Zsírpróba

Zsírpróba

- naplójegyzetek a Zsírember blogjából születő előadás próbái nyomán - nemjoember.freeblog.hu

1.

A szöveg megszületett, Zsírember gyereke még mindig nem. Mindkettő körülbelül egy héttel ezelőttre volt tervezve. Így a darab is ott ér véget, hogy a gyerek nem hajlandó világra jönni.

Olvasópróba az Örkény Színházban

Zsírember: Széles László
Éva, a felesége: Takács Nóra Diána
Nagyi: Bíró Kriszta
A többi szereplő, Mikulás, Mikulásné, szomszéd nő, főorvos, Stephen Hawking, iparos majd valahogy valamilyen felosztásban: Kerekes Viktória és Máthé Zsolt
Dramaturg: Várady Zsuzsa
Író, rendező: Dömötör András

Dömötör felolvassa a szöveget. Hol nevetés, hol sokkolódás. A kérdések főleg az előadás formájára vonatkoznak. Amiről még nagyon keveset tudunk. A szöveg jelenetek, monológok (az eredeti blogból kiválogatott részletek) és narrációk (A Nagy Zsíremberről szóló legendák) ötvözete. Asszociatív montázs. Nincs igazi (eleje-közepe-vége) történet, nincs is kísérlet történetmesélésre. Nincs jellemfejlődés. Állítás a világról egyetlen ember szűrőjén keresztül. Egy életérzés. Állapotszínház. Valami ilyesmi lenne a cél.

2.

Átmegyünk a Színművészeti Egyetemre próbálni. Jobban, szabadabban lehet, mint az Örkény Színház aulájában vagy próbatermében, ahol állandó nyüzsgés van. Felszabadító légkör.
Kialakul a tér. A színpad - 8 összetolt dobogó - egy hatalmas asztallá áll össze, amelynek közepén, a belsejében ül gurulós székén Zsírember. Az asztal jobb oldalán felesége, bal oldalán a mozdulatlan (talán élő? talán halott?) Nagyi foglal helyet. A többi szereplő hátul jelenik meg. Nyílt színi átöltözések. Közben folyamatos apróbb változtatások a szövegen, a szerkesztésen.

3.

Milyen jó lenne a szöveget kapszulákban beadni a színészeknek a próbák elején. (Csak az lenne kínos, ha fölcserélném őket.)

4.

Szeretek bemenni a Vas utcába, és hogy a többieket is érezhetően felszabadítja az új helyszín, igazolja a döntésemet. (És persze egy csomó mindent megnehezít: mindent nekünk kell csinálni. De ezt is élvezem. Szélesnek mondom is egyik próba után, hogy én ilyen "amatőr" körülmények között szeretek dolgozni igazán, mint főiskolás koromban. A lényeg: a kompromisszumok nélküli szabadság; úgy dolgozni, hogy belső kényszer igazolja a munkát - és nem egy valódi kérdések nélkül pörgő színházi struktúra, ahol az ihlet helyett a bemutatókényszer diktál. Van egy Rilke levél, nem tudom pontosan, mikor és hol olvastam, ahol azt írja egy fiatalembernek: csak akkor legyen költő, ha legmélyebb álmából ébredve, öntudatlanul is igennel válaszolna a kérdésre, akarja-e ezt a pályát... De nem kell nekem most a magyar átlagtempóval foglalkoznom, csak mindig szeretek kicsit belerúgni, miközben kerülgetem.)

5.

Kerekes Viki azt mondta, 2008 van a színpadon. Észre se vette, mikor meghallottam, nem nekem szólt. Már megérte az egész.
De jó így próbálni, hogy senki nem foglalkozik a végeredménnyel.

6.

A szöveg ledobja magáról a pszichológiai realizmus színészetét. Ösztönösen születik meg rendezőben és színészekben a nonszensz szabadsága. Szélsőséges helyzetekben magától értetődő színészi létezés. Könnyedén lépnek át határokat, mert játék. Nincs énkeresés, létezés van és képzeletjáték. Az "idiotizmus színháza".

7.

Félre kell tennünk a munkát egy időre. Mindenkinek dolga van, magyarul pénzt kell keresnie: máshol. Ilyenkor befeszülök és próbálom megérteni a helyzetet, harag nincs bennem. Nem hibás itt senki. Az a kurva nagy baj, hogy hülyeségekre van pénzünk a graziaktól, a színészekre és a produkciókra kifejezetten kevés. Le fogok hányni valakit, készüljetek, amikor majd öt ország reprezentál nagy svédasztalok mellett májusban.

Forrás: Blogtxt Theaterfestival