisimul. Idővel észreveszi, hogy már más a viszonya a szöveghez, a szerepéhez, nemcsak a sikert éli meg, hanem a munkát, az önfegyelmet, a koncentrációt. Ennek a lelki attitűdnek az elérése a legfontosabb.

- Másodjára veszel részt a balatonföldvári Összpróba táborban. Mivel készülsz idén?

Nemes Ágnes

„Jó, de miért?" - Interjú Rába Roland

Az egyetemen sok mindenről lehet tanulni, de mind között a legfontosabb a kérdezés tudománya. A képesség, hogy tudjunk lényeges dolgokra rákérdezni. Rába Roland is, legyen szó a Katonáról, a Krétakörről vagy a Nemzetiről, ezt a tudását gyarapítja és próbálja elültetni a közönségben, előadásról előadásra.
Találkozót lehet egyeztetni napirendhez, a témához, de tömegközlekedési csomóponthoz még nem igazítottam beszélgetést. Ez idáig. Rába Rolandot két stáció között értem el, A és B pont keresztmetszetében.

- Mindig ilyen sűrűek a napjaid?

Rába Roland: Nem mindig. Nem vagyok munkamániás, de mindig jobb csinálni valami, mint nem.

- Az első évadod a Nemzeti Színházban véget ért. Hogy érezted magad?

Rába Roland: Teljesen ismeretlen és új dolog nekem ez a hatalmas színház, a nagyszínpadra gondolok. Mint minden kőszínház, a Nemzeti is egy „üzem", olyan értelemben, hogy szabályozott keretek között folyik a munka, sok ember működik együtt egy adott szabályrendszerben, nagyon jó lendülettel.

- Más ez a közönség, mint amit eddig megismertél?

Rába Roland: Bár soha nem ezt halljuk a hírekből, statisztikákból, de a magyar nézők bizony járnak színházba. Persze sok múlik a közönségszervezésen is, ami egy 24 órás munka.
A Krétakörben sokkal kevesebb nézőnek játszottunk egy-egy este. És blokkokban, azaz 4-5 vagy akár 9 előadást is lejátszottunk egymás után. Ez egyfajta gondolkodásmód és nagyon jót tett az előadásnak, hogy nem szétszórva 1-2 előadás volt havonta. Az ember merészen kipróbál dolgokat, az előadások az előző tapasztalataiból építkeznek. Ez nagyon hiányzik.

- Katona, Krétakör, Nemzeti. Ki választott kit?

Rába Roland: A főiskola után a Katonába szerződtettek le, akkor már ismertem Schilling Árpádot. 2002-től lettem a Krétakör tagja.

- Túl biztonságos volt akkor még a Katona?

Rába Roland: Egyszer csak úgy éreztem - és mindig ezt érzem - hogy még tanulni kell, még nem vagyok kész erre, az egyébként magas színvonalú, „üzemi működésre". De tudom, hogy nemcsak én voltam bátor, hanem kaptam egy lehetőséget. Mert nem mindenkinek adatik meg, hogy egy nagyon izgalmas színházi ember éppen akkor, éppen amikor fiatal, éppen őt hívja meg a társulatába. A Nemzetiből pedig akkor jött a felkérés, amikor Krétakör átalakult, a társulat gyakorlatilag megszűnt.

- Az idén te is részt veszel Fullajtár Andrea mellett az Összpróba táborban, a színész szekció egyik vezetőjeként. Mi az, amit átadnál a tudásodból a résztvevőknek?

Rába Roland: Egy színésznek, és szerintem minden embernek, kell rendelkeznie bizonyos pedagógiai érzékkel. Azt értem ez alatt, hogy figyeljek annyira a körülöttem levő emberekre, hogy tudjam, mikor és hogyan szólaljak meg. Zsámbéki Gábor a főiskolán egy-egy jelenet bemutatása után mindig azt kérdezte, „Na, milyen volt?" Aztán valaki közülünk csak megszólalt: „Jó." - mondta. Ő meg visszakérdezett: „Jó, de miért?" Felnőttekkel fogunk dolgozni, nem tanárként leszek ott, hanem színészként. Érvelni, inspirálni, figyelni szeretnék. Szót érteni a másikkal, emberi képesség, nem tanári.

Nemes Ágnes

Az út Fejes Endrétől Pucciniig - Interjú Léner Andrással

Léner András: „Itt jön maga Gianni Schicchi! - mondja András a beszélgetésünk kellős közepén, amint a Zeneakadémia egyik végzős hallgatója közelít kávéházi asztalunkhoz. „Szia Gianni." - köszöntöm félszegen. Miután megint kettesben maradunk, András csillogó szemmel fordul hozzám: „Na, ő egy remek énekes." Semmi kétség, Léner Andrást, a Budapesti Kamaraszínház rendezőjét elvarázsolta az opera világa.

- Utoljára ősszel, a Mocorgó bemutatóján találkoztunk. Mi történt veled azóta?

Léner András: Az évad elején mutattuk be Fejes Endre Mocorgó című darabját, Nagy Viktorral a címszerepben. Aztán a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol mint tanársegéd tanítok Huszti Péter mellett, a most végzős osztállyal készítettünk egy vizsgaelőadást, a Bástya sétány 77 című operettet. Utána egy kortárs orosz szerzőpárostól, Oleg és Vlagyimir Presznyakovtól a Padlószőnyeg című darabot vittük színre, ez egyben a magyarországi bemutató is volt. Fiatal koruk ellenére, Csehov után a legtöbbet játszott orosz dámaírók. Nagyon erős előadás lett, nagy küzdelmek árán.

- Épp most is egy próbáról jössz, akkor ez még nem a pihenés ideje...

Léner András: Nem, mert a bemutató után két nappal már elkezdtük próbálni Puccini Gianni Schicchi című egyfelvonásos operáját a Zeneakadémián. Június 19-én lesz a bemutató a kiscelli templomban.

- Operarendezés... Elég volt a prózából?

Léner András: Hát ez egy nagyszerű kaland... Tanítok a Zeneakadémián is, színészmesterséget és Kovalik Balázs megkért, hogy a végzősök vizsgaelőadását rendezzem meg. Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért rám gondolt, egyrészt hivatkozott a tanári munkámra, másrészt azt mondta, hogy szerinte ez olyan anyag, amit egy olyan prózai rendező kezébe szeretne adni, akinek van egy erős térérzéke és analitikus készsége. A Gianni Schicchi egy remekmű, és miután megszoktam, hogy énekelnek, azt vettem észre, hogy hasonló instrukciókat adok, mint a prózai műveknél. Az énektől valahogy az egész összefogottabb lesz.

- A rendezés mellett régóta tanítasz is. Ezt így tervezted?

Léner András: Nem, ez adódott és nagyon nagy plusz az életemben. Amikor végeztem a főiskolán, Huszti tanár úr megkért, hogy maradjak bent mellette. A mostani végzősök az első osztály, akiknek a munkáját a felvételitől a diplomáig nyomon követtem.

- És akkor itt az újabb kihívás, az Összpróba tábor, ahol idén is tartasz egy kurzust.

Léner András: Ó, igen... Szeretem ezt a fajta együttlétet, mert az a szabadság és hihetetlen elszántság, ami bennük van, nagyon inspiráló. Ahelyett, hogy fagylaltoznának, vagy strandolnának, dolgoznak és dolgoznak, és a végén létrejön egy produkció.

- Idén mivel készülsz?

Léner András: Pontosan még nem tudom, de terveim azért vannak. Esetleg előveszem a Gianni Schicchi szövegkönyvét, mert az zseniális.

Nemes Ágnes

Figyelő állásponton - Interjú Fullajtár Andreával

A színházi évad végéhez közeledve sem könnyű időpontot egyeztetni Fullajtár Andreával, a Katona József Színház Jászai Mari-díjas művészével egy interjúra. A mindig mozgásban lévő, újabb kihívásokat kereső színművésznő azért szakított egy kis időt a kérdéseimre.

- Milyen szakmai kihívásokkal nézett szembe ebben az évadban? Megtalálták a szerepek?

Fullajtár Andrea: Sokat dolgoztam idén, négy bemutatón vagyok túl, közülük a legkedvesebb a Struktúra-vita című produkció volt, amit a Kamrában játszottunk.

- Az évad végéhez közeledve inkább kimerült, vagy inkább elégedett?

Fullajtár Andrea: Látva, hogy mennyire érzékelhető a változás a színházbajárási szokásokban is így, válság idején, úgy mondanám, figyelő álláspontra helyezkedtem, merre tart a közönségigény.

- Évről évre láthatjuk Önt filmekben, tévéfilmekben is. Hogy érzi magát ebben a világban?

Fullajtár Andrea: Mindkettő más és másért szereti az ember csinálni. A filmben minden a szemekre és az arcra koncentrálódik, a színház sokkal inkább a testről szól.

- Mi jelent Önnek még mindig kihívást a színészetben? Mi az, ami előreviszi?

Fullajtár Andrea: Nagyon szeretem a szakmámat nézni is, csinálni is. Minden alkalommal, ha jó színházat látok, megint felerősödik bennem, hogy jól döntöttem, mikor ezt a pályát választottam.

- Tavaly kipróbálhatta magát a tanító szerepében Balatonföldváron az Összpróba alkotótáborában. Ez a szerep közel áll Önhöz?

Fullajtár Andrea: Nagy élmény fiatalokkal dolgozni, látni, hogy hogyan válnak fogékonnyá egy jelenet kibontására, a szöveg alatti jelentések eljátszására. Remélem, idén is tudok valamit adni azoknak, akik eljönnek.

- Mit tapasztalt a jövő tehetségeiről a munka során?

Fullajtár Andrea: A fiatalok nagyon nyitottak az újfajta, számukra ismeretlen szemléletek iránt, képesek egyszerre több dologra figyelni, és ez a megosztott figyelem jó helyzeteket teremt a próba közben. Az viszont elszomorító, milyen keveset olvasnak - a nagy átlagról beszélek -, így ebben a rövid kurzus-időben próbálok valamit átadni abból, milyen fontos egy színésznek a jó és nem felületes szövegértés.

- Az idén végigviszi a színész szekció felnőtt kurzusát. Ki lesz a társa ebben és milyen darabot választott?

Fullajtár Andrea: Rába Roland kollégámmal ketten fogunk dolgozni Térey János Nibelung-lakópark című darabjának szövegei nyomán. Az idei kurzus érdekessége, hogy a résztvevők választhatnak, mely jeleneteket szeretnék játszani vagy rendezni, illetve mely szövegekre szeretnének valamilyen zenés gyakorlatot bemutatni. A munka reggeltől estig tart, ha van rá igény, én a próbák előtt tartok majd tréninget, hogy a test és a hangképzőszervek átmozgatásáról is legyen valamilyen képük.

Nemes Ágnes

ÖSSZPRÓBA IFJÚSÁGI TÁBOR - 2009.

SZÍNHÁZ, FILM, MÉDIA, TÁNC TÁBOR 11 - 17 ÉVES FIATALOKNAK BALATONFÖLDVÁRON

Az Összpróba Alapítvány, az „ÖSSZPRÓBA-Ifjúsági Program 2009" keretében, 2009. június 21. és július 9. között 2 turnusban Balatonföldváron rendezi meg nyári alkotótáborát. Várunk minden olyan általános és középiskolás diákot, akit érdekel a színház-, a tánc- és filmművészet, valamint a média világa.

Tanáraink, vendégeink mindannyian elismert szakemberek: Gubás Gabi, Stohl András, Léner András, Vidovszky György, Kenyeres Bálint, Végh Zsolt, Nagy Viktor

ÖSSZPRÓBA FELNŐTT TÁBOR - 2009.

SZÍNHÁZ és FILM TÁBOR 18 - 26 ÉVES FIATALOKNAK

Az Összpróba Alapítvány 2009. július 9. és 16. között Balatonföldváron újra megrendezi művészeti alkotótáborát. Minden jelentkezőt várunk, akik amatőr szinten, vagy akár hivatásszerűen foglalkoznak a színházzal és a filmművészettel.

Tanáraink, vendégeink elismert szakemberek: Fullajtár Andrea (a budapesti Katona József Színház színművésze), Rába Roland (a Nemzeti Színház színművésze), Mohácsi János (színházrendező), Zsótér Sándor (színházrendező), Kenyeres Bálint (filmrendező), Végh Zsolt (színész, rendező)

Szakmai partnerek:
Színház- és Filmművészeti Egyetem, Budapest
Balatonföldvári Szabadtéri Színház - KULTKIKÖTŐ

A tábor díja: 55.000 Forint, amiből minden egyes jelentkezőt az Európai Kulturális Társaság 2008-ban is 10.000 Ft-tal támogat. Így a tábor díja: 45.000 Ft .

Szállás: Balatonföldvári Általános Iskola, 8623 Balatonföldvár, Kőröshegyi u. 3.
Napi 3 étkezés: Platán Étterem, Balatonföldvár

Forrás: Összpróba Alapítvány