Shakespeare e legsötétebb tragédiájának cselekménye gyors és drámai, s folyamán Macbeth, hatalomra törésében, mind bûnösebb bonyodalmak kényszerpályájára kerül. Már a kísértéssel való elsõ találkozásban alulmarad; a királygyilkosság éjszakájának baljós jelei érzékeltetik, hogy a világ természetes rendje nemcsak egy bûnös emberpár tudatában—lelkében borul fel, hanem kozmikus dimenziókban is; a bitorolt trón bizonytalansága egyrészt további gaztetthez, Banquo meggyilkolásához vezet, másrészt Macbeth lelkiállapotának szétzilálódásához, ami nyilvánosan leleplezõdik.
Fullajtár Andrea, Hajduk Károly
|
|
A véres zsarnok visszafordíthatatlan süllyedését egyként jelzi a boszorkányok önkéntes felkeresése és az elmenekült Macduff hátramaradt családjának értelmetlen kiirtása; végül a bűnösöket lelkileg előbb éri el a bűnhődés, mintsem Macbeth a külső harcot elvesztené: a Lady elméje elborul, Macbeth átlátja, hogy élete üressé és értelmetlenné vált, hogy visszahozhatatlanul elvesztette embertársai megbecsülését.
A tragédia komorságát sajátos módon fokozza, hogy mindvégig tragikus irónia érvényesül benne. Már a boszorkányoknak a cselekményt elindító jóslatában megmutatkozik, amennyiben részigazságokat tartalmaz: Macbeth-et Cawdor thánjává nevezik ki, majd király lesz, Banquo pedig leendő királyok őse. Mivel a jóslat első fele beválik, Macbeth arra a téves következtetésre jut, hogy a másik is szükségszerű és tennie kell érte. De a jóslatok kétértelműek is és hamis bizonyosságba ringatnak. A boszorkányok ígéretei, hogy Macbeth biztonságban van, amíg a birnami erdő föl nem megy a dombra, hogy anya szülte nem árthat neki, beteljesülnek, csak éppen nem úgy, ahogy Macbeth érti, ahogy értenie kell őket, hanem általa nem is sejthető értelemben.
Pálmai Anna, Mészáros Piroska e.h., Hajduk Károly
|
|
De nemcsak Macbeth áldozata a tragikus iróniának: amikor Duncan király Macbeth-re ruházza az árulóvá lett Cawdor tisztét, nem sejti, amit a néző már tud, hogy Macbeth is árulásra készül. Avagy: a Lady azt hiszi, hogy egy kevés víz lemossa a gyilkos kézről a vért, ám később be kell látnia, hogy Arábia minden illatos balzsama sem tudja megtisztítani kezét a vérbűntől. A közönség mindig többet tud, mint a tragédia figurái, s az az irónia, amely ebből a többlet-tudásból fakad, nemcsak hatásos drámatechnikai fogás, hanem az emberi létezés ama fájdalmas korlátozottságának a szuggesztív érzékeltetése is, hogy az ember mindig úgy dönt és cselekszik, hogy nem tudja átfogni a feltételeket és körülményeket.
Az előadás a Budapesti Tavaszi Fesztivállal való együttműködés keretében jött létre.
Fullajtár Andrea
|
|
Bemutató: 2008. március 14-én (a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében) és március 15-én este 7 órakor
További előadások: március 18., 25., április 1., 7., 11., 19., 28.
Dankó István e.h., Kovács Lehel, Lengyel Ferenc
|
|
