Vége a formabontó módszerekkel operáló, a hagyományos színjátszás határain túllépő előadásnak, hajóra ülünk és rezignáltan távozunk a Szentendrei-szigetről. Mintha semmi sem történt volna az elmúlt másfél-két órában: a régi úttörőtábor gyertyákkal és lampionokkal kivilágított csalitosában (pagony?) ténferegtünk, tettük ezt a színészekkel közösen, akik random és többnyire érdektelen élőképeket játszottak. Volt még egy nagy, fémhulladékból összekalapált zajos ló is, a címszereplő, azt mondják.
Nem várok katarzist vagy revelációt a színháztól, elég ha szórakoztat/megdöbbent/nyomaszt/feldob, vagy ha más nem, látványos és nagyon élnek benne a színészek. Most egyik sem jött össze. Még öncélúnak sem nevezhető, vagy Vrobi megfogalmazása szerint "ez még szar sem volt". Az újrarajzolt Krétakör mai műsora elmaradt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.