Marin Drzic: Ribillió Rómában

Maro - Róma. Egy férfi- és egy városnév azonos betûkbõl. Talán önkéntelen a reneszánsz-kori jeles horvát költõ-vígjátékíró, Marin Dr¾iæ szójátéka, talán mégsem. Összekötõ kapocs bizonyosan mutatkozik: a dúsgazdag dubrovniki kereskedõ ötezer dukátja, amely Maro fia nagyvérû természete folytán szétgurul és kámforrá lesz az örök város falai közt.

Hallgasson-e az öreg, de tapasztalatlan apa a nála ifjabb vállalkozói nemzedék hangadóinak tanácsára, s bocsássa némi tőkével próbaútra egyetlen gyermekét, vagy várassa veszteg, amíg elérkezik számára az öröklés rendes ideje? Az egyébként módfelett fösvény Dundo apuka reformszülőként cselekszik, részlegesen kistafírozza Marót, az ifjú vőlegény azonban rögtön az első elágazásnál letér az üzleti tervben rögzített pályáról: a pénz szorgos fiaztatása helyett kéjjel tévelyedik bele a vonzó idegen világba. Szerelemre lobban a város első kurtizánja iránt, három évig életjelt sem ad magáról. Rossz hírek viszont érkeznek felőle, ezért előbb Dundo, majd a férfiruhát öltő menyasszony a nyomába ered.

Držić háromféle dubrovnikit ismer: az otthonülőt, a Rómába származottat és azt, aki éppen Rómába tart. Álmaik vágyott-rettegett birodalma a város, amelyet Vidnyánszky Attila rendező színpadán a tortaszeletekké aprított Colosseum fél karéja jelez. A tortán Hieronymus Bosch szimbólumai a díszítőfigurák, utalásként azokra a fából faragott papagáj-, majom-, béka-, szamártestű és kecskelábú lényekre - a kullancs-emberekre - akikről előszavában a magát nagy indiai varázslóként bemutató teátrista beszél, mélyebb tanulságként ajánlva a nagyérdemű publikum figyelmébe a vidám történetet.

A Csokonai Színház előadása a fergeteges bohózat és a keserédes komédia hangnemét váltogatja. Követi az író vitriolos társadalomrajzot adó szövegét, ugyanakkor rengeteg játékkal dúsítja fel, s teszi XXI. századivá a történetet. Egy olyan világ tárulkozik elénk, amelyben az önzés természetes létforma, amelyben minden cselekvés a fogyasztásra irányul. A reneszánsz fogyasztói társadalom karikatúrája a trendi létünkkel szembesít.

A nemes emberi vonásokat csírájukban elfojtó közegből, a játék a menekítő út. Vidnyánszky színpadán, az első pillanattól a fanyar happy endig, a játék mindenhatósága érvényesül.

A debreceni Csokonai Színház és a Szentendrei Kulturális Kht. közös produkciója:
Marin Držic: Ribillió Rómában (Dundo Maroje)

Dundo Maroje: Kóti Árpád
Maro: Rácz József
Tripčeta: Garay Nagy Tamás
Bokčilo, Dundo Maroje szolgája: Varga József
Popiva, Maro szolgája: Vranyecz Artúr
Pomet, Hugo szolgája: Mészáros Tibor
Petrunjela, szobalány a kurtizán házban: Szűcs Kata
Pera, Maro menyasszonya: Varga Gabriella
Laura, római kurtizán: Újhelyi Kinga
Hugo, a német: Jámbor József
Sadi, a zsidó: Miske László
Gianpaulo Oligiati, bankár: Dánielfy Zsolt
Lessandro, római kalmár: Bakota Árpád
Divulin Lopudanin: Katkó Ferenc
Niko: Kiss Gergely Máté
Pijero, dubrovniki ifjak: Ivaskovics Viktor
Vlaho: Pál Lajos
Divo, Pera első unokaöccse: Nagy László
 
Dramaturg: Balogh Tibor
Díszlet- és jelmeztervező: Alexander Belozub
Ügyelő: Karl József
Súgó: Pethő Zsuzsa
Asszisztens: Jóvér Csaba

Rendező: Vidnyánszky Attila

Bemutató: 2008. október 3.

Fotók: Máthé András
Forrás: Csokonai Színház, Debrecen