Rövid leszek: nagyon nem működött számomra ez a darab. Persze a sztorihoz hozzátartozik, hogy karácsony után 2 nappal abszolút nem voltam ráhangolódva, és hiába támasztotta Fenyő Iván lazán a büfé pultját a nézők között, ez nem változott a helyszínen sem. Mindenesetre próbáltam nyitott lenni, de az előadás kezdete utáni huszadik percet követően egyre inkább fogyott a maradék lelkesédésem is.
Az előadás a brit Edward Bond 3 anyagát dolgozza fel három felvonásban, és lássuk: a cím szerint 2077-ben játszódó sztori egyáltalán nem fog meg, az utópisztikus vonalat csak sejteni lehetett, és amúgy is klisékre épült, a szereplők saját drámája pedig szintén nem túl érdekes. Ráadásul a két vonal olyannyira külön vonulatot képezett végig, hogy már több volt mint zavaró. Innentől kezdve nehéz dolga volt a színészeknek, és hiába a fullszürke díszlet, nem tudnak brillírozni, ha a szerepük nem nagyon üt el ettől a háttértől. Az első felvonásban Mészáros Béla túlkoros bébije néhány percig lekötötte a figyelmemet ugyan, de hamar unalmassá vált, egy kis szikrát a második részben lehetett felfedezni, ahol a "furcsa lány", vagyis Rezes Judit nagyon jól működött Lengyel Ferenccel, Keresztes Tamás követhetetlen higanymozgása pedig nekem továbbra is bejön.
Szóval a második felvonás bizakodásra adott okot, de annyira nem, hogy a harmadikra is bent maradjunk, igaz, a távozásunkban egy vis major is közrejátszott. Kétharmados feldolgozottságnál tehát csak annyit tudok mondani, hogy vagy az alapanyag nem túl erős, vagy a koncepció veszett el a Zsámbéki Gábor rendezésében sajna, de valami eléggé hibádzik ennél az előadásnál.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.