Székelygulyást főz Kofi Annannak

Julia Marton-Lefevre magyar származású, nemzetközi hírû környezetvédelmi és tudományos szakdiplomata. A jelenleg Genfben élõ szakember a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vezérigazgatója, de volt az amerikai Rockefeller Alapítvány által létrehozott környezetvédelmi és tudományos program, a LEAD igazgatója és a University for Peace rektora is. Számos nemzetközi tudományos szervezet vezetõségi tagja, többek között a Brit Királyi Földrajzi Társaságé. A magyar kultúra napja alkalmából Hiller István oktatási és kulturális miniszter megnevezte az idei év magyar kulturális követeit: Esterházy Pétert, Kányádi Sándort, Eötvös Pétert, Schiff Andrást, Palya Beát és nem utolsósorban Julia Marton-Lefevre-t, akivel a cím átvétele után beszélgettünk.

- Mit jelent Önnek, hogy hivatalosan is a magyar kultúra követe lett?

- Nagy megtiszteltetés ez számomra, bár informálisan eddig is magyar nagykövetnek éreztem magam, büszkén vállalom a magyar gyökereimet. Nem szokták tudni, honnan származom, mert nagyon jól beszélek angolul és franciául, s amerikai és francia útlevelem van. Meglepődnek, amikor elmondom, hogy gyerekkoromban Budapesten éltem, szüleim ugyanis magyar újságírók voltak. A tudomány világában nem ritka a magyar származású szakember. Úgy érzem, mostanában egyre inkább kezdik felfedezni Magyarországot, a szép épületeket, a múzeumokat, a jó borokat, a zenét, és ennek nagyon örülök.

- Milyen emlékeket őriz gyermekkorából?

SEBESTYÉN MÁRTA, FEHÉR LÁSZLÓ, ESTERHÁZY PÉTER, PALYA BEA, KÁNYÁDI SÁNDOR, JULIA MARTON-LEFEVRE, HILLER ISTVÁN ÉS BOGYAY KATALIN | FOTÓ: GORDON ESZTER

- A XII. kerületi Csaba utcában laktunk. A szüleim amerikai újságoknak írtak, börtönben is ültek, aztán 1957- ben, tízéves koromban sikerült kivándorolnunk az Egyesült Államokba. Emlékszem a sok balatoni nyaralásra és a nagy úszógumimra. Akkor szerettem meg a vizet és az úszást, ezért később eljártunk a Lukácsba "pancsolni". Emellett családi fényképeken is őrzök régi szép emlékeket abból a korból. Értelmiségi családban nőttem fel, otthon angolul beszéltünk, úgyhogy csoda, hogy egyáltalán még tudok magyarul. Minden pénteken az Operaházba mentünk, mert a nagynéném férje ott volt karmester. A komolyzenét, az operát azóta is imádom. A budapesti Operaháznál kevés szebb épületet ismerek. Kedvenceim közé tartozik Mozart, Puccini, Verdi, Rossi ni, de nagyon szeretem Bartókot is, és alig várom, hogy az imént kapott Palya Bea-CD-t meghallgathassam.

- Milyen hagyományt hozott a szülői házból? Szokott esetleg magyaros ételeket készíteni?

- A jó modor, az optimizmus és a kedvesség biztosan a szülői nevelés eredménye. A szüleim elegáns úriemberek voltak. Ami a konyhát illeti: mindig van otthon piros paprika, és időnként meglepem a családot meg az ismerősöket egy finom székelygulyással. Hamarosan rendezek egy nagy vacsorát, amire Kofi Annan volt ENSZ-főtitkárt is meghívtam, akkor is lesz majd gulyás az asztalon. A gyerekeim csak néhány szót tudnak magyarul, ha írnak nekem levelet, úgy fejezik be, "pusz-pusz, mamikám, angyalom", és teniszezés közben időnként magyarul káromkodnak, de azt biztosan nem tőlem hallották, talán még régen a nagypapától. Sokszor jártak már Magyarországon, a barátaikat is elhozták Budapestre, tetszik nekik a város. Igazi kétnyelvűek: franciául az apukájuktól tanultak, angolul pedig tőlem.

- Milyen gyakran utazik Magyarországra?

- Évente kétszer-háromszor tudok csak jönni, mert rengeteget utazom szerte a világban. Szívesen jönnék gyakrabban. Jó volna még többet segíteni, a kultúra követeivel többet beszélgetni, és tenni is valamit az országért.

- Hogyan kapcsolódik a környezetvédelem és a kultúra?

- A tudomány és a környezetvédelem a kultúra részei. Tudósok mutattak rá először, hogy ez az óriási környezetszennyezés nagyon káros.

- Ön miben látná a megoldást?

- A környezetvédelemben is úgy kellene együttműködni, mint egy nagyzenekarban. Én vagyok a karmester, és sajnos azt látom, a zenekarom még nem játszik elég szépen, mert nincs összefogás, és nem foglalkozunk eleget környezetünk megóvásával. Buták vagyunk, mert rosszul bánunk a minket körülvevő világgal. Önző, egoista módon élünk. A legnagyobb probléma, hogy a politikusok csak a jelennel és a közeljövővel foglalkoznak, csak az újraválasztásuk idejéig látnak el, pedig a környezetvédelemben sok-sok évre előre kell gondolkodni. Ha most teszünk valamit a környezetünkért, annak 20-25 év múlva lesz érzékelhető eredménye. Mindenkinek változtatnia kellene az életmódján, spórolással, kevesebb autózással, és a nejlonzacskók helyett például vászonszatyrokban lehetne vásárolni, azok tartósabbak is. Szükség van a szépségre a zenében és a természetben is. A világ nem létezhet fák, virágok és zene nélkül. Ha egy szép parkban vagy a hegyekben járok, az olyan, mint amikor egy gyönyörű operát hallgatok. Mindkettő érték, mindkettőt óvni kell.

KRAUSZ VIKTÓRIA