Korpusz

Toepler a Korpusz alapjául szolgáló mûvével megnyerte a Katona József drámaírói pályázatot. Az akkor még Halotti Póz (Grandginyol) címet viselõ darabot a 2007-es Pécsi Országos Színházi Találkozón felolvasó színházként mutatta be a Stúdió "K" társulata - szintén Géczi rendezésében. Az õsbemutatóra 2008. február 28-án kerü sor a Ráday utcai Színházban.

Bűzös, nyirkos, mocsárvidék. Világvégi sötét hely, ahol a szobrász éjt nappallá téve oltárán dolgozik. Oszló hullák bűze facsarja orrát. Csupán torz mániája élteti, hogy megmintázza a "Fenségest". A gyilkos a legkülönfélébb modelleket gyűjti egybe neki. Már csak a főalak hiányzik - meg is van hozzá a legtisztább ember. A titokzatos eltűnések ügyében vizsgálódó éles eszű nyomozó (tudtán kívül) mindenre fényt derít - mielőtt maga is felkerül az oltárra...

Toepler Zoltán közreműködése garancia a meghökkentésre. Kedvelt eszköze az irónia, és erős szálak fűzik a groteszkhez is. A hiteles ábrázolásmód és a gúnyos kifigurázás - akár önmagával szemben is - szerencsés összhangban van Géczi Zoltán "kegyetlen" színházával, melynek ars poeticája, hogy "hülyéskedni csak komolykodva lehet". Egyetlen biztos pontjuk a bizonytalanság, és a következetlenségek feszes rendszere.

KORPUSZ
- Toepler Zoltán rémdrámája -
 
A szobrász: Tamási Zoltán
A segéd: Lovas Dániel
Nárcisz: Rusznák Adrienn
A gyilkos: Janicsek Péter
A tanító: Géczi Zoltán
Kveon: Toepler Zoltán
Az újonc: Marosi Viktor
Rendező: Géczi Zoltán
Munkatárs: Hannus Zoltán, Swierkiewicz Áron
Fény: Fodor Gergely
Hang: Fodor Gergely

Ősbemutató: 2008. február 28., Stúdió "K" Színház
(Bp. IX. kerület, Ráday u. 32.)

További előadások: február 29., március 7., 12.

"Mert el kell távolodni, hogy közeledni tudj..."

A dráma alapjául szolgáló rögeszme, a repülés ismétlődő embléma a szerző műveiben. A 38. Magyar Filmszemlén kísérleti különdíjat nyert Álszent című alkotásának főszereplője szintén egy hitevesztett vallási vezető, aki már csupán Istenhez való felemelkedésben látja a kiutat. Lehetőségeik és útkeresésük eltérő, mégis mindkettejük ösvényét a kísértés és bűnbeesés szegélyezi. Akárcsak Jób, elveszítenek mindent, hogy átéljék a hit nélküli magányt. "Akkor is szolgálni kell az Urat, ha nincs.." - hangzik el a filmben. Épp ez mindkettejük erénye (vagy éppen bűne): úgy tartják életben a hitet másokban, hogy közben maguk hitetlenek.

A dogmatikus tanok és a megszállottság nem ismeretlenek az író számára. Evangélikus szellemben nevelkedett, később csatlakozott a Jehova Tanúi felekezethez. Bár mára szakított a gyülekezettel, a "repülés" azóta is foglalkoztatja.

Korpusz

Habár kikerülhetetlen a két alkotás összevetése, a rendező következetesen a biblikus utalások kihúzására törekedett, mert egy referencia ponttól távoli, érzékeinken létező közeget képzelt el, melyben kötelék nélkül mozognak alakjai. "Idő és dimenzió nélküli tér, ahol folyton sötét van, és nem látni a napot. Tudják, hogy odafönt van, a tanító beszél róla, de nem tudnak megbizonyosodni. Az emberben alapvetően megvan ez a vertikális törekvés, bármilyen istene legyen is: akár materiális, akár szellemi vagy éppen a művészet maga." - mondja Géczi Zoltán. - "Az egyetlen biztos dolog a bizonytalanság, mely mindannyiunkban jelen van, csak eltérő formában nyilvánul meg. Ezt a bizonytalanságot szeretnénk erősíteni, mígnem egyfajta bizonyosság lesz belőle."

A rendező szerint a papok szerepe a világban mindig is az volt, hogy táplálják az emberekben a reményt, mert ez szükségeltetik a túléléshez - fenntartják a látszatát. Ebben hasonlatosak azokhoz a rendezőkhöz, akik az előadást "bezárják" a színpadra, és leválasztják a nézőről.

Toepler és Géczi művészi szemlélete abban is találkozik, hogy csak a felvállalt és tudatosan átélt sors méltó az emberhez, minden más nélkülözi a szabad akaratot. Míg előbbi Álszentbéli tanítójának szájába a Jelenések Könyvéből vett idézetet ad - "az Atya azokat szereti, akik égetőn forróak, vagy hidegek, mint a semmi"  -, utóbbi Dosztojevszkijre hivatkozik: "Vagy forró légy, vagy hideg légy, mert ha langymeleg vagy, kiköplek a szájamból."

"A színház ambivalencia nélkül semmit sem ér - bármi, ami egyértelmű, kidobandó" - érvel Géczi. A felállított szabályrendszer visszatérő és következetes áthágása alkot rendszert: az összezavart irányok, sejtelmes cselekménybonyolítás, elsőre nehezen érthető indítékok egymást támasztják alá. A térhasználatra is jellemző, hogy időnként a teátrum előterét is játékba vonják, mikor onnan kiabál be valaki, vagy kijáratként használják az arra nyíló ajtót. A kétféle olvasat az illúzióvesztésből táplálkozik, és egymást erősíti: a néző fellélegezhet, hiszen "csak" színházban van, és amit lát, "csupán" játék, de egyben azt is érzékelteti, hogy innen kilépve sem ér véget a történet. A rendező úgynevezett dogmatikus színháza nélkülöz minden külső effektet; minimális világítást és díszletet alkalmaz, zenei elemekként pedig a színészek Bach kétszólamú invenciókat szólaltatnak meg.

Grandginyol

A grand guignol (ejtsd: gran ginyol) eredetileg egy 19. századi színház, a Théatre Grand-Guignol neve volt. Itt született meg a rémdráma francia változata, mely felvette előadása helyének a nevét, s ma leginkább a túlfűtött, olykor szadista és a közönség megbotránkoztatását, elrémítését szolgáló kegyetlen, véres jeleneteket ötvöző műfajként tartják számon. A Korpusz rövid dialógusokban, naturalista módon, ironikus elemekkel ábrázolja, ahogyan a szobrász a "repülő gyermekek" végtagjaiból válogat, vagy ahogy a nyomozó felvázolja a nyakatekert stratégiát. A nyomasztó történetet a groteszk játék oldja fel.

A műfaj állandó típusai a commedia dell'arte hatását tükrözik, mindig szerepel egy ravaszkodó, csavart logikájú nevettető, akinek figuráját a Stúdió "K"-ban a szerző ölti magára. Kveon nyomozó szókratészi iróniával okítja tanoncának a kérdezés helyes technikáját, a végzetet azonban nem kerülheti el - utolsó kérdése halálosan betalál. A kedves naiva és a kurva (kísértő) típusa pedig egyszerre jelenik meg Nárcisz képében.

A grand guignol hatása az artaud-i kegyetlen színház rítus-színjátékaiban is felismerhető. A komikus és groteszk gesztusok csak a pontosan elhelyezett mozdulatokkal, jól eltalált ritmusokkal, illetve az irányok következetes váltogatásával alkalmasak a szöveg erőteljes képi világának megfelelő ellenpontozására.

A rendező

Géczi Zoltán a Stúdió "K" Színház tagjaként látható a Nemzeti Színházban folyamatosan műsoron lévő Varázsfuvola-mese című bábjátékban; a Fodor Tamás által rendezett Vihar, avagy a bűnbocsánat színjátéka (Shakespeare) és A Zöld Kakadu (Arthur Schnitzler) drámákban játszik. Első itt bemutatott darabjának szereplői részben a társulat tagjai: Rusznák Adrienn, Tamási Zoltán, Lovas Dániel, illetve vendégszínészként közreműködik Janicsek Péter és Marosi Viktor, valamint maga a rendező és a darab írója, Toepler Zoltán is.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem alatt a Katona József Színházban végzett gyakorlatot (Attack 2003), majd az iskola befejezését követően az Új Színházhoz szerződött, ahol számos darabban játszott (Hazug képzelet 2003, Három nővér 2004, Szentivánéji álom 2006, stb.), saját elmondása szerint azonban a kőszínházakkal szemben hitelesebb ábrázolási lehetőséget és nagyobb teret érez az alternatív színházakban. Már tanulmányai alatt is lehetősége nyílt rendezői képességei kamatoztatására: a Csáth Géza színművéből készült A Janika című darabot az Új Színház stúdió előadásaként a Zöld Macska Diákpincében mutatták be 2006-ban. Jelenleg a Király utcai Sirály Pincében látható több rendezése: Egy kutya a konyhából (Bertolt Brecht Dobszó az éjszakában című műve nyomán), Zongora (Füst Milán), Lángarc (Marius von Mayenburg). Színházi munkái mellett szerepet kapott több kisfilmben (Kivégzés, Lux úr szabadalma) és a Török Ferenc rendezte Szezon című moziban.

Az író

Toepler Zoltán rendezett filmet és színjátékot (vagy performance-t); írt drámát; forgatókönyvet a Jóban Rosszban sorozathoz, illetve hangjátékhoz (Előjáték az Üvegcípőhöz); dolgozott Garaczi Lászlóval (Brahms és a macskák); nyert drámaírói pályázatot, és filmszemlén kísérleti kategóriában különdíjat. Alkotásaival mind a kritikusokat, mind a közönséget szélsőségesen megosztja. Korábbi munkáira is jellemző az abszurd vagy groteszk drámai alapállás: képtelen vagy brutális helyzetekben kell a szereplőknek helytállniuk. A 2006-ban bemutatott A Gyehenna bűze című jelenet szintén a grand guignol elemeit mutatja, ahol az orvos ledér asszisztense segítségével szó szerint magára ölti feleségét, és megpróbál túljárni annak szeretője eszén. Nagy port azonban Álszent című filmjével kavart, melynek egy jelenete ellen állatvédő szervezetek tiltakoztak.
Számos filmje és darabja a látszat és valóság kölcsönhatásaival operál, mely az önámítás és a referencialitás viszonyát boncolgatja keserédes formában: Toepler, Platón, Garaczi, A látszat dzsal, Presstrucker és az Ó, Moliére bohózat, melyben a nagy nevettető A fösvény című darabjának keletkezéstörténetét írja meg.