Mire jó egy történet? Bántani valakit? Megnyerni valakit? Legyõzni, megszeretni, megszerettetni, meggyûlölni? Netán átverni, becsapni, csúfolni, rágalmazni. Esetleg meghurcolni, pellengérre állítani, megbetegíteni.
|
A Scallabouche Társulat történetei a színpadon születnek: elég egy pillanat, amíg a mesélő összekacsint a hallgatóval, amíg minden hozzávaló összeáll, s az események immár megállíthatatlanul rohannak az ismeretlen végkifejlet felé...
A színészek építgetik, dajkálják, szeretgetik a mesét, majd meggyalázzák, megcsavarják, összekeverik. Ami épül, együtt épül, de elég egyetlen meggondolatlan lépés, hogy egyik pillanatról a másikra minden, ami vidám és szép volt, komorrá és ijesztővé váljon...
Minden azon múlik, milyen lomokat hozunk fel a pincéből: egy régi fridzsidert, egy háromlábú széket? Netán egy elfeledett szerelmet, családi legendát vagy egy rég megbántott szeretőt.
A Scallabouche Társulat alkalmi előadásainak színészei (Dióssi Gábor, Ruszina Szabolcs, Szanitter Dávid, Tamási Zoltán és mások) hosszú hetekig gyakorolták a meseszövést, vagy a "long form" improvizációt, hogy estéről estére más, magával ragadó produkciót nyújthassanak.
Rendező: Alexis Latham
• Premier: Március 25., 19.30, Merlin Színház
fotó: Péter Ildikó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.