Beaumarchais = Jó üzlet

Órákkal a bemutató kezdete elõtt kanyargó, tömött sorok várakoztak a Comédie pénztára elõtt 1784. április 27-én. Piaci kofa és herceg izgatottan jegyre várt a Figaró házassága bemutatójához. Hercegnõk, elõkelõ udvari dámák háltak lenézett színésznõk öltözõiben a premierre bejutás érdekében. A Figaró házassága, vagy egy bolond nap hat éve betiltás után került színre. A várakozó tömeg áttört az õrök sorfalán. Betörte a kapukat. A színház zsúfolt volt. Odakinn még egyszer annyian akartak bejutni.

Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais (1732-1799)

Pierre-Augustin Caron órásmester, lant-, hárfa-, valamint életművész szemtelenül élelmes kalandor, a francia kormány titkos fegyverkereskedője az amerikai szabadságharchoz, kifent agyú üzletember irodalmi működése igazából sefteléseinek mellékterméke. A Figaró-trilógiával bekerült a halhatatlanok közé. Nem született nevén. "Jó üzlet = de Beaumarchais" nemesi névvel lovaggá ütötten.

Siker a Comédie-ben A szevillai borbély, vagy a hiábavaló elővigyázat (1775), botrányos siker a Figaró házassága, vagy egy bolond nap. A forrongón szabad szájú Beaumarchaisnak nemcsak az üzlethez volt érzéke, hanem az életben maradáshoz. A forradalmi napokat külföldön telelte át. Csak amikor a rebellisek végeztek egymást, Napóleon konzulsága idején ment haza, megírta záróműként: A bűnös anya, avagy a másik Tartuffe (1792) című harmadik Figaró-darabot. Figaróval a "harmadik rend" vált drámai hőssé. A dramaturgiának ő forradalmár hőse. A bűnös anyában a nyugdíjazott forradalmár Figaró békévé simítja gazdái viharos életét.
A Házasság azonban még leszámol a születési előjogokkal, a társadalmi egyenlőtlenséggel, haszontalan politikusokkal, hülye diplomatákkal, a megvásárolható rangokkal, a megkenhető igazságszolgáltatással, a szólásszabadság megfojtásával. Beaumarchais gyilkosan beledöfi tollát valamennyi társadalmi igazságtalanságba.
A robbanóanyagokkal teli vígjáték a Vígszínházban tarka-barka, tréfás szórakoztatássá lett. Az előadás nem veszi komolyan a világot, a szerzőt, a társadalmat. De komolyan veszi a közönség szórakoztatását. Ennek a tisztjének eleget is tesz.

1950-ben Major Tamás rendezéséhez Illyés Gyula némileg ozoraizálta, népies hőssé rímeltette a kalandor borbélyt. Az utóbbi évtizedben Forgách András szavaival élt Figaró. A Víg mostani előadásához Hamvai Kornél fordította, átdolgozta, meghúzta, megtoldotta a szöveget. Nem szellemesebb az eredetinél, de több a vicc, szójáték, vaskos kiszólás. A szöveg elkeni a vígjáték komoly súlyát, igazát. Szellemességnek hangzó bemondások, kiszólások, beszólások, kitekert szállóigék gazdagságát működteti. A tréfás beköpések irodalmi előképét a háború előtti Bethlen-téri Színpad ifjú házi szerzői, Halász Rudolf, Nádasi László, Kellér Dezső aranyköpés-zsengéiben találjuk meg.
Eszenyi Enikő látványos és nagyvonalú, pénzt, fáradtságot, ráfordított munkát, leleményességet nem sajnáló rendezése a Víg becsvágyó előadásai közé tartozik. Gondosan kieszelt, gondosan megvalósított szórakoztatóipari látványosság. Baj főként a címszerep kiosztásánál akad. A színház tagjai közül - bár kritikusi illetlenség újságban szerepet osztani - Reviczky Gábor érdekes, eszes, cseles, vonzó, sodró Figaró lehetett volna. Ő azonban Antoniót, az iszákos kertész játssza, könnyed rutinnal. Elvarázsolt idegenséggel közlekedik a való világban. A vendégként Figaróra szerződtetett Anger Zsolt tiszteletet érdemlően bátor, hogy a képességeit ennyire meghaladó feladatra vállalkozott. Lomha beszéde kásás. Teste lompos. Lomposak a gesztusai is. Dinamikus örökmozgó helyett ritmusérzék nélkülien cammog. Nem ő mozgatja a cselekmény motorját: ő csak a szöveget nyomja ki magából. Nem hiányzik a színpadról, ha kimegy. Ha visszajön, csak akkor jut eszünkbe: hiszen ő a címszereplő.

Kamarás Iván Almaviva grófja bájgúnár, bájgácsér, bájmén... hol mén neki, hol nem mén, hogy az előadás humorát használjam. Elhanyagolt, grófnévá tett Rosina Hegyi Barbara zajosan hervadó, sértetten finomkodó elhanyagolt asszony. Pap Vera Marcelina bohózat és feminista szónoklat közötti bohócnő és érzelmes anya bonyolult szerepét erős jellemzőerővel kezdi meg, de kibontakozásánál elsöpri színészi igazát a rendezői erőszak.
Suzanne-t, a fordítás Susana néven szerepelteti, Danis Lídia kapta. A francia nevű andalúz komornát Suzanne vagy Susana helyett inkább Illyés magyaros Zsuzsijának, sőt, paraszti Zsuzskának formázza. Szép házicseléd belső komorna helyett.
A Querubínnak jelölt szerelemittas Chérubin apród Varju Kálmán. Leleményes játékkedve szerepről-szerepre meglep. Meglehet, neki is keményen előjátszotta tennivalóit a rendező, de a fiatal színész a kliséket is önmagával tölti meg, egy eleven ember van, nem csak a kitömött jelmezt látjuk. Virtuóz a zavarában szájába vett kottalapról énekeli a Marlborough hadba megy régi dallamára írt szerelmi vallomást. Közben hárfán kíséri magát. A jelenet báját még az a kemény rendezői ötlet sem tudja elrontani, hogy a grófnéval illetlen közelséget teremt az izgulékony fiúval. Hogy el ne felejtsem: Varjú az egyetlen az előadásban, aki képes elénekelni szólamát. (Ugyanis Keresztes Zoltán otromba popváltozatra írta át Mozart motívumait, amit a zenekar kellemetlenül húz el, a színészek pedig kétségbeejtően énekelnek el.)
Tornyi Ildikóról annyi megjegyzendő, hogy Beaumarchais kacér Fanchette-jéből lökött Dorita lett.
Bartolo orvosdoktort Iglódi István könnyedén, pontosan, az elmeszesedettséget nem külső eszközökkel karikírozóan jellemzi. Időnként szövege elfogyván kifut belőle a színészi anyag, mintha leállna a forgatás.
Pindroch Csaba szokott torzképei egyikeként vonultatja fel a zenetanárt és a rendezés nekiajándékozta bírósági írnokot. Fesztbaum Béla bírója kellően mamlasz, és Kentaur tengeralatti éjszakai meseképében rendkívül mulatságosan masíroz Iglódival, Reviczkyvel és Pindrochhal. Kvartettjük mozgatása a legsikerültebb Katona Gábor színészkoreográfiáiból.
A díszlet változatosan keretezi a játékot. Bársonyfüggönyök különféle képkivágásokat nyitnak. Hátul hol beázott falu grófi kastély, hol díszterem - ahol a plexiablakok mögött szolgák vikszolják térkitöltésül a hátteret. Minden csupa mozgás. Csupa lendület. Csupa meglepetés. Nagy rendezői kézügyességgel felrakott üres móka.

MGP
Fotók: Szilágyi Lóránd