Pintér Béla: A démon gyermekei (r. Pintér Béla)
A POSZT-versenyprogram vasárnap esti előadása közben nem irigyeltem Pintér Bélát. A Szkéne mikroklímájából kiszakított Démon gyermekei nehezen állt össze: tisztán érezhető, hogy nem a Pécsi Nemzeti Színház frontális előadótermébe írták. Mind a műfaj, mind a koreográfia nézőközelibb, kevésbé formális, „körbeülős”, atmoszférát kívánt volna meg, ami a Műegyetem lepattant falai között megvan, de fájóan hiányzott a pécsi előadóteremből (és a helyzetet csak tovább rontotta a terem zsúfoltsága). Nehezebben ültek a poénok, a szín-, tánc – és zenei orgia sem hatott annyira a fesztivál közönségére, mint teszi ezt hazai pályán.
Ettől függetlenül kifejezetten jó a darab: egyfajta távol-keleti kliségyűjtemény, amiben Pintér a kínai cirkuszfílingtől, a mangán és japán operákon át a C-kategóriás hong-kongi kung-fu filmekből vett, mindenki számára jól ismert körítésbe gyúrta bele a magyar rögvalóságot, ügyesen összemixelve Józsefvárost és Tokiót. Az előadást átható globalizált kultúrkavalkádot talán Quitt László alakja szimbolizálthatná legjobban: a szumós ágyékkötőben félmeztelenül trombitáló ex-hajléktalan háziszolga figurája szinte befogadhatatlan első látásra: mint egy jakuza szamurájba oltott barokk puttó.
Pintér olyan műfajt teremtett, aminek a keretein belül egyszerűen nem tud hibázni. A Démon gyermekeiben is előkerülnek a minden darabjába becsempészett tartalmi toposzok: a vallásos és ezoterikus világkép kiparodizálása, a határon túli magyarok témája, vagy a nemi identitások Terry Blacket is sokkoló mértékű cserélgetése a színpadon. A formai klisék sem változtak sokat, kezdve a megszokott opera- és táncbetétektől a színpad fölé kiültetett zenekaron át az álarckavalkádig, de nézői szempontból mégis minden előadása új és szellemes. Igaz, ez a történet nem annyira kerek, mint az eddigiek (Anyám orra, Árva csillag, Korcsula, stb.) , vagy talán csak a Guy Ritchie-s vonalvezetés kezd az embernek megszokottá válni, de ettől eltekintve ismét nagyon ütős darabot hozott össze a társulat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.