szegeden nagykorúságát ünnepli egy fesztivál, a thealter. szabad színházak ünnepe ez, a világ minden tájáról érkeznek ide produkciók. a szervezõ maszk egyesület szeged régi tereit éleszti fel a fesztivál idejére: a régi hungária szállót, a zsinagógát, és belakja a város tereit is.
a fesztivál elsõ napjának mérlege: a nagykorúságba való lépés, kiváló darabok és zuhogó esõ.
megnyílt
elkezdődött
itt a tizennyolcadik
|
pedig a szentesi horváth mihály gimnázium dráma tagozatos diákjai már láttak mindent meg nagyjából annak az ellenkezőjét is.
de biztos vagyok benne hogy egy zenélő szökőkút soha nem épült még be ennyire szervesen a darabb
a szökőkút nem annyira, mint a zene.
aki kíváncsi volt a hmgs diákokra, az közel húzódott és kinyitotta a fülét - voltak jó néhányan.
|
balog józsef szerint: akik elsők, azoktól azt soha elvenni nem lehet, legyen nektek fény minden előadás.
ez volt az útjára bocsátó üzenet a tizennyolcévestől az újszülöttnek.
aztán konzervartaudrium (debrecen): induló
bizony. így van ez. mindenkinek van egy indulója. amit ott hall legbelül. Amire lépked. az én korosztályom számtalan indulót el tud még ma is énekelni, a mi gyerekeink ezeket már csak hírből ismerik. pedig indulónak lenni kell, amire a mi lábunk mozdulni tud, amire a mi szívünk dobbanni tud.
snitt
és már a zsina - az én utcám - az én udvarom - az én megszépült homlokzatom
|
jön egy úr kalapban, bőrtáskával a hóna alatt.
tizennyolcadszor nyitja meg ezt a fesztivált,
balog józsefnek hívják.
azt mondja: a szabad színházat szeretjük
|
balog: legyetek nyitva, ámuljatok, a lehetetlen megtörténik veletek.
hazaérkeztünk.
|
compagnie józsef terfeli (ch): ooorpehus
egyszerre mozog és beszél
mit bír el a test?
mindent
hol a határ?
sehol
a fájdalom jó
mit bír el az elme?
semmit
hol a határ?
te vagy a határ.
három ember
három test
honnan veszik a harmóniát?
az egyszerrét?
az együtt, de külön-különt?
kifelé vagy befelé figyelnek?
körvonalkorrekció.
köszönjük szépen, andaxinház.
mint mindig.
|
a törzs - játékmester: keserű imre
interaktív vagy?
bátor, ha nézőként fel kell menni a színpadra?
mersz, vagy csak vágysz rá, és maradsz a székeden?
mindegy, ki hív?
összevissza rajongasz?
vagy vannak elveid?
milyen az összetartozás érzése? megnyugtat? erőt ad? vagy épp harsánnyá tesz? kötekedővé?
gondolsz az utolsó pillanatra? hogy ki jut majd eszedbe? hogy kinek az arcát viszed majd magaddal? gondolsz, mert keserű eszedbe juttatta.
ahogy azt is: olykor szeretetre van szüksége, máskor meg arra, hogy megölelj valakit babusgatva, anyáskodón, mert úgy érzed, hogy túlcsordul a szíved, és a szeretetedet mindenkivel megosztanád.
|
kobez-centre memoire de corps (fr) - nyári mozi (sbr): csend-ért
lehetne tényleg nyári mozi, susognak a fák, zöld levelek ringanak az ágakon, átszűrődik rajtuk a napfény, méhek döngenek, forróság száll a levegőben és por, és ebben a rekkenő hőségben fehér ruhás emberek járnak körtáncot egy kertben, ahol a nyárfák
ahol a nyárfák állnak és nézik őket, azon töprengve: ezek a zajos, ricsajos emberek tudják-e, mi az a csend, tudnak-e hallgatni, tudják-e meghallani azt a csendet ami belül van és belülről jön
|
azép emberek szép a szemük kifejező az arcuk szépek a ráncaik szépen öregednek
ülnek egy asztalnál és nem férnek meg egymás mellett
összeférhetetlenek
mi már nem bírunk hallgatni
|
mindig kell hogy szóljon valami a fülünkbe
mindegy, hogy zene, szöveg, hírek vagy esti mese
mi a háttérzaj nemzedéke vagyunk.
nyemcsok éva eső
<<< TOVÁBB AZ TELJES WEBNAPLÓRA >>>
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.