Lugosi Béla

Hosszú utat járt be. Tanulatlan ifjúként, csoportos szereplõként, arctalan bonvivánként indult Erdélybõl, és a világ legnagyobb mítoszteremtõinek egyike lett. Hollywood horrorcsillaga. Filmtörténetet írt és egy legendát testesített meg. Eljátszotta a halhatatlanságot, saját arcát, idegrendszerét, nyelvét, sõt, magyarságát adva hozzá, majd soha többé nem sikerült kimásznia Drakula koporsójából. Híres szörnyeteg lett, sûrûn foglalkoztatott rém. Végigzongorázta a gonoszság és lelki torzultság valamennyi skáláját, és minden módon meghalt a vásznon, ami csak az ezerszínû képzelet elõtt megjelenhet. Személye a sötét mûfaj védjegye lett, és pont e skatulya - amit õ mindvégig elviselhetetlen börtöneként élt meg - biztosította számára a túlélést napjainkig, a világ összes mozirajongó országában.

Miközben itthon kiverték a közönség emlékezetéből, másutt a leghíresebb magyar színészek, mi több, legismertebb magyar emberek között tartják számon. Öt évtizeddel a halála múltán sem telik el úgy huzamosabb idő, hogy ne jönnének a világ valamely tájáról hazai nyomait kutatni. Nemcsak filmtörténészek, hanem megszállott horrorrajongók és kultuszbúvárok is kíváncsiak múltjára, próbálják átlátni, megfejteni, mozaikokból összerakni széthullott életét.

Számos tévhit kering Magyarországon Lugosi Béla személye körül. Mindjárt az első klisé, hogy csupán egy gyenge színész volt, aki néhány ócska hollywoodi horrorfilmben játszott. Az ilyen állítás gyökere a színész pályájára vonatkozó mindennemű ismeret és a filmtörténetben való jártasság totális hiányának összeadódása. Tény, hogy itthon igen kicsiny számú filmje került a mozi- és televíziónézők elé, ám ez nem vethet árnyékot arra a másik tényre, hogy Lugosi Béla több mint százhúsz filmben állt a kamerák elé, ezek túlnyomó részében főszerepet alakítva. Már itthon is a némafilm kedvelt arcai közé tartozott, két év alatt tizenkét magyar filmben forgatott, melyek egytől egyig arra a sorsra jutottak, amire az 1901 és 1930 között készült mozik megközelítőleg kilencvenöt százaléka: elpusztultak vagy nyomtalanul eltűntek. Két filmjéből kerültek elő töredékek, a Casanovából - ebben Lugosi nem látható - és a Küzdelem a létért címűből, aminek fennmaradt kockáin éppen kirabol egy falusi postahivatalt. Németországban filmdrámákban, sőt, westernekben, máig lankadatlan sikerű indián-történetekben tűnt fel, életre keltve például Chingachgookot is. Későbbi munkáinál a horror műfajának sajátosságaiból - vagy inkább e sajátosságok korcsosulásából - adódik, hogy a filmek többségükben maguk is amolyan mutációk, egyszerűen rosszak, semmilyen értelemben nem érik el azt a színvonalat, amit az egészséges esztétikai és gondolati kívánalmakkal megáldott néző még végig bír ülni. Ám itt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Lugosi nemcsak a horror selejtjéhez adta nevét, hanem a műfaj legmagasabb művészi igénnyel komponált remekeinek is sztárja volt. Olyan alkotásoknak, amelyek kategóriájukban máig meghaladatlanok! Mert A Morgue utcai gyilkosságok vagy a korszak másik horrorikonjával, Boris Karloffal forgatott Fekete péntek, A holló, A fekete macska, A láthatatlan sugár című filmek igazi műalkotások. A Drakula kapcsán oly gyakran emlegetett lélegzetelállító atmoszférát valójában ezek viszik tökélyre. Bravúros világítási technikájuk, mesteri díszleteik, profi maszkjaik, festményt idéző képeik, a mindennek időt hagyó, komótos lassúságuk még teatralitásuk és helyenkénti naivitásuk dacára is valódi nyalánksággá avatják a harmincas évek klasszikusait.

BORIS KARLOFF FRANKENSTEIN DOKTOR SZÖRNYEKÉNT

Ez az időszak volt az Universal rémfilmjeinek aranykora, ennek termékei a fentebb említettek, és ezt a korszakot nyitotta meg 1931-ben a cirkuszi előadóból rendezővé avanzsált Tod Browning filmje, a Drakula - amelyet Valentin-napon mutattak be, és amely véget nem érő útjára indította a horror egyik legkedveltebb alfaját, a vámpírfilmet. Mára több mint másfél száz alkotás foglalkozik a kegyetlen transsylvániai gróf vérfagyasztó mítoszával, de a dömpingből csupán néhány érdemel figyelmet. Különösen a Terence Fisher rendezte angol változat, Christopher Lee Lugosinál jóval könyörtelenebb Drakulájával, és a Werner Herzog álmodta Nosferatu, az éjszaka vámpírja Klaus Kinski tolmácsolásában. Herzognál a vámpír nem egyszerűen a borzalom megtestesülése, hanem átokverte lény is, aki szenved magányosságától, és a kor hangulatához illőn pusztulása után is tovább él. Francis Ford Coppola pedig komoly sztárparádé segítségével hívta életre 1992-ben a legendát - bár itt elsősorban nem Gary Oldmané, ha nem a trükköké és a sodró eseményeké a főszerep.

A Bram Stoker 1897-es történetét feldolgozó Drakulának is van természetesen némafilmes előzménye, méghozzá a Murnau jegyezte Nosferatu, 1922-ből, miként Browning sem először kísérletezik 1931-ben a vámpírfilmmel, néhány évvel korábban forgatja kedvenc horrorszínészével, Lon Chaneyvel a London éjfél utánt. Ebből egyenesen következne, hogy a Drakulát is Chaney játssza, ám ő 1930-ban meghal, így Browningnak új hős után kell néznie. Az új hős pedig már nagyon ki van éheztetve a sikerre.

LUGOSI BÉLA DRAKULA KÖPENYÉBEN

Tizenegy-tizenkét esztendős lehet a család négy gyermeke közül legifjabb fiú, amikor Blaskó Béla néven megszökik otthonról - az Erdély nyugati részén fekvő Lugosról -, hogy az apai szigortól távol először alkalmi munkákból tartsa el magát, majd megkezdje páratlan színészi karrierjét. Temesváron, Debrecenben, Szegeden játszik, kijárja a vándor- és a vidéki színészet iskoláját, később Budapesten Rákosi Szidi tanodáját is. Rövid időre Beöthy László szerződteti, a Beöthy-Rákosi család irányítása alatt álló Király és Magyar Színházban lép fel. 1913-ban a Tóth Imre igazgatta Nemzetibe kerül. Többnyire kis feladatokat kap, leszámítva Az ember tragédiája Ádámját és Jézus Krisztus szerepét egy passiójátékban, a Jézus élete és halálában. (Utóbbit vélhetően vidéken játszotta.)

Az első világháború kitörésekor a színészetet rövid időre szünetelteti. Bár felmentést kaphatna, önként jelentkezik katonának. Fél év után megsebesül, egy budapesti kórházban ápolják. Miután talpra áll, visszamegy a frontra. Végül idegösszeomlást kap, súlyos állapotban kerül ismét kórházba - amint ez a Színházi Élet korabeli számából kiderül. Szabadságolják, ám hamarosan elunja a pihenést.

A színháziak kedvelik Lugosi figuráját, de nem ismerik el nagy színésznek. Jóképűsége, arisztokratikus tartása, méltóságteljes pózai, előkelő magatartása szinte kiáltott a társalgási darabok és az amorózók után. Következésképp a közönség körében roppant népszerű volt, a kritika fenntartásokkal kezelte. Kosztolányi Dezső a Görögtűz szerencsétlen szereposztását taglalva például így fanyalog a Pesti Napló hasábjain: "Lugosi Béla délceg jelenség, a frakk úgy áll karcsú termetén, mintha ráöntötték volna, s láttára a nézőtér hangosan felsóhajt, de vajon ki hiszi el ennek az egyébként kellemes színésznek, hogy civilben genfi egyetemi tanár? Nem, ő mindvégig csak igen csinos, magyar hősszerelmes. Szerepe pedig éppen arra épül, hogy csak játssza a vidékit, belül ő a ’kísérleti lélektan tanára’, ízig-vérig európai és tudós. Nem csoda, hogy a kifejletnél nemcsak a szereplők csodálkoznak ezen, de mi, nézők is, kiknek mindezt már régen tudnunk kellett volna, el kellett volna hinnünk."

JÉZUS ÉLETE ÉS HALÁLA - EGY 1913-AS PASSIÓJÁTÉK CÍMSZEREPÉBEN

Talán az ilyen és hasonló fogadtatás, a színpadi mellőzöttség, talán a közönség erejének felismerése hatására - Lugosi a film felé fordult. Olt Arisztid művésznéven a Star filmgyár színészeként kezdett dolgozni, mely a tízes évek egyik jelentős, tömegtermelésre berendezkedett vállalatának számított. Néhány klasszikus mű filmváltozata mellett a Star elsősorban a külföldi bestsellerek és a ponyvairodalom nagyjainak feldolgozására szakosodott, közönségfilmeket gyártottak, méghozzá nemritkán amerikai mintára. Bár akkor is, utána is bírálták egyes filmjeinek alacsony színvonalát, külföldön is sikerrel forgalmazták azokat. És mivel Magyarország 1917-18-ban, tehát éppen Lugosi hazai tevékenységének éveiben a legtermékenyebb filmkészítő hatalmak sorában foglalt helyet - egy esztendő alatt több mint száz magyar film került közönség elé -, bőven akadt dolga. A Star főrendezője, Deésy Alfréd vette gondjaiba, Lugosi vele forgatta itthoni filmjeinek nagy részét. Egyebek mellett a Leoni Leót, amelyben a címszerepet játszotta, a Casanovát, amiben maga a rendező formálta meg a hőst, és ami arról nevezetes, hogy minden jel szerint a filmtörténet első Casanova-feldolgozása, valamint Az élet királyát, amely Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című regénye nyomán készült. Kertész Mihállyal három ízben dolgozott Lugosi: első mozijában, Az ezredesben Mály Gerővel, Huszár Pufival, Góth Sándorral játszott együtt, a Luluban, végül A 99-es számú bérkocsiban, amiben utoljára állott magyar földön kamerák előtt.

FRANKENSTEIN FIA - YGOR SZEREPÉBEN BORIS KARLOFFAL

A Tanácsköztársaság idején elköveti a magyar színész létező legnagyobb baklövését: politikai szerepet vállal. Államosítják a teljes filmipart, és ennek végrehajtását egy megbízott direktórium tagjainak feladatául szabják. Lugosi felsőbb utasításra szakszervezetet alapít, szervez, titkárt játszik. A bukás után a Nemzeti Színház igazoló bizottsága állásvesztésre ítéli. Az ugyancsak résztvevő, későbbiekben Sir Alexander Kordának szólított rendezővel "karöltve" kényszerülnek emigrálni. Lugosi Bécs és Berlin állomások után - ahol szintén folyamatosan forgat - egy gőzhajón, szenet lapátolva szeli át az óceánt. Az Egyesült Államok mozinagyhatalomhoz méltón filmszínésznek adoptálja. Lugosi kint is kutatja a magyar kapcsolatokat, Palásthy Sándor Amerikai Magyar Színtársulatához és a New York-i Magyar Színpadhoz csapódik. Élete végéig magyarul gondolkodik és káromkodik. Járja az amerikai vidéket, megrendezi Az ember tragédiáját, méghozzá sikerrel. Iszonyatos akcentusa van, és az elégtelennél is kevésbé beszéli a nyelvet, de megszállottan memorizál. És az ez idáig szerencsétlennek, nehézkesnek mondott pálya lassan fordulatot vesz. Lugosi 1926-ban amnesztiát kap, de nem tér haza. Magyar dicsőség helyett 1927-től mintegy ötszázszor eljátssza Drakula szerepét a Broadwayn. 1929- ben A tizenharmadik szék című Tod Browning-filmben nyomozót alakít - ítészek és szakmabeliek is dicsérik játékát. Az Universal eközben monumentális Drakula-produkcióra készül Browning vezényletével. Lon Chaney halott. És bezárul a kör.

Mi lehetne aktuálisabb a gazdasági világválságtól megrendült Amerika számára, mint egy ősi történet a parasztokat rémületben tartó, vérszívó arisztokratáról, a szexuális elfojtásokat sejtető agresszióról. A mozinak a látvány és szórakoztatás sokkoló, borzongató formájával kellett előrukkolnia a tömegfilmek terén. A stúdió nem bízta a sikert a véletlenre. Mestermunkát végzett, amit Lugosi játéka hitelesített. Drakula kanyargós utakon megközelíthető, vadregényes tájon magasodó kastélya többszintes, gótikus ablakaival, koporsóival, csúszómászóival és pókhálóival a mai napig a díszlettervek legütősebbjei között foglal helyet. A gróf úr pedig megtestesíti az emberek vámpírokról szóló olvasmányait. Maszkja tökéletes, szeme ijesztő villanását felerősítik a rá irányított tűfények. Feledhetetlen a fenyegetően dereka fölé emelt kar, a csontos fehér kezek, az egyenes hát, a sajátos akcentus - ami, a színész erdélyi születésű lévén, mondhatni, autentikus -, miként az is, ahogyan előlép a pókhálók közül, és bemutatkozik, ahogyan beleremeg vendége kibuggyanó vérének látványába, ahogyan öreg borát ajánlva megjegyzi: "I never drink... wine..." Hogy nem pusztán hordani, viselni tudja elegáns jelmezét. Volt benne titok a tengerentúli néző számára, valami idegen és szokatlan. Fájdalmas és hajszolt. Nyughatatlan. Meghasonlott. Hidegnek tűnt, akár a jég, miközben forrott az energiától. Félelmet keltett, és nem azért, mert vágási rafinériák és hanghatások rémisztgették a nézőt, hanem mert képes volt a vásznon hatalmat gyakorolni. Alakítása pontos munka, tetőtől talpig felépített szerep. Életet öntött egy köpennyel ékített frakkba. És bár nem volt már olyan délceg és karcsú, mint bonvivánkorában, a Drakula után állítólag több szerelmes levelet kapott, mint a szépséges férfihősök.

Ekkor már túl van a második váláson. 1917-ben Magyarországon vette feleségül Szmik Ilonát, egy budapesti jogász lányát, akitől három évvel később elvált. Egyes források szerint a lány családjának nyomására, mások szerint viszont kibírhatatlanságára hivatkozva hagyta el az asszony. Az Egyesült Államokban Ilona von Montagh színésznőnek fogad örök hűséget, házasságuk értelmetlen rivalizálásba fullad, hamar elválnak. Lugosi pillanatig sem fogta vissza a nők iránti rajongását, alaposan kihasználta népszerűségét, ráadásul nemigen szeretett egyedül élni. A lapok botrányos nőügyeiről cikkeztek, ami akkoriban nem volt egészen veszélytelen. Hatalmas vihart kavart például a szintén botrányhős Clara Bow-val való viszonya, akiért a házasságkötés után néhány nappal elhagyta harmadik feleségét, egy vagyonos San Franciscó-i özvegyet. Bow hatalmas szemű, csókos szájú tiniként robbant be a filmiparba. Évekig a Paramount színésznője volt, egyike az első szex-szimbólumoknak. 1927-ben, a Hula címszerepében meztelenül jelent meg a vásznon. Kora etikai mércéje szerint erkölcstelen életmódot folytatott.

MAX SCHRECK KLAUS KINSKI HERZOG VÁMPÍRJAKÉNT

A Drakulában Van Helsing profeszszort alakító Edward Van Sloan és az ingatlanügynökből vihogó, légyevő mániákussá torzuló Renfieldet játszó Dwight Frye 1931-ben egy másik "ijesztgetősben" is feltűnik, a szintén kultuszhorrorá nemesedett Frankensteinben. Lugosit magára a szörnyre hívták meg, ám ő a krónikák szerint sértődötten utasította vissza a szöveg nélküli szerepet, amivel maga elé tessékelte pályája nagy riválisát, a Frankenstein teremtményének megformálásával világhírűvé váló Boris Karloffot. A második nagy hibát akkor követte el, amikor tizenkét évvel később, pályája leáldozó szakaszában Karloff után elvállalta és kelletlenül eljátszotta az anno visszadobott szörnyet a Frankenstein találkozása a Farkasemberrel című filmben. Itt kell azonban eloszlatni egy tévhitet. Lugosi és Karloff nem gyűlölték egymást. Nem is szerették persze, kellő malíciával gondolkodtak egymás színészi képességeiről, természetes versengés folyt közöttük a szörnyekért és őrültekért - beteges viszályuk azonban csak a hatásvadászok kedvelt ködrakétája. Nyolc filmben játszottak együtt, a műfaj büszkeségeiben. Való, hogy a közös mozikban az Universal Karloff nevét emelte ki a főcímekben, még azoknál a filmeknél is, amelyekben vitathatatlanul Lugosié a főszerep - amit ő érthetően nehezen emésztett meg.

Mindemellett, a horrordivat időszakában a gazdasági szakemberek kedvelt marketingfogása volt a két színész együtt szerepeltetése, például számtalanszor megesett, hogy kettős vetítéseket rendeztek a mozik a Drakulaés Frankenstein-filmekből. A Frankenstein fiában Lugosi játssza Ygort, a bitófáról menekült, púpos szolgát, aki ráveszi a halott doktor fiát, támasszák fel újra a csupán mély álomba merült szörnyet. A két hős egymás kultuszát is táplálta. A filmvilágon belül egy kasztba tartoztak, a lenézettségben éppúgy osztoztak, mint a sikerben.

Amit Lugosi gyűlölt, az épp a Drakula- köpeny lett. Hisztérikusan próbálta levetni, de képtelen volt elpusztítani maga teremtette szörnyét. Talán sikerülhetett volna, ha újra nagyot dob, de a Drakula művészi és nézői elismertségét soha nem múlta felül. Az Elveszett lelkek szigetében játszott mutáns szőrmók egyik markáns alakítása, de hiába, ez is csak egy szörny. Kényszerűen ismételte önmagát. Elégedetlensége éppúgy tetőfokára hágott, mint egykor otthon. Pedig magánélete rendeződni látszott. 1933- ban feleségül vette élete legnagyobb szerelmét, Stevan Arch magyar emigráns lányát, a nála jócskán fiatalabb Lilliant. 1938-ban fiuk született, Lugosi Béla jr., aki ügyvéd lett Los Angelesben. 1939-ben Greta Garbóval forgatott Ernst Lubitsch örökbecsű vígjátékában, a Ninocskában, amelyben először kacagott felszabadultan a vásznon az "isteni Garbo". Lugosi egészen kiváló a komor, vaskalapos Razinin elvtárs szerepében. De képtelen volt megnyugodni. Békét nem ismerve küzdött démonaival. S mint Hollywood elit köreiben sokak, ő is az alkohol- és a kábítószermámortól várta a feloldást. Egyre alacsonyabb kategóriákba csúszott a gázsilistán, a család a Lugosi-villából lakásba költözött. Majd az a pillanat is elkövetkezett, amikor koporsójában felülő Drakulaként haknizott szerte az országban - hogy előteremtse a megélhetésre valót. Az ötvenes évek elején kimondták negyedik válását is, felesége elvesztése ezúttal komolyan megrázta. Elvonókúrának vetette alá magát, kicsit gyermeke anyjának visszaszerzése reményében, ám az asszony hajthatatlan volt, nem bírt el több drámát. A nagy magyar színész magánytól való rettegésében mondja ki az utolsó boldogító igent. Rajongóját, egy negyvenhez közeledő vágót vesz feleségül, a melegszívű, gondoskodó Hope Liningert. Olyan mértékben elszegényedik, hogy támogatásra szorul. Frank Sinatra többször kisegíti.

Rendező barátja, Edward D. Wood jr. - ismertebb nevén "Ed Wood, a filmtörténet legrosszabb rendezője" - hozta vissza a vászonra az elvonók folytán kikopott színészt. A Wood rendezte Glen vagy Glenda és A szörny menyasszonya után igazi kegyelemdöfés Lugosi életművének utolsó közös vállalásuk, A 9-es terv a világűrből. Már a cím is sokat sejtet, de semmi ahhoz képest, hogy a forgatás befejezését a producer-rendező a színész halála ellenére is bátran magára vállalta. Így történhetett meg, hogy 1959- ben, mintegy három évvel Lugosi Béla halálát követően, bemutatták az utolsó filmet, amelyben kamerák előtt állt. Foroghatott a koporsójában. 1956 nyarán, néhány héttel hetvennegyedik születésnapja előtt temették el, végakaratához híven Drakula jelmezében.

Lugosi Béla egykori Los Angeles-i otthonában ma Johnny Depp él. Depp 1994-es Ed Wood-alakítását mára beárnyékolta A Karib-tenger kalózai-trilógia fergeteges sikere. Az öreg, keserű Lugosit Martin Landau keltette életre. A filmakadémia Oscar-díjjal jutalmazta a szellemidézést. Itthon Darvas Iván kóstolt bele szenvedéseibe, a Madách színpadán, Müller Péter darabjában. Az előadást Szabó István rendezte.

Lugosi Bélát őrült feladat elé állította az álomgyár. Egész életében ugyanazt a szerepet kellett játszania. Százféle gonoszt, ezerféle színben. És ő megkísérelte a lehetetlent. A kegyetlen orvosok, tébolyult tudósok, ocsmány szörnyek, megszállott hipnotizőrök, vérszívó grófok arzenáljában aprólékos műgonddal igyekezett felépíteni az egyes jellemeket. Tucatjával vitte hátán a rémfilmeket, és még a huszadik ugyanolyanban is érdekes tudott lenni. Bírája lehet mindenki, aki utánacsinálja. Mégis egyarcúvá vált és egysejtűvé. Nagy színész Landau, átérezte a fogatlan vámpír tragédiáját, elveszett tehetségéhez való kétségbeesett ragaszkodását, mégis úgy hiszem, részben a Lugosiéletművet jutalmazó szobrocskát vitte haza.

KŐVÁRI ORSOLYA