Már alig lehet számon tartani azokat a darabokat, amelyek a mai lidérces gazdasági helyzettel foglalkoznak. Ráadásul mindegyik a pénzügyi válság kirobbanása elõtt született, de a mûvészek most is megelõzték a politikusokat és a "szakembereket".
| 
Falk Richter
| |
Apokaliptikus képet rajzolnak a jövőről, amelyben az ember a globalizálódott gazdaság robotjává válik. Ez a gondolat jellemzi két fiatal művész előadását, az Electronic City-t, amely a 39 éves német
Falk Richter darabja és a francia, 33 éves
Cyril Teste rendezése. Richter a maga különös, rideg és gépies írásmódjával , ami egy tőzsde krónikához hasonlítható, mutatja be elektronikus városát, amely Tom és Joy, két fiatal valóságos mozgásterét jelenti. A fiú egy stresszes és túlfeszített idegállapotú businessman, a lány egy repülőtéri bolt alkalmazottja. Mind a ketten egy olyan helyen töltik az életüket, amely átmeneti, "nem-hely", amilyen a repülőtér, a szálloda.
| 
Jelenetek az Electronic City c. előadásból
| |
A darab és az előadás konkrétan a két főszereplő elszemélytelenedését, elembertelenedését mutatja be egy olyan világban, amelyben az a követelmény, hogy nagyon, nagyon "flexibilis" legyen az ember. Tom és Joy úgy próbál ellenállni, hogy vállalják szerelmüket. A valóságérzék elvesztése azáltal válik erőteljessé, mert
Falk Richter a darabja középpontjába egy fiatal lányt (aki akár Joy is lehetne) bemutató tévéfilm sorozat forgatását állítja. A valóságérzék elvesztése áll a rendezés középpontjában is. A színpad fekete terében ultramodern a dizájn, hideg, rideg.
Cyril Teste színészei érzéki jelenlétét állítja szembe a magasba kifeszített vászonra kivetített másukkal. Olyan színpadi világot teremt, amelyben a hagyományos viszonyítási pontok nem léteznek többé, amelyben az egyének mutációja közvetlenül az új elektronikus eszközök által lehetővé tett újra előállíthatósághoz kötődik. A le Monde kritikusa szerint az előadástól lúdbőrős lesz a néző, de nem annyira, mint az utóbbi hetek valóságától.
Forrás: ITI Magyar Központ
