Botrány az operában

Három hét leforgása alatt a harmadik bemutatójára készül a Miskolci Nemzeti Színház. Ken Ludwig: Botrány az operában címû mûvének premierje 2008. október 10-én lesz a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában este 7 órai kezdettel.

Szenzációs hír kelt izgalmat a vidéki kisváros csöndes hétköznapjaiban. A világhírű tenorista, Tito Merelli lesz a készülő Othello főszereplője. Mindenki izgatottan, szinte megváltóként várja a "Magnifico" névre keresztelt tenort. A társulat igazgatója, Saunders hatalmas bevételre számít, az Operabarátok Körének elnöknője végtelen tiszteletét készül kifejezni a nagy művész előtt. De van, aki egy kis protekcióra vágyik csupán, más pedig reménytelen szerelmével készül a sztárt ostromolni.
A tenorista azonban csak a szenzációként meghirdetett előadás napján, az utolsó pillanatban érkezik meg a városka színházába. Az operának lassan el kellene kezdődnie, de Merelli nagyon fáradt. És mivel felesége is épp most hagyta el, túl sok gyógyszert vesz be. Képtelen színpadra lépni. Már majdnem kitör a botrány, amikor az igazgató hirtelen őrült ötlettel áll elő...
A Botrány az operában bejárta a világot, eddig 16 nyelvre fordították le, és 25 országban mutatták be. Londonban 1988-ban Andrew Lloyd Webber is színre vitte.

Ken Ludwig:
Botrány az operában
Fordította: Bátki Mihály és Kállai István

Max, Sanders titkára: VIDA PÉTER
Maggie, Max barátnője: PAP LÍVIA
Sanders, Maggie apja, a clevelandi operatársulat igazgatója: SZIRTES GÁBOR 
Tito Merelli, világhírű tenor: BAKAI LÁSZLÓ Jászai díjas
Maria, Tito felesége: KEREKES VALÉRIA
Londiner: HOMONAI ISTVÁN
Diana, szoprán: JANCSÓ DÓRA
Julia, az Operabarátok Körének elnöke: MOLNÁR ANNA

Díszlet: MENCZEL RÓBERT
Jelmez: LACZÓ HENRIETT
Színpadmester: BALÁZS ANDRÁS
Ügyelő: LICHTENSTEIN PÁL
Súgó: BALÁZS ÉVA
Rendezőasszisztens: RADNAI ERIKA

Rendező: SZIRTES GÁBOR

Bemutató előadás: 2008. október 10. 19 óra
Miskolci Nemzeti Színház
Kamaraszínház

Balogh Csilla: Színe és fonákja - Bakai László

"A Botrány az operában "csak" egy bohózat. A színész feladata mégis ugyanaz, mintha valamely nagy klasszikus drámát játszaná: magával kell ragadnia, össze kell kovácsolnia a nézőtéren ülőket. Egy vígjátéki színésznek a tragédiai helyzeteket legalább olyan mélységben kell ismernie, mint a komikum forrásait. A humor mindig a tragikumból ered, az odavezető út pedig a realitás. Egy nevetséges helyzet mindig tragikus is. Ken Ludwig darabjában is iszonyú tragédiák, konfliktusok és félreértések vannak, amelyek a hétköznapi életben azok számára, akik megélik azokat, egyáltalán nem humorosak - sőt! Mivel azonban a néző kívülről, távolról tekint az eseményekre, azok mulatságossá válnak. És hát persze, hogy nevet a néző, hiszen nem vele, hanem másokkal történik meg a "baj"!
A tragédiában is van humor, és a humorban is van tragédia. Nincs is más dolga a rendezőnek, színésznek, "csak" a tragikomikus, a vígjátéki, a bohózati vagy a parodisztikus stíluselem arányát kell megtalálnia. És hogy mi kell ahhoz, hogy a közönség nevessen? Ismerni kell hozzá a humorosnak szánt helyzet színét is, hogy nevetetni lehessen a fonákjával."

A teljes írás a Miskolci Nemzeti Színház kiadványában, a Színházi Esték 2008/2009-es 71. számában olvasható.

A fotókat Bócsi Krisztián készítette.
Forrás: Miskolci Nemzeti Színház