Nyílt levél

A kecskeméti igazgatóválasztással kapcsolatban érkezettt szerkesztõségünkbe az alábbi - Közgyûlésnek címezett - nyílt levél, amelyet változtatás nélkül adunk közre >>

Nyílt levél 2008. március 27-re


Tisztelt Közgyűlés!

Budapesti nézők vagyunk, rokonaink nem élnek Kecskeméten, mégsem közömbösek számunkra az itteni történések, különösen a Katona József Színházzal kapcsolatosak, ezért fordulunk most Önökhöz.
Az elmúlt 4-5 évben folyamatosan figyelemmel kísérjük a kecskeméti teátrum előadásait, most már heti rendszerességgel látogatjuk őket, nem törődve a vonat- és a színházjegyek költségeivel. Ez idő alatt jobban megismertük a társulatot, mely egészen kivételes emberekből, művészekből áll. A nézőtéren ülve is kiderül, hogy valami olyanra képesek, amire egyre kevesebben, pedig egyre nagyobb szükség van rá: együttműködésre. Nem egymás mellett dolgoznak, hanem közösen, a másik szemébe belenézve. Ez természetesnek tűnhet (annak kéne lennie), azonban sok helyen már nem tapasztalható. A kultúra országos átrendeződése miatt a színészek darabszerződést kapnak csak, ám újra és újra arról nyilatkoznak az itt dolgozó vendégművészek, hogy milyen hihetetlen csoda és csodálatos, hogy Kecskeméten megmaradt a társulati létforma.
Rendkívül sokoldalú ez a csapat: vígjátékot, musicalt és nagyoperettet is magas nívón visznek színre, éppúgy, mint a klasszikus és a kortárs drámákat. A színház néhány tagja együttest is alapított. A Tessék! zenekar koncertezik szerte az országban és helyben egyaránt, felejthetetlen élményeket adva ezzel a közönségnek. És bár folyamatosan játszanak, próbálnak, mégis szánnak időt és energiát az ifjúság nevelésére. Egyik gyönyörű példája ennek a Sztárcsinálók 2007 című produkció, melyet a Katona József Gimnázium diákjai játszottak tavaly májusban a Kamaraszínházban. Az előadást a színház két színésze, Bori Tamás és Makranczi Zalán rendezte.
Ahhoz, hogy ez a TÁRSULAT ilyen legyen, szükség van egy olyan meghatározó személyiségre, aki feltétlen bizalmukat élvezi, aki mellett minden körülmények között kiállnak és viszont. Bodolay Géza ez az ember a kecskeméti Katona József Színházban. Annak ellenére, hogy a figyelmünket számunkra szokatlan előadásaival hívta föl, mégis elérte, hogy újra és újra jegyet váltsunk a rendezéseire, illetve a színház többi darabjára. Szintén az ő érdeme, hogy visszatérő vendégekké váltak olyan művészek, akik a helyi nézők igényeinek kielégítése mellett országosan is ismert és elismert emberek, akiket bármelyik teátrumban szívesen látnának. Mindemellett pedig teret ad a fiatal tehetségeknek is a kibontakozásra és a bizonyításra. Jó látni, hogy a kecskeméti színházat is érintő komoly anyagi támogatás megvonása után, a gazdasági nehézségek ellenére az előadások színvonala, a bemutatók száma nem csökken, és továbbra is végzi mindenki ugyanúgy a maga feladatát. Csakúgy, mint azt, hogy a társulatot és az előadásokat egyre növekvő szakmai és nézői érdeklődés övezi. Jászai-díjjal tüntették ki Balogh Erikát és Kőszegi Ákost, Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel Simon Ibolyát, Soós Imre-díjat kapott Gidró Katalin és Makranczi Zalán, Aase-díjat Réti Erika, a Színházi Kritikusok Díját Balogh Erika és Zsótér Sándor az Adrienne-ért - csak, hogy néhány szakmai elismerést említsünk. Rendszeresek a fesztiválmeghívások és az ottani sikerek is - Pécsi Országos Színházi Találkozó, Vidor Fesztivál, Vidéki Színházak Találkozója, stb. Nagyszerű érzés volt arról olvasni, hogy a "Kontakt" Nemzetközi Fesztiválon, Turonban mekkora sikere volt a Danton halálának, és Bodolay Gézát meghívták Krakkóba, hogy a lengyelek nemzeti drámáját rendezze meg. A közönség figyelme sem csak abban merül ki, hogy a fővárosi vendégjátékok alkalmával mindig tele van a nézőtér, itt Kecskeméten is sok darabra alig lehet jegyet kapni, a nagy érdeklődés miatt már nem egy stúdiószínházi előadást át kellett vinni a nagyszínpadra. De említhetnénk Balogh Erika 2006-os Súgó Csiga Díját, melyet a nézők szavaztak meg. Az előadások jó hírének terjedése miatt egyre többen érkeznek is a városba csoportosan. Tudjuk, hogy ezekben a nagyobb társaságokban vannak szegedi, veszprémi, pusztaszabolcsi és fővárosi lakosok is. Mint ahogy az is előfordul, hogy mi követjük a társulatot egy-egy tájelőadásra. Így láttuk a Rómeó és Júliát Nyíregyházán, az Adrienne-t Zsámbékon, a Danton halálát Pécsen, nem is beszélve a rendszeres fővárosi vendégszereplésekről. A nézőtéren egyre több fiatalt látunk, a gimnazisták most már nem csak akkor jönnek színházba, ha az iskola kötelezővé teszi, maguknak is szervezik ezeket az estéket és délutánokat. Minden réteg megtalálhatja a saját ízlésének megfelelő darabot, a repertoár rendkívül színes, az előadások pedig magas színvonalúak. Ez elsősorban Bodolay Géza hozzáértésének köszönhető. Szívből reméljük, hogy a következő években is vezetheti a kecskeméti Katona József Színházat, mi pedig nézhetjük a rendezéseit!
Köszönjük, hogy végigolvasták levelünket!

Tisztelettel:
Mezei Vera és Varró Anna