Fortedanse: Kalevala

Horváth Csaba legfrissebb koreográfiájának budapesti premierje látható a Trafóban április 18-20-án Kalevala címmel. A darab debreceni Csokonai Színház és a Fortedanse közös produkciójában készült, az országos bemutatót április 4-én láthatták az érdeklõdõk a debreceni Csokonai Színházban. 
Tovább kattintva tekintse meg mozgóképes ajánlónkat, az alkotókkal készült interjút, valamint az elõadásról készült képeket.

• INTERJÚ AZ ALKOTÓKKAL


- Több eposz is az emberiség nagy kérdéseit feszegeti.. Miért pont a Kalevalát választottad megrendezésre?

Horváth Csaba: Azért, mert vonzódom az északi kultúrához, elsősorban a zenei kultúrához és több ízben dolgoztam Norvégiában. Az északi művészetben nagyon vonzó a sötétségből, a fénytelenségből áradó -általam konstruktív depressziónak nevezett- hangulat. Ezért készítette például az előadás zenei szövetét Niels Peter Moller trombitaművész. Kerestünk Gyulai Eszterrel (a rendező asszisztense) egy olyan ősi eposzt, aminek a témája maga a föld születése és így jutottunk a Kalevalához, ami egy rendkívül pogány, vad, szinte kegyetlen világot ábrázol. Ezért alkalmas arra, a mai világ szörnyűségeiről is beszéljen. A Föld pusztulása szintén aktuális téma és a Kalevala verbális szövetébe Szálinger Balázs író költötte bele azt a gondolatot, hogy a föld most bajban van. Ehhez National Geographic szövegeket használtunk, amelyeket megpróbáltunk összecsúsztatni az archaikus teremtésmítosszal. A Kalevala északon született és északon van a leglátványosabb jele annak, hogy a Föld bajban van, a jéghegyek olvadása miatt.

-Lehet azt mondani a Kalevala esetében, hogy a szöveg vagy a tánc nagyobb hangsúlyt kapott?

Horváth Csaba: Ezt annak kell megállapítania, aki nézi. A cél az volt, hogy a tánc és a beszéd egy nyelvvé váljanak, azonos minőségűek legyenek. Ahogy A tavasz ébredésében, a Kalevalában is ezt próbáltuk meg. Ez egy állomása -nem végállomása- annak a nyelvnek, amit igyekszem kialakítani. Több irányból jött az inspiráció. A Balázs is inspirált engem, a Föld állapotával kapcsolatos problémakör szintén, akárcsak a színészek.

Horváth Csaba: Kicsit szigorúbb formára törekedtem ez esetben. Kevés a Kalevalában a szimultaneitás, egyszólamúbb. Egyre kevésbé foglalkozom a műfaji meghatározással, egyre inkább tisztul a fejemben, hogy milyen nyelven szeretnék beszélni. A beszéd is egy tánc, a tánc is egy beszéd; azt hiszem nem érdemes különbséget tenni a verbális és fizikális között, mert egy szinten kellene kifejezőerővel bírniuk.

-A Kalevala karaktereit a szöveg alapján vagy színészekből építettétek fel?

Horváth Csaba: A karakterek a színészekből és az ő mozgásukból, személyiségükből fakadnak. A tavasz ébredése különböző, de egy közegből, egy generációból való emberek sorsáról szól, a Kalevala pedig a kollektív emberi sorsról próbál beszélni. De bármennyire is közösségi problémakört feszeget, ugyanúgy fontos a színészi, karakterisztikus jelenlét, az előadói minőség.

-Létezik ideális befogadói attitűd ez esetben? Kell ismernie a nézőnek a művet?

Horváth Csaba: Ezt soha nem tudom eldönteni. Az ideális befogadói hozzáállás szerintem egy tiszta állapot, amikor a néző szabad, előítéletek nélkül figyel. Ha súlyos tartalmakat kap meg a színházban, az őt boldogítja és esetleg nem pihenteti. Azt gondolom, hogy a néző is szeret dolgozni. Remélem a Kalevala befogadható a néző számára.

-Elégedett vagy a végeredménnyel?

Horváth Csaba: Azt képzeltem el, ami született, de még sok munkára szorul az előadás. Minőségében csak akkor lenne olyan, amilyet szeretnék, ha a körülmények kicsit jobbak lennének, mint amihez hozzá vagyunk szokva. Az jó lenne, ha akkor mutatnánk be, amikor úgy érezzük, hogy teljesen kész. De ezzel más is bajban van.

-Hogy született a díszlet és a jelmez?

Horváth Csaba: A díszlet tervezéséhez Antal Csabát kértem fel, aki régóta jó barátom. Néhány eszközt próbáltam hasznosan és lényegi módon kezelni. Ezek a fejszék illetve kések fegyverként és munkaeszközként vesznek részt az előadásban. Tulajdonképpen mindaz, ami az eposz és az előadás lényegét képezi, az maga a munka nemessége, a munka, mint fogalom, a kétkezi munka filozófiája... nem akarok nagy szavakat mondani, de csak így tudom megfogalmazni. Antal Csaba szerintem megragadta a lényeget.
A jelmezzel kapcsolatban az első gondolatunk az volt Benedek Marival, hogy az ember állati mivolta megjelenjen. A testfestéssel van felöltöztetve. A testfestés az előadás során elkoszolódik, egyre jobban összemosódnak a színek, amelyek a földhöz kezdenek hasonlítani. Emberi és állati közti lebegés a jelmez.

- Mennyi maradt meg az eredeti szövegből?

Szálinger Balázs: Az eredeti Kalevalából csak néhány sort emeltünk be. Elolvastam a Rácz István féle fordítást. Az első pár sort sms-ben elküldtem a Csabának és onnantól kezdve folyamatosan kommunikáltunk arról, hogy miként lehetne átdolgozni, illetve együtt választottuk ki azt, hogy mit hangsúlyozzunk belőle. Az előadás szövegébe bekerültek természettudományos szövegek, de születtek önálló versként megálló részletek is. Adott volt az emberiség egyik alaptörténete és a szereplők viszonyrendszere. A Kalevalában megjelenik például egy menyasszony, aki búcsúzik a szülői háztól, megüli a lakodalmát, de azt, hogy milyen kétségek merülnek föl benne, mi próbáltuk megfogalmazni. Amikor Leminnkeinen egy szigeten van, ráun az ottani nőkre, mert inkább háborúzni szeretne; ez az eredeti műben egy sorban jelenik meg, mi pedig egy monológot írtunk belőle. Az emberi érzésekre nagy hangsúlyt helyeztünk.

 - Amit készítettél drámának nevezhető vagy inkább egy előadás szövegkönyvének?

Szálinger Balázs: Ha elképzelem nyomtatásban, akkor nem látom ezt drámának. A kettő közötti átmenetnek inkább. Ennek a textusnak a helye mindenképpen a színpadon van, ezért inkább szövegkönyv, egy Horváth Csaba előadás szövegkönyve. Annyira hatottak a szövegre az ő instrukciói, hogy nem tudnám elképzelni más rendező színpadán. Teljesen közös munka volt. Nem képzeltem el előre semmit, csak bíztam abban, hogy sikerül a Csabát a lehető legjobban segíteni. A Csabával való közös munka nagyon nagy élmény volt.

Antal Csaba: Az, hogy örülök annak, hogy újra együtt dolgozhatok vele. Ami a Kalevalát illeti, számomra a tele van gyönyörűségekkel és nagyon vad. Az érdekelt, hogy hogyan lehet ennek hihető és valóságos környezetet adni. Északon vagyunk, fúj a szél, hó van, keményen kell dolgozni, építeni. Ezek olyan körülmények, amiket kiválóan meg lehet teremteni a színpadon és a rendelkezésünkre állt egy ilyen tér. Amikor az az ötletem támadt, hogy rengeteg fehér farönk kéne a fehér balettszőnyegre, húsz-egynéhány bükkfatörzs került rá  - a műszak azóta is szeret engem.

- Többször is dolgoztál északon. Ez milyen inspirációt adott neked?

Antal Csaba: Igaz, hogy sokat dolgoztam északi országokban, és hogy ebből kaptam inspirációt; viszont annakidején furcsa módon nem kerültem közel a helyi mitológiákhoz. Ezért is örülök a Kalevalának, különleges esemény számomra.

- Szimbolikus a díszlet?

Antal Csaba: Igen, de nem azt érzem, hogy egyszerű. Maguk a táncosok a koreográfia részeként építik föl a díszletet. A központi térelem egy szélfogó, ahová az ember bemenekülhet, meghúzhatja magát ott, egy átmeneti tér. Nem egy sejtelmesen belengő elem, hanem fémből készül. Ez egyébként egy negyed órás folyamat, amíg épül.

Antal Csaba: Én egyszerűen színházi portálnak hívnám. Ez egy olyan választóvonal, ami a kintet és a bentet jelenti. Áttetsző -egy fehér tüllfal- és az, hogy változtatja a színét kiemeli az éppen zajló események hangulatát, segíti az előadás dramaturgiai fejlődését.

• FOTÓGALÉRIA - Jackel Barbara képeiből

Kapcsopódó cikk:

- Kalevala - Budapesti premier