3. Bárka Fesztivál - kedden indul

Régi-új vendégeket köszönthetünk a 3. Bárka Fesztiválon: immár hagyomány, hogy korunk egyik legjelentõsebb koreográfus-táncosa, Nagy József itt mutatja be valamelyik friss elõadását: 2006-ban az Éden, 2007-ben a Tájkép vihar után, az idén, 2008-ban pedig a Sho-bo-gen-zo, az igazlátás ösvényei kerül a Bárka színpadára. (A november 11-i elõadás elmarad /Szerk.)

Az Alvis Hermanis vezette Rigai Új Színház is ismerősként érkezik, két évvel ezelőtt a fesztivál szenzációját szolgáltatták Szonya és Jég című előadásaikkal. Európa meghatározó rendezője, Hermanis humort és fájdalmat ötvöző legújabb rendezése a hatvanas évekbe viszi a nézőt: A csend hangjai avagy Simon és Garfunkel 1968-as rigai koncertje, mely soha nem történt meg... azt a kettősséget idézi meg, amikor a kelet-európai nyomorúság semmit nem adott, de álmodni még lehetett. Aki látta a rigaiak gyönyörűséges Hosszú élet-ét, ami szüleink utolsó napjait rajzolja meg kacagtató szeretettel és gyengédséggel, az láthatja most ugyanezen szülők blokkházakba zárt, illúziókkal teli ifjúkorát.
A Bárka és a magyar színház régi ismerőse Tim Carroll, aki 2005 telén izgalmas és rendkívül sikeres Hamlet-kísérlettel próbálkozott: a színházi jelenidőt végletesen kihasználó, a születés pillanatát megragadó improvizatív játékkal bolydította meg a Bárka társulatát és a magyar színházi életet - s ezt a kísérletet folytatta később Londonban a The Factory csapatával. 2008. november 9-én este hét órakor ez a két csapat találkozik a Vívóteremben, és ha valamikor, most kimondhatjuk: nem tudhatjuk, mi fog történni. De azt tudhatjuk, amire minden színházcsináló vágyik: ez a Hamlet csak itt és csak most történik.
Andrej Mogucsij és társulata, a szentpétervári Formalnij Tyeatr sokadszor jár Magyarországon, de a Bárkán először üdvözölhetjük őket. Leghíresebb előadásukat, a Szokolov regényéből készült Bolondok iskoláját hozzák a fesztiválra, és a rigaiakhoz hasonlóan ők is a kelet-európai álmokat és valóságot ütköztetik egy látomásos, fantáziában gazdag előadásban.
A 3. Bárka Fesztivál meghívott magyar előadásai azt az irányt jelzik, amerre e színházi találkozó nyitni szeretne a jövőben: egyfelől a mozgást, zenét, akár prózát is ötvöző, komplex színházi nyelv felé - ezt képviseli két kivételes táncos-koreográfus egy-egy munkája: Jorma Uotinen Piaf Piaf című produkciója a Bárka társulatával, valamint Ladányi Andrea és Borlai Gergő BL című, végtelenül pontosan kidolgozott és mégis a jelen pillanat által meghatározott estje; másfelől a fiatalokat színpadra szólító és a fiatal közönséget is megszólító két előadás: Vidovszky György legújabb Bárka-rendezése: Ödön von Horváth Istentelen ifjúság című magyarországi bemutatója, és a Színművészeti Egyetem végzős osztályának remek vizsgaelőadása Forgács Péter rendezésében (Agota Kristóf: Fáj). Ez utóbbi meghívásával is jelezni kívánjuk, hogy szándékunk szerint a 4. Bárka Fesztiválon és később egyre több vizsgaelőadást szeretnénk látni magyar és külföldi színiiskolák előadásban.

Bérczes László
Hajónapló - 2008/5 különszám

A 3. Bárka Fesztivál nyitóelőadása a szentpétervári Formalny Tyeatr Bolondok iskolája című darabja. Az előadás után beszélgetés a rendező Andrej Mogucsijjal és a társulattal.

FORMALNY TYEATR, Szentpétervár
Bolondok iskolája
(vizuális asszociációk Szása Szokolov regénye nyomán)

Fiú - Nimfea
Anya és Apa
Sheyla Szolomonovna Trahtenberg, szomszéd
a tömbházban (valamint Tinbergen boszorkány)
Veta Arkagyijevna, biológiatanár (nő)
Pavel Petrovics Norvegov (Szaul),
földrajztanár (férfi, mezítláb)
Perillo, a speciális iskola igazgatója
Rosa Vetrova, a kis iskoláslány
(aki szereti Szaul Petrovicsot)
(egy tízéves fiú hangja)

Játsszák:
Alekszandr Masanov, Dmitrij Vorobjov,
Anasztaszia Vlaszova, Vagyim Volkov,
Viktorija Rotanova, Gyenyisz Sirko,
Alekszandr Ronyisz, Szvetlana Mogucsaja,
Natalja Zsukovszkaja, Andrej Tyenyetko,
Dmitrij Gotsztdiner, Danyiela Sztojanovics
Fénytervező: Gyenyisz Szolncev

Rendező: ANDREJ MOGUCSIJ

Időtartam: 100 perc (szünet nélkül)
Előadás időpont: November 4., 19.00 Vívóterem

A Szása Szokolov-féle Hülyék iskoláját lehetetlen megrendezni, még kevésbé színházban megnézni. A tudatfolyam sajátos kódja, amelyet a szerző birtokol, a szöveg különös szóösszetételeiben érhető tetten, vagyis
az irodalom, a szó művészetének szférájához tartozik, és nem a cselekményen alapuló színház természetéhez, amely hagyományosan inkább a történetmesélésre törekszik, ám azon túl kisebbrendűségi komplexusai jelentkeznek más művészeti ágakkal szemben.
Ám a Szása Szokolov által írt Hülyék iskoláját nem lehet nem megrendezni, ha egyszer mégiscsak sikerült átverekedned magad a szöveghez való viszony első nehézségein, és az hirtelen magával ragad, kifordít önmagadból a (gyerekkori) dácsáiddal, biciklijeiddel, 7 kopejkás fagylaltjaiddal, az ötös vasúti zónákkal, az iskolapadokkal, a kis tavakban való fürdésekkel együtt.
"Ki vagyok? Hol vagyok most? Hol van az, akit időnként ott látok az időtől elszáradt fényképeken - kisfiúként a fiatal szülők mellett? Hány évem maradt még hátra? Ezeket a (vagy más, nem mindegy) kínzó kérdéseket
tettem fel (fogom feltenni) a kakukknak, aki ott kakukkolt (fog kakukkolni)..." - mondja Nimfea (a kisfiú, aki 10 (30) éves, aki szenved (boldog), hogy tudathasadása van, és valami csoda folytán átváltozott vízililiommá, amely beszélgetni tud az ő halott tanárával, Szaul Petrovics Norvegovval.
Mi maradt hát? Elmesélni a történetet (a regényt, a poémát) - buta és értelmetlen dolog lett volna (akkor már könnyebb azt tanácsolni, hogy vegyük meg és olvassuk el). Átfogalmazni, az általunk használt kifejezési módra adaptálni? Nem tudom, de legalábbis megpróbáltuk.
Ezért ez - "vizuális asszociációk" sora, semmi több.

Andrej Mogucsij, rendező

Kapcsolódó cikk:
- 3. Bárka Fesztivál - Program