Belga napok

Az elkövetkezõ két héten belül három különbözõ belga program látható a Trafóban. Láthatunk táncelõadást, színházi formációt illetve kiállítást a Trafó Galériában.

Belgium egyik legelismertebb koreográfusa, Wim Vandekeybus és társulata, az Ultima Vez egy visszatekintő, összefoglaló koreográfiát hoz el a Trafóba most pénteken és szombaton. A Spiegel egy olyan best-of előadás, amely a koreográfus munkásságának elmúlt 20 évéből válogat, és nemcsak extrém, veszélyes helyzetekből, de kirobbanó energiából és a táncosok lenyűgöző fizikai erejéből is ízelítőt ad. Téglákat dobálnak egymás felé a táncosok, hogy az utolsó pillanatban elrántsák a célzott személyt a kő elől; egymás erőteljes lépései elől gördülnek el a testek...és még hasonló, veszélyes helyzeteknek lehetünk szemtanúi. (április 4-5.)
A másik belga csapat az Abattoir Fermé színházi formáció, akik egyedi formanyelvükről és az érzékszervekre ható, lebilincselő előadásaikról ismertek Európa-szerte. A sejtelmesen hangzó Moe maar op en dolend (valaki, aki teljes kimerültségben bolyong) hangulatát David Lynch, Cronenberg és Hitchkock filmjeihez szokták hasonlítani. A darabot szürreális, kiszámíthatatlan helyzetek és a költőiséget sem nélkülöző, borzongató jelenetek jellemzik. (április 11-12.)
Emellett a Trafó Galériában is belgákkal találkozunk: április 13-ig tart nyitva az EUROPA VOSTRA című kiállítás, amely a brüsszeli székhelyű  Établissement d'en Face - egy művészek által vezetett galéria - projektje, és amelynek témája az Európai Unió. Ezen belül is az egységesedés, valamint a határok eltörlése, az országok önállósága, és a helyi hagyományok megőrzése között feszülő ellentét.

Wim Vandekeybus - Ultima Vez (B): Spiegel /Tükör / tánc

2008. április 4-5. (P-Szo) 20h
Jegyár: 2200 Ft, diákjegy: 1700 Ft, a Trafó bérlet érvényes!

A neves belga koreográfus, Wim Vandekeybus tükörbe néz, avagy egy visszatekintő, összefoglaló koreográfia a Trafó színpadán! A flamand táncélet meghatározó alakja 20 év történetét eleveníti fel: a Spiegel-ben a tánc és fizikai színház határán mozgó előadásainak legjavát kapjuk. Kirobbanó energia, kiélezett helyzetek és lenyűgöző fizikai erőnlét jellemzi a társulat munkáját.

A színpadon kilenc táncos. Testek, amelyek maximális sebességgel mozognak, más testekkel ütköznek, taszítják és vonszolják, elkapják és ellökik egymást. Ebben a durva, szinte erőszakos világban a tökéletes kivitelezés jelenti a biztonság illúzióját. A veszély szinte tapintható, a nézői lélegzetek visszafojtva. A táncosok a fizikai lehetőségeik határmezsgyéjén mozogva lenyűgöző képekben tárják elénk a vandekeybus-i világot és formanyelvet, ahol a test érzelmi csatatér, az előadás pedig extrém sport. Téglák repülnek, védtelen ízületek közelében súlyos bakancsok dobolnak - a társulat hat jelentős darabjának legemlékezetesebb jelenetei elevenednek meg.

Wim Vandekeybus, a neves belga koreográfus pályája az Ultima Vez alapításával és a What the Body Does Not Remember (Amire a test nem emlékszik) című darab bemutatásával kezdődött. Vandekeybus színpadi mozgást, zenét és filmet mesterien elegyítő munkáiban a tánc fizikai határait feszegeti: kirobbanó energia, veszély, extrém érzelmek dominálnak abban az autentikus koreográfusi formanyelvben, amelyhez két évtizede hű maradt.

A Spiegel (Tükör) - 20 év és majdnem ennyi produkció után - a társulat meghatározó munkáinak elegye, egy best of válogatás, amely azonban nem nosztalgikus múltidézés, hanem őszinte szembenézés és egy sajátos pálya két évtizedének esszenciája. A Vandekeybus-szal most ismerkedők és a rajongók számára egyaránt kihagyhatatlan.

Wim Vandekeybus Anna Teresa De Keermaeker mellett Belgium legismertebb, világhírű koreográfusa. Munkáiban meghatározó fontosságú a zene és a mozgás kapcsolata. Számos kiemelkedő zeneszerzővel és előadóval dolgozott együtt (Thierry de Mey, Peter Vermeersch, David Byrne, Marc Ribot, Charo Calvo, Eavesdropper, David Eugene Edwards, George Van Dam), csakúgy, mint filmesekkel és képzőművészekkel (Walter Verdin, Octavio Iturbe,). 1985 és 1987 között Jan Fabre - a legnagyobb flamand rendező - The Power of Theatrical Madness című darabjával járta be a világot, majd Fabre a már befutott Vandekeybusnak írt és rendezett egy szóló darabot 1997-ben.
Egyes munkáit Paul Bowles, Milorad Pavic, Julió Cortázar, Djuna Barnes írásai ihlették.

Meghívott koreográfus az izraeli Batsheva Dance Company-nál (1996) és a spanyol Compania Nacional de Danza társulatnál. A Victoria flamand produkciós ház meghívására részt vesz a Nightshade projektben (2006), készít koreográfiát Sidi Larbi Cherkaoui számára (2002), 1993 és 1999 között artist in residence a Flamand Királyi Színháznál (Royal Flemish Theatre KVS).

Április 4-én, pénteken az előadás után Lőrinc Katalin táncos, táncszakíró beszélget az Ultima Vez társulat tagjaival! Mindenkit szeretettel várunk!

Kritikák / Reviews:
http://www.uncoy.com/2007/07/spiegel-vez.html
http://arts.guardian.co.uk/theatre/dance/reviews/story/0,,2010847,00.html
http://www.thestage.co.uk/reviews/review.php/15909/spiegel
http://www.londondance.com/content.asp?CategoryID=2361

-----------

Rendezés, koreográfia, díszlet és film / Direction, Choreography, Scenography & film: Wim Vandekeybus
Előadók/Performers: Laura Arís, Konstantina Efthimiadou, Elena Fokina, Robert M. Hayden, Germán Jauregui Allue, Jorge Jauregui Allue, Ulrike Reinbott, Manuel Ronda, Helder Seabra
Zene/Music: Arno & Ad Cominotto, David Byrne, Thierry De Mey, Pierre Mertens, Marc Ribot, Peter Vermeersch
Koreográfus-asszisztens és próbavezető/Movement assistant & rehearsal director: Ińaki Azpillaga
Dramaturg és művészeti asszisztens / Dramaturge & artistic assistant: Greet Van Poeck Styling: Isabelle Lhoas, Frédérick Denis

Díszlet-asszisztens / Assistants scenography: Isabelle Lhoas, Daniel Huard
Háttérfüggöny / Backdrop: Johan Daenen
Fényterv/Light design: Wim Vandekeybus, Francis Gahide, Ralf Nonn
Hangterv / Sound editing: Benjamin Dandoy
Színészek a filmben/Actors film: Ińaki Azpillaga, François Brice, Carmelo Fernandez
Produkció/Production: Ultima Vez
Koprodukció/Co-production: KVS (Brussels), PACT Zollverein/Choreographisches Zentrum NRW (Essen), Théâtre de la Ville (Paris).

Támogatók/Supporters: Flemish Government and the Flemish Community Commission of the Brussels Capital Region, NKA

The renowned Belgian choreographer looks into the mirror - twenty years of Vandekeybus!
One of the most unnerving images Vandekeybus ever created opens the show. A group of dancers lying on the floor are forced into flinching self-defence by others trampling a violent war dance around their limbs. Bodies are working at maximum speed, in direct opposition to other bodies, in perfect timing. The violence and danger are palpable.

Twenty years ago -after founding his company Ultima Vez - with the premiere of What the Body Does Not Remember, Wim Vandekeybus brought into focus a whole new genre of modern dance. Referred to as "Flemish new wave". He viewed the body as an emotional battlefield, and performance as a kind of extreme sport. He has unlocked the violence of the human spirit and body for European dance and created a choreographic language for extreme emotions, for open and hidden conflict between men and women. Combat rolls, breakneck sprints and savagely wrestled duets became the defining vocabulary of a new generation.

Twenty years after the start of his career Wim Vandekeybus composes Spiegel, an evening with some remarkable scenes from his work. With nine dancers Wim Vandekeybus looks in the mirror. Spiegel is no simple collage, but a journey in search of the essence of his movement idiom. A retrospective of the energy and emotions at the base of his creations.

For an audience who has only recently discovered the work of Wim Vandekeybus and Ultima Vez, an opportunity to get to know the earlier performances; for the fans since the early days a journey through the evolution of the company.

“No one had ever done what Vandekeybus did: introducing real danger to the stage.  Everyone who was there remembers the scene which has been revived in Spiegel.  Dancers who race around the stage throw stones at each other.  In the nick of time they always manage to avoid an accident.  Yet it’s no circus.  Here Vandekeybus explores a concept of dance, or movement art, that no one else has." /De Morgen/

A LOW holland-flamand Kultfeszt keretében:
EUROPA VOSTRA
A brüsszeli Établissement d'en Face művészek által vezetett galéria a Trafó Galériában
2008. március 7. - április 13. (P-V)

Europa Vostra, avagy a ti Európátok: mintha egy problémát passzolnánk át a mellettünk állónak, egy forró krumplidarabot, amely égeti a kezet. A közös Európa és az Európai Unióhoz kapcsolódó vágyképek mellett létezik egy jóval regresszívebb tendencia a helyi hagyományok megőrzésére, valamint minél önállóbb régiók elkülönítésére.

Pár évtizede a flamandok létrehozták a kulturális nagykövet státuszát: híres művészek, koreográfusok és designerek részesültek anyagi támogatásban nemzetközi jelenlétükért cserébe, amely a flamand régió elismertebbé válását szolgálta. Úgy is mondhatjuk, a művészettel tetették meg az első lépést a független Flandria felé. A kiállítás e jelenség kifordításából inspirálódott. Amellett, hogy a bemutatott művek jó része nem egy szerzőhöz köthető, a kiállítás maga egyetlen nagy installáció: olyan összművészeti alkotás, amelyben az individuális elemek nehezen felismerhetőek.

Az Europa Vostra egy kulturális cserének álcázott invázió; a “kultúrák találkozása" elképzelés mögött az eltérő identitások elismerésének szándéka áll. A művészek előképként a nyolcvanas évek elhíresült burleszk vetélkedőjét, a “Játék határok nélkül"-t választották.

A megnyitó alkalmával a művészek: Geert De Mot, David Evrard, Arnaud Hendrickx, Freek Wambacq, Harald Thys & Jos De Gruyter, Joost Schouppe és  Michael Van den Abeele gondoskodnak majd az egész este tartó zabolátlan szórakozásról.

Támogatók/ With the support of: LOW Kulturfeszt, NL Embassy, Flemish Repr/Belgian Embassy, NKA, BZ, OCW, Flemish Gov, SICA, Hungarofest

Europa Vostra; Your Europe, it has the awkward sound of a problem being passed on to the person next to you, a hot potato being passed on. Parallel with the engagement of Europe and the European Community, there is a more regressive tendency towards the local, the preservation of the local traditions and a growing amount of regions rallying for more independency.

Europa Vostra will be a sort of invasion, an invasion disguised as a cultural exchange. The hidden agenda behind the ‘meeting of other cultures’ is more recognition for the own identity. The blueprint we chose for this invasion is the infamous and burlesque television program from the eighties ‘Games without frontiers’.

For this exhibition, the artists will be Geert De Mot, David Evrard, Arnaud Hendrickx, Freek Wambacq, Harald Thys & Jos De Gruyter, Joost Schouppe en Michael Van den Abeele. Europa Vostra will offer an all-entertaining program on the night of the opening, leaving an incomprehensible mess behind for the rest of the exhibition.

Abattoir Fermé (B): Moe maar op en dolend / színház

2008. április 11-12. (P-Szo) 20h
Jegyár: 1800 Ft, Diákjegy: 1400 Ft, Trafó bérlet érvényes!

Moe maar op en dolend - egy sok szempontból nem mindennapi előadás az európai underground színház élvonalából! A darab címe olyasvalakinek az állapotára utal, aki "teljes kimerültségben álmatlanul bolyong". Az előadás tudatalattink legmélyebb és legsötétebb rétegeibe kalauzoló rémálomhoz hasonlatos utazás, ahol nincsenek többé tabuk, társadalmi szerepek, de még emberi kapcsolatok sem.

A Mechelenben működő Abattoir Fermét elsősorban a normákkal és magas kultúrával szembemenő esztétikája és művészetfelfogása tette világszerte ismertté. Előadásai az alkotók marginális és extrém iránti vonzalmáról árulkodnak, mely utóbbi a kollektíva fennállása, azaz 1999 óta folyamatosan megújuló és radikálisan új tematika, dramaturgia és színházi formák kidolgozásán alapszik. A maroknyi fiatalból álló társulat számára a 2004-es Galapagos hozta meg az áttörést: a darabot beválasztották az éves Flamand-Holland Színházfesztivál versenyprogramjába, a társulat pedig egyre-másra kapja a külföldről érkező meghívásokat.

A csapat - a tradicionális színházi társulatoktól eltérően - szándékoltan nem a verbalitásra helyezi a hangsúlyt. Előadásaikban kevés szó hangzik el, a szöveg a művészek önálló és folyamatos kísérletezésének eredménye.

A Moe maar op en dolend szürreális képi világára letagadhatatlan hatással van a média és más művészeti ágak, mint a képregény vagy a mozi (elsősorban a thriller, a fekete komédia és a science-fiction). Az előadás bizarr, illuzórikus és néhol igencsak groteszk látványelemei a Hitchcock, Cronenberg és Lynch filmek leghátborzongatóbb jeleneteit juttatják eszünkbe. Az ábrázolt jellemek és jelenetek végletekig lecsupaszítottak és állatiasak, egyszerre visszataszítóak és szemet gyönyörködtetőek.  Ez a kettőség teszi az alkotást kimondhatatlanul élővé és felkavaróvá.

Ajánljuk a darabot azoknak, akik szeretik a szokatlant, a megfoghatatlant; de azoknak is, akik kevésbé, ám kíváncsiak a kortárs színházi tendenciákat meghatározó legújabb és egyben legfrissebb művészi törekvésekre.

Honlap:  www.abattoirferme.be

-----
Rendező / Director: Stef Lernous
Szereplők / Actors: Mieke Laureys, Tine Van den Wyngaert, Joost Vandecasteele
Zeneszerző / Soundscore: Kreng

Produkciós partnerek/ Production: Abattoir Fermé with Arts Centre nOna, Nieuwpoorttheater & Mechelen 2005.
Támogatók / With the support of: NKA, Flamand Képviselet

Abattoir Fermé is a theatre collective founded in 1999 and based in Mechelen (Belgium). Its earliest productions -"cult guerilla theatre"- blended influences ranging from dadaism to horror movies into a humorous-yet-disturbing personal style.
From 2002 onwards, Abattoir Fermé further explored their love of fantasy worlds, filmic narratives and often grotesque acting style. New themes were found in science, counterculture, outsider art, dissident politics, twisted sexuality and various themes clouded by obscurity or taboo. The formal aspects and visual style became more significant, sampling and contextualizing influences from comic books, horror cinema, subcultures, paintings, Hollywood, etc.
Today, Abattoir Fermé produces two to three new plays per year. The company's style has been described as provocative, physical, funny, disturbing, full of powerful imagery and a dark sense of humour. In its most recent productions, Abattoir Fermé defines itself as a theatre company focussing on the constant development of new visual narratives. The company loves each production to be quite different from the other. What binds them together, is a love of themes and forms like cinema, private backrooms, the metropolis, horror, rituals, intense acting, the grotesque and burlesque, the enigma, the underground, outsiders and all things deviant.

The production Galapagos (2004) proved to be a breakthrough. In its visual design, dark atmosphere and fragmented narrative, Galapagos marked a new step in the development of Abattoir’s artistic discourse. The piece received wide critical acclaim and was selected for the annual Flemish-Dutch Theatre Festival as an extraordinary and memorable production. With Galapagos, Abattoir Fermé first started performing outside of Belgium.

’Flemish company Abattoir Fermé has established itself in recent years by making confronting, provocative theatre performances balancing between thriller and dark comedy. The images are often inspired by experimental cinema, comics, and other influences from the counter-culture. Directors Lernous and Vandecasteele understand what Fear is, and how to establish it on stage: fear of the unknown, fear of the physical, fear of the End.’ /8Weekly, critical webzine, 2006/

’We would like to be outside every category. Make plays that are different, an exception. In this regard, I think you shouldn’t misunderstand democracy. In a democracy, not only the voice of the majority counts, but also the right of the minority to be heard, and that’s us.’ /Artistic director Stef Lernous interviewed by Etcetera, magazine on the arts, 2004/

Forrás: Trafó