Feketeország DVD - Krétakör

Már azért sem rajongok önfeledten, ha egy mozifilmet otthon kell megnéznem DVD-ről, miközben a kutyát kétszer ki kell engedni vizelni a kertbe, majd vissza, a párom hív telefonon, hogy öblítőt vettem-e, a szomszédasszony meg átjön kölcsönkérni a biciklipumpát - hát így elég nehéz beleélni magam egy sztoriba, és akkor arról nem is beszélek, hogy az 50 cm-es képernyőmön nem csak a Gyűrűk ura csatajelenetei nem bírnak átütő erővel, de már a Vidám Vasárnap látványából is sokat levon a kis méret. Hiába, na: ezt nem erre találták ki, a tévében csak a Derricket lehet komolyabb élvezetveszteség nélkül megtekinteni.

Színház esetén ez még inkább így van, hiszen pont azt az interaktív atmoszférát nyeli el a monitor, amiért az ember megveszi a jegyet egy előadásra. Vannak persze fokozatok, egy ügyes operatőr, aki érzi a darabot és szinte együtt lélegez a színészekkel sokat lendít a dolgon. Ennek ellenére a jelenlegi színházi közvetítések kamerázása nem sokkal kreatívabb, mint az adás utáni akváriumi aranyhalaké a Duna TV-n.

Üdítő kivétel ez alól a Feketeország, ami inkább önálló filmnek készült, mintsem színházi közvetítésnek, és olyan kameraállásokkal is dolgozik, amit egy néző a színházban ülve soha nem kap meg.

Egyfelől könnyű dolguk volt a DVD-vel, hiszen a darab egészétől szervesen ugyan el nem választható, de azért valamennyire mégis önálló szkeccsekből álló könnyed előadásról van szó, amit az ember otthon is szívesen megnéz, illetve belenéz. Nem kell hozzá három óra, elég betenni a lejátszóba és két mosásprogram közt lenyomni pár jelenetet, majd egy hét múlva folytatni. Kérdés viszont, hogy mennyire időtálló a film. Schilling anno úgy nyilatkozott még egy közönségtalálkozón, hogy a darab színpadról történő levételének egyik fő oka, hogy az utóbbi 4-5 év aktuálpolitikai eseményeit dolgozza fel, ezért ahogy egy idő után nézőkben megfakulnak ezek a médiából megismert élmények, úgy veszti el a darab is erejét. Sokkal ütősebb volt pl. az olimpiai doppingbotrány jelenete akkor, amikor három hónapig minden Napkeltében Annus Adrián beszélt félre, mint most amikor még a nevén is gondolkodnom kell. Nem tudom, hogy ezek a jelenetek mennyire lesznek érdekesek három év múlva- bár azoknak akik látták a darabot, minden bizonnyal átjön valami az eredeti fílingből. Igaz, országunkat elnézve valószínűsítem, hogy évek múltán sem kell majd nosztalgiáznunk archív kordokumentumként kezelve a DVD-t, mert ungarische vircsaft terén sokkal előbbre akkor sem leszünk, és a matyó hímzés meg a téliszalámi mellett ugyanazok a tahóságok maradnak a hungarikumjaink, mint 2002-ben, a darab megírásakor. Sőt, vannak jelenetek, amik azóta új értelmet nyertek, lásd az alábbi klasszikust, amelyet még akkor írtak, amikor Magyar és Gój Motorosoknak híre sem volt:

https://www.youtube.com/watch?v=QYazgF9I3fQ

Ajánlom még az extrákat, köztük a bódvarákói ötletelésről összevágott videóanyagot, ahol mindenki számára megnyugtatóan tisztázódik, amit eddig is sejtettünk, mármint hogy alternatív színházi körökben „próba” címszó alatt tényleg Kovit is megbotránkoztató swingerpartik zajlanak. És végezetül a kedvenc nyitójelenetet, amely összehasonlíthatatlanul hitelesebb képet ad Magyarországról, mint az Európai Bizottság vagy a Transparency International bármelyik monitoring-jelentése: