Alíz mártírözvegyként, képviselõként, megtörhetetlenül makacs világnézet-õrként ismert. Halála alkalmából a színészre emlékezem. A félbe akadt színészre, aki képtelen volt elszakadni a nyilvánosságtól, a költészettõl és az önmaga fölmutatásától.
|
A Rádióban szerkesztő. Kétszer is kirúgják onnan. 1956-ban visszaveszik, de belekeveredik megint a politikába, helyesebben sosem keveredett ki belőle. Sokáig állástalan. Bérgépírónő feketén. Tanári diplomája révén iskolaigazgató. Hogy leánynövendékei ne nőjenek fel világnézetileg ártatlanul: időről-időre meghív szemlélettágító embereket barátai közül.
|
Szerepnek nem szerep. Nincs beleírva a regénybe, sem a színdarabba. Makk a tengerpartra akarta kivinni a tolószékbe zárt Gizát, ehhez kellett egy ápolónő, aki mozgatja a kerekes széket, egyben jelzi a mögötte maradt kivételes jólétet, nélkülözésektől mentes biztonságot. Halda kihúzott gerinccel tolta Bullát a borús tengerparton. Szemben a széllel. Nem volt véleménye. Nem volt reakciója. Némán szolgált. Végezte a dolgát némán és személytelenül, de eltántoríthatatlanul, mint egész életében. Domború homloka világított. Olyan volt mindig, mintha Holbein valamelyik vásznáról életre kelt nőalak volna. Magas és tiszta homloka vezette tévedhetetlenül élete sok buktatója között.
Számomra ez a Tóth János kamerája összefoglalta egyetlen képsorban Halda Alíz jellemét, személyiségét, életét.
Magánügy címmel megírta önéletrajzát. Műve dramatizáltan színre került a Komédiumban. Halda alakját Törőcsik Mari játszotta el színpadon.