"Magyar az anyanyelvem. Angol az apanyelvem. Német a nénikém nyelve"- vallotta a fekete humorú író-rendezõ, akinek tréfás kedvére jellemzõ vicc: Hogy fér el 40 zsidó egy Trabantban? - A hamutartóban.
|
Egyetlen rendezését sem láttam. Hallottam egyet. Hanglemezről Broadway-Brecht, Brecht-jét második feleségével, a svéd-amerikai Viveca Lindforsttal. És láttam rendezni. Német dokumentumfilmen. Körötte csámborgott a színpadon roppant méretű, fehér, színházbarát pulija. Kedélyesen körötte a színészek családja. Felismerhető volt viselkedésében a múlt századelő Magyarországa. Úgy értve: kávéházi hazája. Sikerrel plántálta át Berlinbe a pesti kávéházi könnyedséget, ahol mindent olyan komolyan vesznek, mintha vicc volna. Nem halt bele a rendezésbe az ember, aki a huszadik században annyi mindent túlélt, hogy már elfelejtett félni a jelentől, csak a múltja fenyegette.
Kényelmes szedett-vedettséggel, pulóveresen is jólöltözöttnek látszott mindig. Aggkorában is fiatalosnak rémlett, nyilván, mert belül nem öregedett meg. Bajsza fölött mintha csúfondárosan nézte volna a világot. Fogalmam sincs róla, mint állt az alkohollal, de mindig úgy festett, mint egy jól nevelt angol a whisky-vel. Arcszínét a folyamatos kortyolgatástól kaphatta.
Némileg szélhámosnak éreztem szakadatlan működő charme-ját, antivilágbéli kávéháziságát, kikezdhetetlen fekete derűjét. Olyan volt külföldön, mint egy megtestesült anekdotabeli magyar: a jég hátán is szemtelenül megélő fickó. (Volt kitől örökölni. Mamája, Elza, Auschwitzban utaztattában odalépett egy állomásnál a német tiszthez és határozott hangon követelte, engedje szabadon. A tiszt elengedte. Tábori 1979-ben megírta Münchenben színdarabnak Mamám kurázsija címmel.) Mindnyájan szélhámosok vagyunk ezekben a nyilvánosságot igénylő szakmákban, de ő több körrel volt tehetségesebb és színesebb kókler.
Első színdarabja (Menekülés Egyiptomba, 1952.) Kairónak tartó osztrák menekültek kalandjai egy hónapig ment a New York-i Music Boxban. Elia Kazan rendezte, Lukács Pál, a kövér komikus Zero Mostel és Jo Van Fleet játszották a főszerepeket. Követte az Andersen mese címét kölcsönző A császár ruhája (1953) 1930-ban Budapesten játszódik egy téli napon. 16 előadás. Lefordította Max Frisch Andorráját. 9 előadás. Brecht Arturo Ui drámáját lefordította, részt vett Kurt Weill berlini és Broadway-dalainak versszövegei fordításában (1979). 1960: Brecht Brechtről kollázsa. A kannibálok (1968) náci koncentrációs táborban játszódik, ahol a foglyok megszívlelik Swift ember-evést proponáló javaslatát.
Halála évfordulójára a Berliner Ensemble fotókiállítást rendezett Tábori "a nagy író és rendező" tiszteletére. Négy helyiségében négy elkülönített témát tárnak a látogatók elé.
I. A Brecht-szobában Tábori Táborit rendez címmel megjelenítik színházi munka közben.
II. Helene Weigel szobájában Beckettől Shakespeare-ig.
III. Otthonom az ágy és a színpad. Franz Joseph Auferichtról elnevezett szobában. Aufricht volt a Schifbauerdamme-i színház igazgatója a Koldusopera idején.
IV. A színház kantinjában pedig Györgyünk Berlin 1999 - 2007 címmel láthatóak a Művészeti Akadémia Tábori György-archivumának, a müncheni Deutschen Theatermuseum színházi gyűjteményének, Oliver-Hermann-archivumának (Robert Zimmermann), Maria Sommer (Gustav Kiepenheuer Verlag), valamint negyedik (egyben utolsó) felesége, Ursula Höpfner-Tabori gyűjteményéből kelvételeket. Kiállítják mindeddig ismeretlen, fennmaradt feljegyzéseit és kéziratait.
A belépés ingyenes.
Szerző: MGP