Őszintén szólva nem túlzott az érdeklődésem a kínai piacok világa iránt, és a gondolat sem foglalkoztat sokat, hogy a Pesten ügyködő kínai kereskedők rögös útja hogyan vezetett pl egy Changchunhoz hasonló közepes méretű városkából a körúti 100 forintos boltig. Ennek megfelelően közepes érdeklődéssel ültem be Mundruczó Kinójának előterébe a Made in China című előadásra, ahova persze Láng Annamária neve vitt be.
Az előadás "megtörtént esetre alapul", egy nálunk élő kínai nővel készült riportot (Nyíri Pál: Kínai történet) dolgoz fel Annamária, Bodrogi Éva és Koltai Kata. A felállás szerint előbbi meséli a Kantontól a Blaháig tartó sztorit, amit aztán a többiekkel közösen néha átgörbítenek zenébe - itt nekem leginkább Bodrogi Éva abszolút lelkes éneke/színjátszása jött be (kiváló, amikor a hajából előhúzott valamikkel szállt be a zenelésbe, a legjobb pedig a magyar és a kínai munkamorál szembeállítása), a gitáros lány végig a háttérben volt. Annamáriát ismerjük innen-onnan, storytelling stílusban vezényli a darabot, ennek ellenére nem telepszik rá, a várakozásaimmal ellentétben nem a frontember-vízhordók felállásra hegyezték ki a dramaturgiát.
A nagyrészt lineáris történetben semmi meglepő nincs, és bár nyilván nem így volt, mégis az jött le nekem, mintha az alkotók semlegesen álltak volna az alapanyaghoz: nincsen mély dráma, és rekeszizomszaggtó röhögésre sem ingerlik a nézőt. Az utolsó 15 percre kissé felpörög a tempó, de összességében pont elég volt ez a másfél óra, a lányok pedig egy számomra nem túl érdekes sztorit is el tudtak adni nekem, köszönhetően a zenei hozzátoldásoknak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.