Juha Jokela: Mobilhorror

POSzT felolvasószínháza a Dramaturg Céh szervezésében, a DrámaMa közreműködésével

Felcsillant a szemem amikor az egyik Krétakör előadás után a pulton egy jég Rubik kockával ellátott, KrétaKörKép Finnország című kiadványát megpillantottam. Bár a POSzT felolvasószínházának ehhez semmi köze, mégis ekkor tudatosult bennem, hogy a finn kortárs dráma érdekel “minket”. És felcsillant a szemem, amikor megláttam a POSzT kínálatában Juha Jokela darabját. 

A fent említett kiadvány fordítója-szerkesztője, Merényi Anna kezdeményezte azt a három darabból álló DrámaMa sorozatot, mely egy finn (Juha Jokela), egy norvég (Arne Lygre) és egy svájci (Lukas Barfuss) mű felolvasószínházba terelését tűzte ki célul.

A felolvasószínház nem egy rádiós műfaj és nem is a gimnáziumi irodalomóra felolvasásait idézi, tehát ne úgy képzeljük, hogy a színészek karót nyelve, hangosan lapozva színtelen hangon, egymás végszavát várva olvasnak. Legalábbis eddig nem ebben volt részem. És szerencsére most sem...

Ilona Wakonen felvétele 

Juha Jokela Mobilhorror című darabját 2003 óta hazájában és több európai országban is bemutatták. A cím kiváló, hiszen mi más csenghetne ismerősebben az európai fülnek, mint a mobiltelefon és a finnek (Nokia). A történet egyszerű, hétköznapi párbeszédek, a történet szereplőinek egyénisége és – lehet hogy csak általam belelátott - “finnsége” azonban felemelik a darabot, még a kvázi felolvasás szintjén is.

Mit is látunk? Iroda, olvasólámpák, alkoholos filccel teleírt táblák és három (négy) munkatársat, akik a Nokia embertelenségét megelégelve egy, az emberi értékekre figyelő mobiltelefon-szoltáltatást nyújtó céget működtetnek (Dacutec). Ám jön a mumus, a céget be akarják kebelezni, egy kiút van csupán – olyan ötlettel előállni, mely megmenti az önállóságot. És ettők kezdve egymásnak feszül a három kolléga és ötleteik – Terhi a főnöknő, Seppo a marketing-felelős szerű figura és Mikke a grafikus. A papírokkal hadonászó, lapozgató szereplők beépítik vitáikba, monológjaikba a lapozást, eldobást, összegyűrést - tehát tökéletesen elfelejtetik a nézővel, hogy felolvasáson vagyunk. Világképek (Ghandi, horror, ráció), érzelmek, hatalmi harcok, szerelem jellemzi ezeket a csatákat, egymás gyengéinek kijátszása – tulajdonképpen a fejünkben élő, higgadt és megfontolt finnek egy másik oldalát ismerhetjük meg. Mindez Jokela különös humorával párosulva egy olyan, a munkához és egymáshoz való viszonyrendszert mutat meg, mely szándékolt komolysága ellenére megmosolyogtat.

És nem baj, hogy az egyik drámai monológ végén Terhi (Vlahovics Edit) elneveti magát. Ezáltal a néző úgy érzi, hogy olvasópróbán van, ahol ez belefér a játékba. A rendező és a főfőnököt alakító, a Nyuszómuszó reklámból ismert Magyar Attila, egy “másik szobában”, a színpadon jelen van, ami szintén erősíti az előzőeket. Rendezése Jokela láthatatlan humorával párosul – a meztelenséget jelképező szemüveglevétel, a hisztéria papírgyűréssel történő jelzése. A Seppot alakító Róbert Gábor farkasos nyakkendőjében északi szeleket hoz magával, Mikke – Orosz Ákos egyszerűen zseniális a horrorimádó-félénk-szerelmes fiú szerepében.  A történet végére a MobilHorror ötletéből (rémvilágban bolyongás a szolgáltatón keresztül) megszületik ellenpárja a MobilLove (romantikus szerelem létrehozása – fenntartása). Nem árulok el nagy titkot, ha megsúgom, hogy a cég – az év végig – Mobil Love ötletének köszönhetően megmarad. A happy end megvan, a szereplők visszazökkennek a hétköznapokba. Mi pedig elégedetten távozunk a teremből, csak sajnálni tudom, hogy az előadást követő beszélgetésre végül nem került sor. Jó lenne a darabot “élesben” is látni majd. És még több finn kortárs szerzőt….