megnyitók napja

szegeden nagykorúságát ünnepli egy fesztivál, a thealter. szabad színházak ünnepe ez, a világ minden tájáról érkeznek ide produkciók. a szervezõ maszk egyesület szeged régi tereit éleszti fel a fesztivál idejére: a régi hungária szállót, a zsinagógát, és belakja a város tereit is.
a fesztivál elsõ napjának mérlege: a nagykorúságba való lépés, kiváló darabok és zuhogó esõ.

megnyílt

elkezdődött

itt a tizennyolcadik

nem hitték volna az első magyar garantáltan pártsemleges politikusképző artistaiskola vizsgacirkuszának tagjai, hogy az első napon extrém körülmények között mutatják be a darabjukat

pedig a szentesi horváth mihály gimnázium dráma tagozatos diákjai már láttak mindent meg nagyjából annak az ellenkezőjét is.

de biztos vagyok benne hogy egy zenélő szökőkút soha nem épült még be ennyire szervesen a darabb
a szökőkút nem annyira, mint a zene.
aki kíváncsi volt a hmgs diákokra, az közel húzódott és kinyitotta a fülét - voltak jó néhányan.

a hmg után le a jate klubba, ekisfeszt akadémia megnyitó. a nagy fesztiválhoz társult egy kis egyetemi feszt. mintha tizennyolc éve a thealter is így kezdte volna.


balog józsef szerint: akik elsők, azoktól azt soha elvenni nem lehet, legyen nektek fény minden előadás.


ez volt az útjára bocsátó üzenet a tizennyolcévestől az újszülöttnek.


aztán konzervartaudrium (debrecen): induló


bizony. így van ez. mindenkinek van egy indulója. amit ott hall legbelül. Amire lépked. az én korosztályom számtalan indulót el tud még ma is énekelni, a mi gyerekeink ezeket már csak hírből ismerik. pedig indulónak lenni kell, amire a mi lábunk mozdulni tud, amire a mi szívünk dobbanni tud.


snitt


és már a zsina - az én utcám - az én udvarom - az én megszépült homlokzatom

ópening ceremóni. thealter tizennyolc.

jön egy úr kalapban, bőrtáskával a hóna alatt.

tizennyolcadszor nyitja meg ezt a fesztivált,

balog józsefnek hívják.

azt mondja: a szabad színházat szeretjük


balog: legyetek nyitva, ámuljatok, a lehetetlen megtörténik veletek.

hazaérkeztünk.


compagnie józsef terfeli (ch): ooorpehus

egyszerre mozog és beszél

mit bír el a test?

mindent

hol a határ?

sehol

a fájdalom jó


mit bír el az elme?

semmit

hol a határ?

te vagy a határ.
 


három ember

három test

honnan veszik a harmóniát?

az egyszerrét?

az együtt, de külön-különt?

kifelé vagy befelé figyelnek?
 

körvonalkorrekció.

köszönjük szépen, andaxinház.

mint mindig.

a törzs - játékmester: keserű imre


interaktív vagy?

bátor, ha nézőként fel kell menni a színpadra?

mersz, vagy csak vágysz rá, és maradsz a székeden?

mindegy, ki hív?

összevissza rajongasz?

vagy vannak elveid?


milyen az összetartozás érzése? megnyugtat? erőt ad? vagy épp harsánnyá tesz? kötekedővé?

gondolsz az utolsó pillanatra? hogy ki jut majd eszedbe? hogy kinek az arcát viszed majd magaddal? gondolsz, mert keserű eszedbe juttatta.

ahogy azt is: olykor szeretetre van szüksége, máskor meg arra, hogy megölelj valakit babusgatva, anyáskodón, mert úgy érzed, hogy túlcsordul a szíved, és a szeretetedet mindenkivel megosztanád.


kobez-centre memoire de corps (fr) - nyári mozi (sbr): csend-ért

lehetne tényleg nyári mozi, susognak a fák, zöld levelek ringanak az ágakon, átszűrődik rajtuk a napfény, méhek döngenek, forróság száll a levegőben és por, és ebben a rekkenő hőségben fehér ruhás emberek járnak körtáncot egy kertben, ahol a nyárfák

ahol a nyárfák állnak és nézik őket, azon töprengve: ezek a zajos, ricsajos emberek tudják-e, mi az a csend, tudnak-e hallgatni, tudják-e meghallani azt a csendet ami belül van és belülről jön

és ezek az emberek a szép fehér ruhájukban leülnek egy szép asztalhoz

azép emberek szép a szemük kifejező az arcuk szépek a ráncaik szépen öregednek

ülnek egy asztalnál és nem férnek meg egymás mellett

összeférhetetlenek

mi már nem bírunk hallgatni

mindig kell hogy szóljon valami a fülünkbe

mindegy, hogy zene, szöveg, hírek vagy esti mese

mi a háttérzaj nemzedéke vagyunk.
 
 
nyemcsok éva eső

<<< TOVÁBB AZ TELJES WEBNAPLÓRA >>>

 

süti beállítások módosítása