Lammermoori Lucia

Bemutató: 2008. május 9.
További előadások: május 13., 15. és 17.

Máthé András fotói: 

Az opera cselekménye:

I. felvonás
Normanno, a ravenswoodi őrség parancsnoka utasítja fegyvereseit: kutassák át a szomszédos wolfrage-i vártorony környékét. Az a hír járja, hogy az omladékok között egy ismeretlen lovag rejtőzik. Gondterhelten érkezik Enrico, az Asthon-ház feje. Még mindig tart Ravenswood Edgartól, kinek atyját legyőzte és megölte, családját kifosztotta vagyonából és elpusztította, az utolsó életben maradt Ravenswoodot pedig elűzte ősei várából, és maga ült a helyébe.
Az Ashton-ház régi, rettegett hatalma is meggyengült már. A trónra került új uralkodó nem nézi jó szemmel az Asthonok túlkapásait. A család egyetlen módon kerülhetné el a fenyegető végzetet: Enrico húgának, Luciának feleségül kellene mennie Bucklaw Artúrhoz, aki az uralkodónál nagy kegyben áll.
Lucia nevelője, Raimond azonban még korainak tartja a tervet: "- Szegény leányt anyja halála letörte s még nem tért magához... Te férjhez akarod adni szegénykét? Kímélni kell őt. Szíve még most is fáj, csak a gyászra gondol, semmi másra..."
Normanno, az őrség parancsnoka gúnyosan vág a nevelő szavába: "- Nem gondol másra? De hiszen szerelmes!"
A kapitány Enrico kérdésére elmondja Lucia szerelmének történetét: "Egyszer Lucia maga ment az erdei sötét úton. Anyja sírjához közel vad bika tört felé. A leány elájult. De a végső veszélyben puska dördül, a vad megtorpan, és földre hull..." Az életmentő hős, és a férfi, akibe Lucia szerelmes: egy és ugyanazon személy. Hogy ki ő, egyelőre nem lehetett megtudni, de Normanno csak egyvalakire gyanakszik: Edgar Ravenswoodra! Az ősi ellenségre, akivel előbb-utóbb Enricónak le kell számolnia, mert kettőjüknek szűk ez a föld, szűk az egész ország.
Már jönnek is a portyára küldött katonák és elmondják, hogy egy vadásztól kitudták: a titokzatos lovag - Edgar. Asthont hatalmába keríti a bosszúvágy. Hívei hiába csitítják, minden békítő szó lepereg róla: "...Az éltem érte adnám, Oh, ha vérét ontanám. Bosszúvágy! Ez az ősi vad érzés Úgy emészt, akár a máglya."

*

Lucia hűséges társalkodónőjével, Alisával a kastély mögötti parkban várja Edgart. Nem messze tőlük a forrás, ahová Lucia pillantása egyre visszatér. Elmondja Alisának, hogy az egyik Ravenswood-ős a csermely partján ölte meg hitvesét. A szerencsétlen asszonynak a forrás vize lett a sírja. Lucia látta is a meggyilkolt kísértő szellemét.
S úgy rémlett, hogy a szellem hívja, magához szólítja őt... Aztán szétfoszlott a látomás, csak a víz vált bíborvörössé. Alisa megfejti a babonás jelet: "- Ó, én megértem! Ez intő jel... légy óvatos! Szerelmedért az életeddel játszol."
Luciát azonban semmi sem riasztja vissza: "- Ő a fénye életemnek..."
Jön Edgar. Elmondja aggódó szerelmesének, miért kérte ide ezen a késő órán. Még ma éjjel utaznia kell. Úgy határozott, mielőtt elhagyná az országot, kibékül az ősi ellenséggel, Lucia bátyjával. S a békekötés zálogául, nőül kéri őt.
Lucia azonban jobban ismeri bátyját. A találkozásból csak halálos viadal lenne. Jobb, ha egyelőre titokban tartják szerelmüket. Edgar kitör: Lucia bátyja nemcsak családját irtotta ki, de az ő vérét is kiontaná.
Edgar a lány ujjára húzza gyűrűjét, és örök hűségét kéri: "- Isten lát és hall is téged. Esküdj vélem az ő szent nevére! Egy a sorsunk... légy hát a feleségem."
Lucia boldogan fogadja a jegygyűrűt: "Te légy a férjem..."
Válni kell és búcsúznak. Edgar utolsó szava: "tartsd meg esküdet, Luciám."

II. felvonás
Asthon lord szobája.
Enrico elérkezettnek látja az időt, hogy régi tervét megvalósítsa. Luciát összeesketi Artúr Bucklaw-val, a befolyásos főnemessel, és ez a frigy nemcsak új vagyont és hatalmat, hanem a királyi udvarral való szoros barátságot is jelenti.
Már gyülekeznek a vendégek a menyegzőre.
Normanno sem marad ki a cselszövésből. Megnyugtatja Enricót: "- Ó, ne félj, Lucia most már engedelmes lesz. Edgar már rég távol van, s leveleit elfogtam mind. Most az az álhír, hogy Edgar feledte őt, és már más lányért lángol, kiöli szívéből a szerelmet örök időkre..."
Enrico ismeri húga állhatatos, hűséges szívét. Nemcsak a hamis levelet mutatja meg Luciának, mely Edgar hűtlenségére vall, de megmondja azt is, hogy az Arturral kötendő házassága az Asthon-család felemelkedését, a pusztulástól való megmenekedését jelenti.
Lucia sokáig habozik, aztán összeroppan a hazug hír és a bátyja fenyegető-rábeszélő szavaitól.
Az eskü, az Edgarnak adott szó ott ég a szívében. Enrico azonban végképp megtöri ellenállását: "Hogyha elhagysz és elárulsz - életemről is döntöttél. Fejemre a hóhér bárdja vár. Álmaidban árnyam visszajár majd, és átkot szór rád. Szüntelenül látod majd a bárdot, mely halálosan talált."

*

Az Asthon-palota termében összegyűlnek az esküvői vendégek. Lelkesen fogadják Artúrt, a vőlegényt, hiszen az Asthon-ház rokonai, barátai mind őtőle várják sorsuk jobbra fordulását.
Megjelenik a holtsápadt Lucia is, szinte összeroskad.
Éppen csak aláírják a házassági szerződést, midőn moraj fut végig a tömegen. Nyílik az ajtó: Edgar ront be rajta. Az arcokon megdöbbenés... Edgar csak Luciát nézi.
Asthon durván rátámad: "Távozz vakmerő, azt mondom, távozz, különben véred ontom."
Raimond megkísérli békére inteni a halálos ellenfeleket: "Az Úr igéje szól belőlem, halljátok szavát... Isten szent nevére kérlek benneteket, kardotok tegyétek el. Békét! A gyilkolásra nincsen bűnbocsánat."
Edgar csak egyet lát: az aláírt házassági szerződést, Lucia hűtlenségének bizonyítékát.
Lucia egyetlen szót szeretne csak mondani elhagyott jegyesének, őt azonban elönti a vak düh. Nem hallgat végig semmiféle magyarázatot. Rátipor a gyűrűre, szerelmük, eljegyzésük jelképére, aztán iszonyatos szavakkal fordul a hűtlennek vélt Luciához: "Isten bosszúló haragja még lesújt reád!"
Luciát az átok úgy éri, mint a villámcsapás: leroskad. Edgarra fegyverrel támadnak.

III. felvonás
A vendégek, a barátok még mindig az esküvőt ünneplik: "Pártunkra fény derül, nincs többé válság, miénk lesz egész hazánk... s ellenségeink rémülve látják, hogy a szerencse mosolyog reánk."
Ugyanakkor Raimondo, a nevelő rettenetes hírt hoz: "Lucia nászszobájából, épp mint a férje belépett, vad lárma hangzott, segélykiáltás, halálraváltak nyögése. Átrohantam és a szobában leírhatatlan szörnyűség várt. Artúr elterülve, halott fehéren fekszik, Lucia kezében véres kard. Még mindig kinyújtva tartja. Aztán rám tekint - szavam nem érti - és így szól: Vőlegényem hol van? Szelíd, vértelen arcán kedves mosoly. Megtébolyodott szegény." De már jő is Lucia.
Arcán az őrület és az öntudatlan boldogság félelmetes ragyogása. Amit az élet elvett tőle, azt a téboly most visszaadta. A leány azt hiszi, még mindig Edgar menyasszonya s boldogságukra nem vetődik semmi árnyék: "Nézd, visszatértem, szöktem az ellenség kezéből... Üljünk le a forrás tövében..."
De Lucia álomképeit hamarosan szétkergetik az őrület sötét árnyai. Ismét látja a forrás kísértő szellemét, aki szétválasztja a hűséges szerelmeseket. Aztán újra a boldogság képei csillannak fel előtte. Hallani véli az esküvői kórust, a harangokat, még a tömjén füstjét is érzi, és látja a fáklya lobogását. Kéri, hogy Edgar nyújtsa a kezét.
Edgar asszonya lett mindhalálig s többé már nem válnak el.
A szerencsétlen leány végül a sírról mereng.
Szálljon majd az ő lelke is utána, akkor lesz szép az ég.

*

Edgar ősei sírboltja előtt búcsúzik életétől. Már megbocsátott mindenkinek. Enricót várja, hogy párviadalban elhajítsa céltalan, boldogtalan életét.
A menyegzői vendégek hozzák a szörnyű hírt: a tébolyodott Lucia megölte férjét. Elmondják, hogy az utolsó szavával is csak Edgart hívta, szólította. Utolsó gondolata, sóhaja őhozzá szállt. Edgar már rohanna a kastélyba, hogy még egyszer utoljára lássa szerelmesét, de Raimondo útját állja: "- Luciánk nincs többé. Örökre elköltözött."
Edgar tőrt ránt és megöli magát.

Múltidéző: Fotógaléria a Lammermoori Lucia 1973-as bemutatójáról >>>
                     Fotók az opera 1988-as premieréről >>>
Jegyvásárlás >>>