Lammermoori Lucia

Gaetano Donizetti, a tizennyolcadik század egyik legjelentõsebb olasz zeneköltõje összesen hatvanhat operát írt. A szélsõségek mesterének is nevezhetõ szerzõ mûvei között megtalálható az egyik legmulatságosabb vígopera, a Don Pasquale is, de Donizetti írta a tragikus hangú Lammermoori Lucia-t is, amelyet 2008. május 9-én mutat be a Csokonai Színház. A Walter Scott regénye alapján készült opera, igazi romantikus mû, melynek középpontjában egy tragikus szerelem áll. A nápolyi õsbemutató óta rendszeresen tûzik mûsorra a világ különbözõ színházaiban.

Gaetano Donizetti:

Lammermoori Lucia

Opera három felvonásban,
olasz nyelven

 Szövegét - Walter Scott The Bride of Lammermoor című
regénye nyomán - Salvatore Cammarano írta.

Közreműködik a Debreceni Filharmonikus Zenekar
és a Csokonai Színház Énekkara

Karigazgató: Pálinkás Péter    

Vezényel: Kocsár Balázs

LUCIA Bazsinka Zsuzsanna
SIR EDGARDO, Ravenswood lordja Domenico Menini
ENRICO ASTHON, Lammermoor lordja,
Lucia bátyja
Haja Zsolt
LORD ARTURO BUCKLAW, Lucia vőlegénye Urbán Nagy Róbert
RAIMONDO BIDEBENT, kálvinista lelkész
Wagner Lajos
Cseh Antal 
ALISA, Lucia társalkodónője Bódi Marianna  
NORMANNO, vadász, Enrico alkalmazottja Böjte Sándor
 
   
Korrepetítorok


Gyülvészi Péter
Kunsági István
Nagy Máté
Sörös Cecília
Díszlet Michele Della Cioppa
Jelmez Simona Morresi
Asszisztens Iványi Csilla
Ügyelő Ury Tibor
Súgó Gesztelyi Nagy Edit
Rendező Marco Spada
   

Bemutató: 2008. május 9.
További előadások: május 13., 15. és 17.

Máthé András fotói: 

   

Az opera cselekménye:

I. felvonás
Normanno, a ravenswoodi őrség parancsnoka utasítja fegyvereseit: kutassák át a szomszédos wolfrage-i vártorony környékét. Az a hír járja, hogy az omladékok között egy ismeretlen lovag rejtőzik. Gondterhelten érkezik Enrico, az Asthon-ház feje. Még mindig tart Ravenswood Edgartól, kinek atyját legyőzte és megölte, családját kifosztotta vagyonából és elpusztította, az utolsó életben maradt Ravenswoodot pedig elűzte ősei várából, és maga ült a helyébe.
Az Ashton-ház régi, rettegett hatalma is meggyengült már. A trónra került új uralkodó nem nézi jó szemmel az Asthonok túlkapásait. A család egyetlen módon kerülhetné el a fenyegető végzetet: Enrico húgának, Luciának feleségül kellene mennie Bucklaw Artúrhoz, aki az uralkodónál nagy kegyben áll.
Lucia nevelője, Raimond azonban még korainak tartja a tervet: "- Szegény leányt anyja halála letörte s még nem tért magához... Te férjhez akarod adni szegénykét? Kímélni kell őt. Szíve még most is fáj, csak a gyászra gondol, semmi másra..."
Normanno, az őrség parancsnoka gúnyosan vág a nevelő szavába: "- Nem gondol másra? De hiszen szerelmes!"
A kapitány Enrico kérdésére elmondja Lucia szerelmének történetét: "Egyszer Lucia maga ment az erdei sötét úton. Anyja sírjához közel vad bika tört felé. A leány elájult. De a végső veszélyben puska dördül, a vad megtorpan, és földre hull..." Az életmentő hős, és a férfi, akibe Lucia szerelmes: egy és ugyanazon személy. Hogy ki ő, egyelőre nem lehetett megtudni, de Normanno csak egyvalakire gyanakszik: Edgar Ravenswoodra! Az ősi ellenségre, akivel előbb-utóbb Enricónak le kell számolnia, mert kettőjüknek szűk ez a föld, szűk az egész ország.
Már jönnek is a portyára küldött katonák és elmondják, hogy egy vadásztól kitudták: a titokzatos lovag - Edgar. Asthont hatalmába keríti a bosszúvágy. Hívei hiába csitítják, minden békítő szó lepereg róla: "...Az éltem érte adnám, Oh, ha vérét ontanám. Bosszúvágy! Ez az ősi vad érzés Úgy emészt, akár a máglya."

*

Lucia hűséges társalkodónőjével, Alisával a kastély mögötti parkban várja Edgart. Nem messze tőlük a forrás, ahová Lucia pillantása egyre visszatér. Elmondja Alisának, hogy az egyik Ravenswood-ős a csermely partján ölte meg hitvesét. A szerencsétlen asszonynak a forrás vize lett a sírja. Lucia látta is a meggyilkolt kísértő szellemét.
S úgy rémlett, hogy a szellem hívja, magához szólítja őt... Aztán szétfoszlott a látomás, csak a víz vált bíborvörössé. Alisa megfejti a babonás jelet: "- Ó, én megértem! Ez intő jel... légy óvatos! Szerelmedért az életeddel játszol."
Luciát azonban semmi sem riasztja vissza: "- Ő a fénye életemnek..."
Jön Edgar. Elmondja aggódó szerelmesének, miért kérte ide ezen a késő órán. Még ma éjjel utaznia kell. Úgy határozott, mielőtt elhagyná az országot, kibékül az ősi ellenséggel, Lucia bátyjával. S a békekötés zálogául, nőül kéri őt.
Lucia azonban jobban ismeri bátyját. A találkozásból csak halálos viadal lenne. Jobb, ha egyelőre titokban tartják szerelmüket. Edgar kitör: Lucia bátyja nemcsak családját irtotta ki, de az ő vérét is kiontaná.
Edgar a lány ujjára húzza gyűrűjét, és örök hűségét kéri: "- Isten lát és hall is téged. Esküdj vélem az ő szent nevére! Egy a sorsunk... légy hát a feleségem."
Lucia boldogan fogadja a jegygyűrűt: "Te légy a férjem..."
Válni kell és búcsúznak. Edgar utolsó szava: "tartsd meg esküdet, Luciám."

II. felvonás
Asthon lord szobája.
Enrico elérkezettnek látja az időt, hogy régi tervét megvalósítsa. Luciát összeesketi Artúr Bucklaw-val, a befolyásos főnemessel, és ez a frigy nemcsak új vagyont és hatalmat, hanem a királyi udvarral való szoros barátságot is jelenti.
Már gyülekeznek a vendégek a menyegzőre.
Normanno sem marad ki a cselszövésből. Megnyugtatja Enricót: "- Ó, ne félj, Lucia most már engedelmes lesz. Edgar már rég távol van, s leveleit elfogtam mind. Most az az álhír, hogy Edgar feledte őt, és már más lányért lángol, kiöli szívéből a szerelmet örök időkre..."
Enrico ismeri húga állhatatos, hűséges szívét. Nemcsak a hamis levelet mutatja meg Luciának, mely Edgar hűtlenségére vall, de megmondja azt is, hogy az Arturral kötendő házassága az Asthon-család felemelkedését, a pusztulástól való megmenekedését jelenti.
Lucia sokáig habozik, aztán összeroppan a hazug hír és a bátyja fenyegető-rábeszélő szavaitól.
Az eskü, az Edgarnak adott szó ott ég a szívében. Enrico azonban végképp megtöri ellenállását: "Hogyha elhagysz és elárulsz - életemről is döntöttél. Fejemre a hóhér bárdja vár. Álmaidban árnyam visszajár majd, és átkot szór rád. Szüntelenül látod majd a bárdot, mely halálosan talált."

*

Az Asthon-palota termében összegyűlnek az esküvői vendégek. Lelkesen fogadják Artúrt, a vőlegényt, hiszen az Asthon-ház rokonai, barátai mind őtőle várják sorsuk jobbra fordulását.
Megjelenik a holtsápadt Lucia is, szinte összeroskad.
Éppen csak aláírják a házassági szerződést, midőn moraj fut végig a tömegen. Nyílik az ajtó: Edgar ront be rajta. Az arcokon megdöbbenés... Edgar csak Luciát nézi.
Asthon durván rátámad: "Távozz vakmerő, azt mondom, távozz, különben véred ontom."
Raimond megkísérli békére inteni a halálos ellenfeleket: "Az Úr igéje szól belőlem, halljátok szavát... Isten szent nevére kérlek benneteket, kardotok tegyétek el. Békét! A gyilkolásra nincsen bűnbocsánat."
Edgar csak egyet lát: az aláírt házassági szerződést, Lucia hűtlenségének bizonyítékát.
Lucia egyetlen szót szeretne csak mondani elhagyott jegyesének, őt azonban elönti a vak düh. Nem hallgat végig semmiféle magyarázatot. Rátipor a gyűrűre, szerelmük, eljegyzésük jelképére, aztán iszonyatos szavakkal fordul a hűtlennek vélt Luciához: "Isten bosszúló haragja még lesújt reád!"
Luciát az átok úgy éri, mint a villámcsapás: leroskad. Edgarra fegyverrel támadnak.

III. felvonás
A vendégek, a barátok még mindig az esküvőt ünneplik: "Pártunkra fény derül, nincs többé válság, miénk lesz egész hazánk... s ellenségeink rémülve látják, hogy a szerencse mosolyog reánk."
Ugyanakkor Raimondo, a nevelő rettenetes hírt hoz: "Lucia nászszobájából, épp mint a férje belépett, vad lárma hangzott, segélykiáltás, halálraváltak nyögése. Átrohantam és a szobában leírhatatlan szörnyűség várt. Artúr elterülve, halott fehéren fekszik, Lucia kezében véres kard. Még mindig kinyújtva tartja. Aztán rám tekint - szavam nem érti - és így szól: Vőlegényem hol van? Szelíd, vértelen arcán kedves mosoly. Megtébolyodott szegény." De már jő is Lucia.
Arcán az őrület és az öntudatlan boldogság félelmetes ragyogása. Amit az élet elvett tőle, azt a téboly most visszaadta. A leány azt hiszi, még mindig Edgar menyasszonya s boldogságukra nem vetődik semmi árnyék: "Nézd, visszatértem, szöktem az ellenség kezéből... Üljünk le a forrás tövében..."
De Lucia álomképeit hamarosan szétkergetik az őrület sötét árnyai. Ismét látja a forrás kísértő szellemét, aki szétválasztja a hűséges szerelmeseket. Aztán újra a boldogság képei csillannak fel előtte. Hallani véli az esküvői kórust, a harangokat, még a tömjén füstjét is érzi, és látja a fáklya lobogását. Kéri, hogy Edgar nyújtsa a kezét.
Edgar asszonya lett mindhalálig s többé már nem válnak el.
A szerencsétlen leány végül a sírról mereng.
Szálljon majd az ő lelke is utána, akkor lesz szép az ég.

*

Edgar ősei sírboltja előtt búcsúzik életétől. Már megbocsátott mindenkinek. Enricót várja, hogy párviadalban elhajítsa céltalan, boldogtalan életét.
A menyegzői vendégek hozzák a szörnyű hírt: a tébolyodott Lucia megölte férjét. Elmondják, hogy az utolsó szavával is csak Edgart hívta, szólította. Utolsó gondolata, sóhaja őhozzá szállt. Edgar már rohanna a kastélyba, hogy még egyszer utoljára lássa szerelmesét, de Raimondo útját állja: "- Luciánk nincs többé. Örökre elköltözött."
Edgar tőrt ránt és megöli magát.

Múltidéző: Fotógaléria a Lammermoori Lucia 1973-as bemutatójáról >>>
                     Fotók az opera 1988-as premieréről >>>
Jegyvásárlás >>>

süti beállítások módosítása