Trainspotting – Budapesti Kamaraszínház, Tivoli

Harry Gibson-Irvine Welsh: Trainspotting (r. Németh Ákos)

Igen, a tivolis Trainspotting mindaz, amiért nem szabad színházi előadást csinálni, de még a karaktereket sem nagyon érdemes vesztegetni rá, úgyhogy rövid leszek. Az alkotók célja egyértelmű volt: csinálni egy olyan előadást, ami már a címe alapján berántja a mit sem sejtő nézőket, akik aztán kapnak az arcukba.

Az előadás az eredeti történet jeleneteit veszi sorra, a probléma, hogy 1. a könyvet átnézethették volna egy dramaturggal, 2. Németh Ákos rendezőnek láthatóan fogalma sem volt, hogy mit akar csinálni az egésszel. A jelenetek egymással szemben/egymás mellett álló szereplők dialógusaiban merülnek ki (és tényleg, egyszerre két szereplőnél több nem is lép interakcióba soha), ezeket a maximum 3-4 perces részeket mindig sötét színpad, valamint az ennek a leple alatt új formációt felvevő színészek rohangálása választja el. Tényleg nem érdemes írni erről a katyvaszról, ha középiskolás színjátszókörről lenne szó, talán tapsolna a tanári kar, de ezt az előadást Ewan McGregor sem mentené meg. A helyzetet plasztikusan jellemezte az előttem ülő középiskolás, aki 10 perc után súgta oda a csajának, hogy “te, ezek elmondják a Trainspottingot”…


Ezt nem a Tivoliban láttad

Felesleges és a néző pofánvágása ez a darab, és innen is szeretnék gratulálni a Kamaraszínház vezetésének, akik előtt a vigyünk-sikeres-címeket-színpadra-zabálni-fogják koncepció lebeghetett a korábban Vrobi által már látott és lehúzott Dolores és a Trainspotting értékelhetetlen és nullához konvergáló munkát és energiát tartalmazó adaptációjával. Javaslom még a Csillagok háborúja jogainak megvásárlását, biztos nagy siker lenne.

Hál' istennek elvárásaim nem voltak, és éppen ezért csalódottnak sem vagyok mondható, a fentiekkel egybevágó előzetes információk alapján. Még annyit érdemes leírni, hogy jópár néző, élükön a fent említett gimnazistával, már az első felvonás alatt sebesen távozott, szünetben pedig elég sokan kérték ki a kabátjukat a ruhatárból – kíváncsi vagyok milyen érzés lehet ezután végigjátszani az előadás második felét.