Asszonyháború

2008 május 9-én, pénteken este 7 órától a Kolozsvári Magyar Opera Franz Schubert Asszonyháború címû daljátékát játssza a Tamási Áron Színház Nagytermében.

Franz Schubert 1797 január 31-én született és 1828 november 19-én halt meg Bécsben. Zenei tanulmányait édesapjával kezdte, majd később Antonio Salierinél tanult. Életét a zeneszerzésnek szentelte. Szülővárosát, csupán két ízben hagyta el, 1818-ban és 1824-ben, amikor az Eszterházy hercegi család meghívására Zselízre utazott. Életében kevés művét adták ki, és egyetlen szerzői estjére is csak halála előtt került sor. Nehéz elhinni, hogy a zeneszerzőt, aki  több száz műdalt, szimfonikus műveket, kamara- és zongoraműveket, egyházi zenét, kórus- és színpadi műveket írt (hozzájárulva mindezen műfajok sajátos fejlesztéséhez), családján és baráti körén kívül alig ismerte saját kora. Szimfonikus műveit az utókor Schumann és Liszt tisztelete és lelkesedése által ismerte meg.

Schubert színpadi művei a XXI. században is ritkaságnak tűnnek. Érdeklődése a színpadi műfaj iránt egyértelmű, hiszen több operát, daljátékot komponált: Az ördög kéjkastélya (1813), Négy évig tartó őrség (1815), Fernando (1815), A varázshárfa (1820), Claudine von Villa Bella (1815), Sacontala (1821), Alfonso és Estrella (1822), Fierrabras (1823), stb. Zenedramaturgiai elveit közvetve A szép molnárlány és a Téli utazás című dalciklusokban juttatta kifejezésre.

Az Asszonyháború (eredeti fordításban Az összeesküvők avagy Házi perpatvar) című daljátékát 1823 márciusában írta, szövegírója az ugyancsak bécsi származású Ignaz Franz Castelli. A cselekmény egyetlen szituáció komikumán alapszik: a nők megesküsznek, hogy véget vetnek a háborúnak és ezáltal a férfiak örökös távollétének, azzal pedig, hogy megtagadják asszonyi kötelességüket, a szerelem fegyverét vetik be a háború ellen. Arisztophanész komédiája az operairodalomban többször szolgált forrásként, a Lysistrate-témájára írtak (már) operát és operettet egyaránt. Schubert daljátéka mind között talán a legkülönösebb: asszonyháború Haydn-, Mozart-, Beethoven-szerű (és persze Schubert-i lied-szerű) zenére, a kor divatjához hűen "á la Hussarde“ modorban.

Forrás: Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház