Nagy András Camille címû monodrámáját Szegvári Menyhért rendezésében mutatja be a Gárdonyi Géza Színház március 27-én, a Színházi Világnapon. A tehetséges szobrásznõt Nádasy Erika játssza. Ezzel nyílik a IV. Nemzetközi Monodráma Fesztivál idei programsorozata.
A téboly és a zsenialitás között egészen szűk a határ - mondják; s ennek talán senki sem lehet pontosabb és megrendítőbb példája, mint Camille Claudel. A nagyszerű szobrász, a merész szellem, és a gyönyörű nő azonban nem "saját jogon" vált részévé az egyetemes művészettörténetnek - noha minden esélye meglett volna rá -, hanem szenvedélye révén, mely August Rodinhez, a XIX. századi francia szobrászat megújítójához, káprázatos mesteréhez fűzte.
Camille Claudel nagyszerű szobrász volt, merész szellem és a gyönyörű nő. August Rodin modellje, múzsája, munkatársa. Az ő testét formálta meg örökkévalóan számos világhírű szobrában a mester - és az ő keze nyoma is ott van Rodin művein. Sőt: ennél talán több is, jóval több. El lehet-e viselni ezt a "többet"? A monodráma abban a pillanatban indul, amikor a tehetséges és kétségbeesett művész megsemmisíti szobrait. A paranoia alakját öltő csalódása nyomán bizonyos lesz benne, hogy semmi nem szolgált soha mást, mint az ő tönkretételét. Azt mégsem sejtheti meg, ami rá vár: több mint három évtizedet egy tébolydában, ahova fivére - a híres író: Paul Claudel - szállíttatja el. Noha ártatlan. Noha józan. Noha zseni. S akkor az ő tébolya még csak nem is mérhető ahhoz, miként a világ tébolyodott meg?
Talán, igen. Talán, nem. (Nagy András)
|
Forrás: Egri Gárdonyi Géza Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.