Farkasok és bárányok

Egy távoli orosz kormányzóságban Murzaveckaja, a korosodó hajadon ravaszul keveri a kártyákat. Arra készül, hogy mindenkit megkopaszt a környéken, és ördögi tervet eszel ki a szomszédban lakó özvegy, a gazdag és szép Kupavina vagyonának megkaparintására is. A földbirtokosnõ azonban rosszul méri fel ellenfeleit, s csak késõn veszi észre, hogy báránynak hitt áldozatai még nála is ravaszabbak.

Osztrovszkij 1875-ben írott darabja szenvedélyes hangú, metsző humorú vígjáték, melynek sorai ma is aktuálisan csengenek, és álnokul ügyeskedő vagy éppen bájosan esendő hősei mindannyiunk számára ismerősek lesznek.

Osztrovszkij: Farkasok és bárányok
- komédia 3 részben -
Fordította: Morcsányi Géza 

Meropa Murzaveckaja, földbirtokosnő, hajadon: ALMÁSI ÉVA
Apollon Murzaveckij, az unokaöccse: CSÁNYI SÁNDOR
Glafira, szegény hajadon: WÉBER KATA
Jelizaveta Kupavina, gazdag fiatal özvegy: SZÁVAI VIKTÓRIA
Anfusza, öregasszony: MARTIN MÁRTA
Mihail Linyajev, békebíró: GAZSÓ GYÖRGY
Vaszilij Berkutov, földbirtokos: SZERVÉT TIBOR
Csugunov, zugügyvéd: SZOMBATHY GYULA
Goreckij, Csugunov unokaöccse: ADORJÁNI BÁLINT
Pavlin, Murzaveckaja háznagya: SCHNEIDER ZOLTÁN
 
Közreműködik: a Vodku zenekar

Valamint: Hajdú Melinda eh., Klem Viktor eh. 
Dramaturg: Morcsányi Géza
Díszlet: Horgas Péter
Jelmez: Benedek Mari
Koreográfus: Vida Gábor
A rendező munkatársa: Őri Rózsa

Rendező: VALLÓ PÉTER 
 
Bemutató: 2008. október 19.

Az előadást támogatta: NKA

Osztrovszkij drámáját 1875-ben mutatták be, Magyarországon pedig 1951-ben játszotta először a Madách Színház. A Farkasok és bárányok szenvedélyes hangú, harsány humorú társadalmi szatíra, lendületes orosz vígjáték, melynek hőseit gúnyos bölcsesség, gyilkos irónia jellemzi. A drámát a Radnóti Színház Morcsányi Géza új fordításában mutatja be, mely csillogó humorral, pergő párbeszédekkel teszi maivá Osztrovszkij történetét, mely már önmagában is fájdalmasan aktuális társadalmi korrajz: sikkasztás, csalás, árulás, képmutatás és hazug szerelem gyűjteménye. A vígjáték egy orosz kormányzóságban játszódik, ahol Murzaveckaja földbirtokosnő éhes farkasként fal fel mindent, ami a másé. De persze akadnak nála ügyesebb, ravaszabb vagy nagyobb étvágyú farkasok is báránybőrbe bújva vagy anélkül, ám a cselszövések és intrikák közepette már ez is megkülönböztethetetlenné válik. 
Karinthy Ferenc a mű első magyarországi bemutatójáról írva megjegyzi: "Ebben a darabban mindenki az eget emlegeti, és közben a zsebére gondol. - majd hozzáteszi - Osztrovszkij a szerkesztés, a színpad törvényeinek kiváló ismerője, a képmutatás szatirikus ostorozója háromnegyed évszázad távolából is friss, eleven, hallatlanul szórakoztató. A siker, a tapsok, a föl-fölharsanó nevetés azt bizonyítja, hogy nyilai ezúttal is jól találtak."

--------------

Kupavina szerepében: Szávai Viktória

Még javában folynak a Farkasok és bárányok próbái, amikor Szávai Viktóriát a próbákról, a darabról és a szerepéről, illetve szerepeiről faggattuk.

Szávai Viktória: Még a próbaidőszak elején járunk, ilyenkor olyan "kint is vagyok, bent is vagyok" érzése van az embernek. De én mindig nagyon szeretem ezt az első fázist Valló Péternél, mert ő fergetegesen elemzi a darabokat. Az első pár hét számomra olyan, mint amikor az ember nekivág a mocsarasnak, de tudja, hogy pontosan hova kell lépni, mert Valló Péter mutatja az utat. Nagyon jókat mond, de persze ilyenkor megijedek, hogy hol vagyok én még mindennek a megvalósításától. 
 
- Kupavina, a fiatal özvegy szerepe hasonlít valamelyik korábbi szerepedhez?

Szávai Viktória: Érdekes módon két korábbi szerepem is visszaköszön benne. Az egyik Elise Moulurey A csodagyermekben, a másik Lady Chiltern Az ideális férjben. Kupavina szerepét e két véglet felől lehet megközelíteni. Egyrészt ott van Elise Moulurey, a buta fiatal özvegy, akit úgy rángatnak, mint egy marionett bábut, miközben teljesen el van veszve a történetben, másrészt ott van Lady Chiltern, aki szigorú erkölcsi normák szerint élő, erényes, tiszta nő. Valló Péter azt szeretné, hogy inkább Elise-hez közelítsen Kupavina figurája, aki kicsit butácska, kicsit befolyásolható, de inkább gyermeki lélek, és semmiképpen nem frivol. Ebben más Kupavina, mint Elise. 
 
- Kupavina is farkassá válik ebben a történetben?

Szávai Viktória: Nem, ő inkább áldozati bárány. De az áldozat szótól már nagyon ódzkodom, mert ha sorra veszem az elmúlt tíz év szerepeit, szinte csak áldozat-típusokat játszottam. Ezért mindig keresem azokat a kiskapukat, ahol ki lehet bújni ebből, és meg lehet mutatni, hogy az "áldozatnak" is vannak drámai vétségei, felelős a sorsáért, és a saját hibájából tart ott, ahol tart. Rettenetesen naiv, nem sok gyakorlati tapasztalata van az életről. Hiányzik belőle az a képesség, hogy a saját akaratát érvényesítse mások kárára. 
 
- De végül megtalálja a párját és férjhez megy, nem?

Szávai Viktória: Ha az ember felületesen olvassa a darabot, úgy érezheti, hogy Kupavina számára happy enddel végződik a történet, hisz halálosan szerelmes Berkutovba, és addig-addig kavarognak az események, hogy végül Berkutov megkéri a kezét. Elvileg tehát Kupavina révbe ér, de Valló Péter azért ennél sokkal bonyolultabban látja ezt, és azt gondolja, hogy ennek a nőnek a sorsa végképp megpecsételődik azzal, hogy hozzámegy Berkutovhoz. Gyakorlatilag eláshatja magát, egy boldogtalan házasságban fog élni. 
 
- Ebben az évadban a következő szereped Kaja Fosli lesz a Solness építőmesterben. Őt is az áldozatok közé sorolod?

Szávai Viktória: Nehéz úgy beszélni egy szerepről, hogy még nyakig benne vagyok a másikban. Kaja Fosli egy furcsa jelenség abban a színdarabban, nem nagyon tudunk meg róla semmit, sok maszatos dolog van körülötte. Rajtunk és Kiss Csaba rendezőn múlik majd, hogy ebből mit bontunk ki. 
 
- Kiss Csaba először rendez majd ebben a színházban. Dolgoztál már vele máshol?

Szávai Viktória: Tanárom volt a főiskolán, és játszottam egy darabjában az Animus és Animában, amit Csáth Géza Egy elmebeteg nő naplója című műve alapján írt. Tordy Géza rendezte az előadást, de Kiss Csaba is részt vett a próbafolyamatban, tehát már van közös múltunk.
 
- Ez volt az első komolyabb szereped a főiskola után?

Szávai Viktória: Nem. Valló Péterrel dolgoztam először az Isten Ágnese című produkcióban, utána jött az Animus és Anima, majd a Hamletben Ophelia. Emlékszem az Ophelia után Ruszt József rendező leültetett maga mellé a büfében, és azt mondta, hogy most már muszáj beszélnie velem, mert ez így nem mehet tovább. Szerinte ne játsszak egy darabig őrültet, hanyagoljam ezeket a neurotikus szerepeket. 
 
- Nem is játszol mostanában ilyeneket.

Szávai Viktória: Nem. Mostanában túlságosan egészséges nőket osztanak rám.  
 
- Melyik a kedvenc szereped a Radnótiban?

Szávai Viktória: A Castel Felicét szeretem a legjobban játszani. Öröm bejönni minden előadásra, és úgy érzem, minden kollégám így van ezzel. Az az előadás annyira kompakt, annyira sűrű, hogy minden pillanatnyi bizonytalanságot, indiszponáltságot félre tudunk tenni, és minden előadáson újabb és újabb szépséget fedezünk fel a drámában, az előadásban és egymásban.

Forrás: Radnóti Színház