Öndialóg

Öndialóg: Intézményesült, vagy intézményesületlen vallási dogmákat nyomokban sem tartalmazó, házi felhasználókon tesztelt gyógyszeripari termék. A kockázatok és mellékhatások elkerülése kizárt. Napi használata ajánlott. Kapható vény nélkül, mindenki háza táján.

- Hát, elég szürke. Na de jobb híján...

- Tessék? Öh, szóval, gondolom a tegnap estémről kellene mesélnem.

- Bizony, azt én is nagyon szeretném.

- Hát, találkoztam négy emberrel. Bár tetteik tudatában ezt a szót lehet, hogy meg kellene kérdőjeleznem. Szóval ott volt Móni, az álszent szűzkurva, aki szerint a szülei mindig azt akarják, amit ő is. Vajon az abortuszában is egy meghitt, pulykasültes vacsora közben állapodtak meg? Ők melyik sztorit ismerik?

- Kinga, hol jár a kezed? Rakd szépen a térdedre!

- Szóval melyiket? A kaki-kuki, érintetlen lánykáét, vagy az uborkákról, banánokról fantáziáló, talán nem is egyszer terhes majdnem-anyáét? És ő még kispályás volt, például Tibihez képest. A Tibi finom, különleges és "büzi". Aki azt hiszi, tud franciául és hogy ő a negatív energiák karmestere. Persze családja van. Na de kinek nincs? Ott a Zoli! Semmiképp se Zotya, vagy Zoli bá, csakis Tanár úr! Ő most nagyon szerelmes. Tudom, ebben semmi pláne. Marika szép, okos, szociálisan igen fejlett, már ami a nagymamáját illeti és nem utolsó sorban 11 éves. Szeret "tudásfelmérőzni" a tanár úrral.

- Te szoktál, Kinga?

- Erre nem válaszolok.

- Ez nem fair, mi is olyan őszinték vagyunk.

- Nem, ti csöndben vagytok. Illetve kérdeztek. Kérdezgettek, faggattok, vallattok. Az egy sokkal könnyebb szerep. Lesz még itt helycsere, úgy vigyázzatok! Tiszta Mónika show. Nem is, bíróság. Pedig én ártatlan vagyok.

- Olyan nincs. Szerintem ebben egyetértünk.

- A Zolinál tartottam! Igen, hazug. Ezt onnan tudom, mert barátja, Béla amerikai Taj Mahal-ját is ellopta, innen pedig már minden evidens. Hazudott, amikor azt mondta, hogy a kislány örült. Méghogy képzelje azt, hogy most nem ő élvezi a fagyit, hanem a fagyi Marikát...

- Szerintem szellemes reklámszöveg.

- Szerintem pedig nem neked tömték tele a képedet péniszekkel tizenegy évesen!

- Jó, nyugalom, senki se harap. Ki a negyedik?

- Zsuzsi. Akiből ki kellett "faszolni" az ideget, hogy egyáltalán beszélni tudjon. Sok kiskori sérelme van. Ő a felnőtt Marika! Neki már nincs különbség fasz és fasz között, a kutyájáét ugyanúgy megkóstolta. Ma meg hivatali kötekezettségből nem válogathat.

- Te mindig ilyen társaságokba jársz?

- Nem az a lényeg, amiket csináltak, hanem hogy ültek felette, elhallgatták. Magukénak mondhatják mind a hét főbűnt, de még ráadásként, nyolcadikként a hazugságot is odabiggyesztik. Mert nincsenek határok. Mert mindenki szabad, azt csinál, amit akar, azzal akivel akar, azon botránkozik meg, amin akar - vagy azon, amit ő MÉG nem követett el, de szívesen tenné. Zsuzsi egy szakrális prostituált, neki bálványa, istene a fallosz, annyira, hogy ezzel még a férjét is öngyilkosságba kergette.

- De neked is vannak ilyen vágyálmaid?

- Persze.

- Amiket most nem fogsz megosztani velem, ugye?

- Látom, tanulsz! Remek!

- Szerinted mi lesz Zsuzsiékkal? Jön még a feloldozás?

- Jajj, már megint ez a vallási maszlag! Mindegyikük ebbe kapaszkodik, ebben kapálódzik. Isten megsegít, majd lemossuk a vétkeket. Persze, mert őt csakúgy fel lehet hívni. Biztos zöldszám... Frászt! Valakivel vagy ott van mindig, vagy nem is lesz. Nem lehet sarki drogériában hitet vásárolni - ahogy Móni tömi magába a halakat. Az elaljasult formák sehova se vezetnek. Ordítanak, mert szétfeszíti őket a lemoshatatlan bűn íze. Ezen a szappan se segít.

- Akkor? Zsákutca?

- Korbácsolás. Ezt kellene rávágnom, nem? Az majd helyre teszi őket... Kár, hogy sokkal rosszabbul jár az, aki nem kapja meg. Annak még a tabula rasa újrakezdés-illúziója se jut. Itt pechesek vannak, és még pechesebbek.

- Vagyis fölösleges azon tipródni, melyik oldalra állj?

- Teljes mértékben.

- Akkor én most visszavonulok. Később találkozunk.

Szemessy Kinga

Forrás: VII. Kortárs Drámafesztivál