Szereti az Ájlávjút

Új rendezõt avatnak a Vidám Színpad április 11-ei bemutatóján. Jimmy Roberts-Joe Dipietro: Ájlávjú...de jó vagy, légy más címû kamara-musicalje Harangi Mária irányításával kerül színre. Az ifjú rendezõrõl nem árt tudni, hogy a szeme hol kék, hol szürke, "de tud zöld is lenni". Továbbá beszél olaszul, angolul, franciául. Ez utóbbi nem csoda, az ELTE bölcsészkarának magyar-francia szakáról csábult át a színház világába.

Harangi Mária

Ám még ennél is lényegesebb, hogy négy éve diplomázott a Színművészeti Egyetemen, Szinetár Miklós zenés színházrendező osztályában. Az opera, operett és musical szakmai fortélyaira, egyáltalán a rendezői mesterségre olyan szakemberek oktatták többek között, mint Békés András, Kerényi Miklós Gábor, Ács János, Székely Gábor és Petrovics Emil. Az sem csekélység, hogy az általa rendezett, Gyöngyösi Levente: A gólyakalifa című operája magyarországi ősbemutatójának az Operaház adott otthont. Jelenleg szabadúszó.

- Milyennek ítéled az esélyeidet nőként a színházi szakmában?

Harangi Mária: Azt látom, egyre többen vagyunk és egyre inkább el is fogadják ezt a jelenséget. Gondoljunk Eszenyi Enikőre vagy Novák Eszterre. Filmrendezők között is egyre többen vannak nők. A mi osztályunkba két fiút és négy lányt vett föl Szinetár Miklós, totálisan ellent mondva a megszokott trendnek. Persze keményen meg kell/ett birkóznunk azzal a beidegződéssel, hogy a rendezés férfimesterség. Az igazság az, hogy mindkét nem képviselőjének szüksége van a benne rejlő férfira, illetve nőre ezen a pályán. Összetett szakma ez, s a közhelyesen férfi-illetve női tulajdonságokként emlegetett racionalitás, szervezőkészség, vagy épp az érzelmesség, a lelki finomságokra való érzékenység ugyanúgy nélkülözhetetlen egy rendező számára - legyen nő vagy férfi. Egyébként elmondhatom, hogy nőként eddig nem ért ebből fakadó igazán rossz élmény a pályán. Az Operában úgy is, mint fiatal rendezőt és úgy is, mint nőt, maximális emberi és szakmai bizalommal fogadtak. Rögtön az elején olyan kiváló operaénekesekkel dolgozhattam, mint Kertesi Ingrid, Sólyom Nagy Sándor, Kelen Péter vagy Gurbán János. Persze biztos szerepet játszott ebben, hogy Szinetár Miklós védőszárnyai alatt kerültem oda, akit nagyon szerettek az Operaházban.

Radnay Csilla,Fekete Linda, Janicsek Péter

- Operett-rendezés is van a tarsolyodban?

Harangi Mária: Igen. Tavaly ősszel a Három a kislány-t mutattuk be Veszprémben. Mind az eredeti példány átdolgozása, mind a Schubert-zene jelenléte nagy kihívást jelentett. Örömteli első találkozás volt az operettel. Ezzel együtt számomra a legkedvesebb, a legteljesebb színházi műfaj, az opera!

- Régi a vonzalom?

Harangi Mária: Valamikor általános iskola közepe táján kezdtem operákat hallgatni, s onnantól kezdve fiatalkorom a műfajjal való ismerkedés jegyében telt. Placido Domingó lett a nagy kedvencem - első hallásra szerelem. Onnantól kezdve a zsebpénzemből megvettem összes lemezét, ami megjelent. Vele ismertem meg az operairodalmat. Hosszú éveken keresztül csak a Queen és persze Freddy Mercury vehette fel vele a versenyt.
Az ELTE bölcsészkaráról váltottál a Színművészeti Egyetem színházrendező szakára.
Igen. Magyar-francia szakra jártam. Harmadéves voltam, amikor tavasszal kiderült, hogy indul rendező-osztály zenés szakiránnyal. A Ménesi úti Eötvös Collegiumban laktam, ahol rögtön az első évben megalakítottunk a Drámakört, ami tulajdonképpen egy amatőr színjátszó csoport volt. Bevallom őszintén, nagyon keveset jártam be az egyetemre. Gyakorlatilag éjjel-nappal a Drámakörről szólt az életem. T.S.Eliot Átokföldjének színpadi adaptációjától kezdve, Shakespeare Vízkeresztjén át Weöres Sándor Holdbeli csónakosáig remek előadásaink születtek. Úgynevezett "profiként" visszatekintve a gimnáziumi francia nyelvű színjátszás után ez a pár év volt az első színházi iskolám.

Radnay Csilla, Zöld Csaba, Fekete Linda

- Négy éve diplomáztál. Melyik volt számodra azóta a legemlékezetesebb feladat?

Harangi Mária: Erre azért nehéz felelni, mert mindig az a legkedvesebb, amin éppen dolgozom. De ha nagyon kell választani, a múlt év tavaszán Szegeden dolgoztam, Verdi Trubadúr-ját rendeztem. Nagy örömmel gondolok vissza az előadásra, és a próbaidőszakra is.

- Mi a helyzet a musicallel?

Harangi Mária: Volt egy nagyon kedves és többek szerint jól sikerült vizsgám negyedévesen: Bernstein Candide-jának keresztmetszete. Aztán múlt nyáron újra Bernstein: a West Side Story-t rendeztem Egerben. Ugyanakkor sokat tanultam a műfajról Szirtes Tamás mellett a Producerek és az Édeskettes hármasban asszisztenseként.
Az Ájlávjú című musicalt kettős szereposztásban viszed színre a Vidám Színpadon. Nem nehezíti ez a rendező életét? Ugyanazt az energiát duplán kell kibocsátani.
A kettős szereposztás elsősorban a műfajból adódik. Egy zenés előadásban - pláne ha ilyen kis létszámú - ha valaki megbetegszik, akkor nincs előadás. Egyik szerep sem olyan egyszerű, hogy pár napos, pár órás felkészüléssel be lehetne ugrani. Ráadásul én kifejezetten élvezem, ahogy új színeket, új hangsúlyokat ad az előadásnak az, hogy ugyanazt a szerepet két színész - két külön személyiség különbözőképp formálja meg.

Fekete Linda, Janicsek Péter, Zöld Csaba

- Van rivalizálás a fiatalok között?

Harangi Mária: Nyilván - jó értelemben vett rivalizálás. Az első pillanattól kezdve azt mondtam nekik, hogy számomra nincs első vagy második, hanem mindig az aznapi szereposztás van. Ahogy a néző számára is mindig csak egy szereposztás létezik: amelyikkel ő látja az előadást. 
Láttad a korábbi, Ács János rendezte, Madách Színház-i produkciót?
Igen. Mindkét szereposztásban. Azonnal rajongója lettem az előadásnak és a darabnak is. Amikor Puskás Tamás felhívott, hogy zenés előadást kellene rendeznem a Vidám Színpadon, a megfelelő darabot keresve végül teljes egyetértésben döntöttünk az Ájlávjú mellett.

- Mit szeretsz benne?

Harangi Mária: Először is a zenéjét. Dallamos, sokszínű, már-már stílusbravúrként is felfogható. A darab bensőségességét erősíti a musical-irodalomban ritka, kamara felállás: zongora, hegedű és nagybőgő alkotja a zenekart. Ugyanakkor a darab tematikájában, egész szellemiségében és zeneiségében, tulajdonképpen mindenhova kerül egy kis idézőjel. Ez adja azt a különleges, pikáns ízt, amit kifejezetten szeretek benne.

Zöld Csaba, Fekete Linda

- Megjegyzem a szereplők mögött nincs húsztagú tánckar. Szóval a revü is idézőjelben van?

Harangi Mária: Igen. Csak olyan értelemben revü ez, hogy nincs összefüggő története, hanem jelenetek, szkeccsek sorozata. Központi témánk a Férfi és a Nő. Akik, ahogy Karinthy megfogalmazta, (nem pontosan idézem) soha nem fognak egyetérteni, mert mindkettő mást akar: a férfi a nőt, a nő a férfit. Ezt a témát járjuk körül, jól ismert, voltaképp közhelyes, szinte banális kis helyzetek sorozatával. Az első randevútól indulunk, majd szép lassan - a szingli élet bukdácsolásain keresztül - eljutunk a házasságig. Aztán a házasélet apró-cseprő örömei, bosszúságai jelentik a következő korszakot. Megérjük azt a pillanatot is, amikor "kirepülnek" a gyerekek, és végül eljutunk az út végéhez, a temetőbe.

- Kevés dolgon lehet jobban mulatni, mint saját magunkon. Amikor szembesülünk ballépéseinkkel, gyengeségeinkkel.

Harangi Mária: Így van. Hálás a téma. És a darab bájos, emberszerető humorral állít görbe tükröt csetlés-botlásaink elé. Kinevetjük saját magunkat, miközben azért el-elfacsarodik a szívünk, elszorul a torkunk.

A színészeknek erre nincs ideje. Villámgyorsan öltözniük kell - figurából figurába.

Harangi Mária: Egyszer összeszámoltuk: a négy szereplő ötvennégy karaktert játszik végig az este során. A gyorsöltözések alatt a zenekar játszik, a néző pedig szusszanhat egyet, letörölheti a nevetéstől vagy épp a sírástól kibuggyant könnyeit.

Kiss Péter
Fotók: Jackel Barbara