Nagy József elõadásait a Trafó rendszeresen mûsorára tûzi. Ezúttal a Budapesti Õszi Fesztivál, a Francia Intézet és a Trafó bemutatjásában láthatjuk Nagy József & Szelevényi Ákos (H, SR, F): Entracte/ Felvonásköz címû fizikai színházát, 2008. október 10-12-én este nyolctól.
|
Nagy József idei, Orléans-ban bemutatott új darabja a taoista és konfucionista vallás egyik alapkövének számító, és az univerzum örök törvényeit leíró Ji King, azaz Változások könyvéből merít ihletet. A koreográfia főként szerkezetében és mondanivalójában támaszkodik a könyv tanításaira. Struktúráját az a szövet adja, amelynek hatvannégy csomópontja a jóslatok alapjául szolgáló hat jin és hat jang vonal összes kombinációja. Nagy József szemében a világ összes eleme, élő és élettelen egyaránt egy-egy csomó a sors szövetén. Minden és mindenki aktív szereplője az univerzumnak, hiszen már puszta létezése - akarva vagy akaratlanul - befolyással van szűkebb és tágabb környezetére, önmaga és mások életére.
Az előadás megszületésével a koreográfus régi vágya valósulhatott meg, miszerint koreográfia és zene egyszerre, egymással kölcsönhatásban jöjjön létre. Az alkotók, a táncosok és a zenészek különlegesen szoros együttműködése a színpadon estéről estére tovább él és fejlődik.
Nagy József 1957-ben született a délvidéki Magyarkanizsán, ám több mint húsz éve Franciaországban él. Itt hozta létre 1986-ban saját társulatát, a Jel Színházat, mely rögtön első előadásával (1987, Pekingi kacsa) berobbant a francia kulturális életbe, és Nagy József rövid idő alatt nemzetközi hírű koreográfussá vált. A művész 1995 óta az orléans-i koreográfiai központ igazgatója és rengeteg szakmai elismerést tudhat maga mögött. 2006-ban az avignoni előadóművészeti fesztivál igazgatójává és egyben díszvendégévé választották, ahol - a külön erre az alkalomra készült - Asobu című előadása hatalmas sikert aratott.
Nagy József sikere tehetségének, munkabírásának, újító szellemének és - nem utolsósorban - sokoldalúságának köszönhető. A koreográfus képzőművésznek készült; fotóiból ma is rendszeresen szerveznek világszerte kiállításokat, ez irányú érdeklődése koreográfiáiban is megmutatkozik. Az évek során zene iránti vonzalma ugyancsak előadásainak szervező erejévé vált. Darabjaiban rendszeresen használ népi és jazz elemekből építkező élő zenei kíséretet a legelismertebb magyar és külföldi zenészek segítségével. Egyaránt merít ihletet Kelet (pl. a japán butoh) és Nyugat (kontakt tánc, új cirkusz) művészeti hagyományaiból. Előadásai a tánc, a színház, a cirkusz, a pantomim és a bábszínház határvonalán mozognak. Munkáinak színvonala és sokrétűsége bizonyíték arra, hogy az igazi művészet, illetve művész mentes minden földrajzi és műfaji kötöttségtől.
Nagy József előadásait a Trafó rendszeresen műsorára tűzi. Legutóbb - 2007 októberében - Éden című koreográfiáját, az Apocrif Codex trilógia második darabját láthatta a magyar közönség.
’You come out disturbed from Entracte. Nadji and his company captured us once again with their choreographic spell.’ /LES ECHOS/
Josef Nadj is an ethnic Hungarian choreographer, born in the border region of the former Yugoslavia and well known in France, where he has lived since 1980. His fragmented Eastern European heritage pervades his dark, Kafkaesque work, which straddles the borders of theater, mime and dance, and is often inspired by the writings of little-known writers and artists. This time he arrives to Trafó with his newest piece, Entracte,that premiered in Orléans earlier this year.
With Entracte Josef Nadj enters the territory of a fundamental text of Chinese civilization and wisdom: the I Ching or the Book of Changes, a collective work developed over the centuries. The book consists of 64 figures (known as hexagrams, as they are composed of six lines, positive or negative), which, starting from real elements, propose a description of the universe in all its infinite possibilities. This description lies on the principle according to which everything changes constantly, as each figure can turn into another one. Nadj will refer especially to water, which hasn’t got its shape but takes the one of the object that contains it. On stage four dancers and four musicians. The music of Akosh Szelevenyi is the beating heart of the piece, out of it the decision of having the musicians in the centre of the stage.
Nadj attended art school and the University of Budapest where he studied art and music history. At the same time, he took classes in wrestling and martial arts and studied self-expression by way of movement and theater classes. He left Budapest for Paris in 1980. He studied at the Ecole Internationale de Mimodrame de Marcel Marceau from 1980 to 1982, then from 1982 to 1983, at the school of Etienne Decroux. At the same time, he took dance classes from Yves Cassati and Larri Leong, as well as with Japanese dancers. In 1986 he founded his own company called Théâtre JEL, in 1988 he became resident choreographer at the Centre de Production Chorégraphique of Orléans, then in 1990 he became “associated creator" of the Centre de Production Chorégraphique of Orléans for three years. Since 1995, Josef Nadj has been the director of the Centre Choregraphique National d’Orléans.
Koreográfia, szcenográfia / Choreography, scenography: Nagy József
Zeneszerző / Music: Szelevényi Ákos
Fényterv / Light: Rémi Nicolas; asszisztense / assistant: Lionel Colet
Hang / Sound: Jean-Philippe Dupont
Díszlet/ Scene: Olivier Berthel, Clément Dirat, Julien Fleureau, Julien Brochard, Jacqueline Bosson
Jelmez / Costume: Françoise Yapo; asszisztense / assistant: Karin Wehner
Technikai vezető / Technical direction: Sébastien Dupont
Hangtechnikus / Sound engineering: Steven Le Corre, Jean-Philippe Dupont
Fénytechnika / Light engineering: Lionel Colet
Színpadmester / Stage: Alexandre De Monte
Táncosok / Dancers: Ivan Fatjo, Peter Gemza, Cécile Loyer, Josef Nadj
Zenészek / Musicians: Benkó Róbert, Eric Brochard, Gildas Etevenard, Szelevényi Ákos
Produkciós menedzser / Production manager: Martine Dionisio
A Centre Chorégraphique National d’Orléans produkciója.
Production of Centre Chorégraphique National d’Orléans.
Koproducerek / Co-production: Théâtre de la Ville - Párizs, la Filature , Scčne Nationale - Mulhouse, l’Opéra de Lille
Támogató / With the support of: Carré Saint Vincent-Scčne Nationale d’Orléans, Ministčre de la Culture et de la Communication-Direction Régionale des Affaires Culturelles du Centre, CulturesFrance-Ministčre des Affaires Etrangčres et Européennes, Orléans városa, Conseil Général du Loiret
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.