A pechvogel születésnapja

H. Barta Lajos balszerencsés író. Mindjárt a legelején elvesztette a nevét. Megbélyegzõ-megkülönböztetõ mássalhangzót kellett elébe fûznie, hogy tudni lehessen: a rengeteg sok Barta Lajos közül melyikrõl van éppen szó. Mert nem elég az, hogy azonos néven majdhogy nem szamizdat-szobrokat csinált a nonfiguratív mûvészeteknek legkevésbé kedvezõ ötvenes években egy aprótermetû, manószerû szobrász.

Egyetlen, viszonylag realistának, sőt naturalistának elfogadható fehér mackószobra jó ideig a Fő utcai fogház melletti parkban állt. Barta (1899 - 1986) nonfiguratívjai klasszikus tisztaságú harmóniákat sugároznak. Egy szép napon megunta a szocialista realizmust. Az esztéták kieresztették. Párizsban élt, meg más helyeken. Kapott végül egy vasúti kocsit, abban élt és alkotott.

Ott volt azután, merő bosszantásul Barta Lajos néven egy másik író (1878-1964). Sőt: ő volt az egyik író. Ráadásul az ellenkező irányban töltött 27 évet. A Szerelem című színdarabja manapság is fel-feltünedezik egyik-másik színházban. Azóta sikerdarab, amióta Básti Lajos főiskolai tanárként előkaparta a szándékos feledésből és megrendezte növendékeivel a Katona Józsefben.

Jelenet a Jászai Mari Színház, Tatabánya - Vidám Színpad Szerelem című előadásából (2005. r.:Novák Eszter)

Ilyen balszerencsésen kezdte meg íróságát H. Barta. És akkor még le sem írt egyetlen sort sem. Még a nevével akarta kezdeni, miszerint felróni a papír tetejére: Írta Barta Lajos. Kezére csaptak. Tegyen neve elé megkülönböztető jelet. Leginkább színdarabokról lett nevezetes, de valahogy kikopott a főútvonalról. Nem azért, mintha rossz író lett volna, de nem volt ügyesnek mondható, sem tolakvónak, még csak állandóan mutatkozónak sem. Sértett író sem volt, noha az is jó bolt. Egyik vagy másik csoport megbékíteni akarja időnként, és csap nagy hűhót körötte. H. Barta azonban, amikor a legrosszabbul ment neki, akkor is barátságos nyári holdvilágként sugározta elégedett mosolyát. Kevés nyájasabb és látszólag elégedettebb embert ismertem az életben. Csupa derű. Higgadtság. Kiegyensúlyozott nyugalom. Sosem láttam fejét elvörösödni a haragtól. Hangját nem hallottam felemelni. Kiabálni még úgy sem. Udvarias, nyájas ember. Még a fákon csiripelő városi verebeknek is előreköszönt.

Többnyire színdarabjai keltettek feltűnést. Képzelhetik, mekkora feltűnést kelthetett: utolsó bemutatója - a Balkánember - nem egészen három éve került bemutatásra a Szegedi Nemzeti Színházban, és nemhogy nem néztem meg én sem, de egyetlen megjelent kritikájára sem emlékezem.

1935. január 22-én született. Amikor 75 éves lett, nem köszöntötték napi-, és hetilapok, meg irodalmi kiadványok. Gondolom megmérgelődött, a maga módján, készített magnak egy önünneplő kötetet, pénzt szerzett rá, kiadta.

H. Barta tenyérnyi, 102 - ha főbb művei jegyzékét hozzászámítjuk: 104 - oldalas könyvvel, könyvecskével ünnepelte meg magát. Az irodalmi becset azonban nem kilóra mérik. H. Barta könyve rövid. Csupán a címe hosszú: Ó, te boldog XX. század. A címből kiérzik, mit tartalmaz a füzet. Bájos borzalmakat. Elképzelhetetlen valóságot. Megtörtént meséket. Olyanok, hogy azt hisszük, szárnyaló költői képzelet vajúdta világra fordulatait, de nem úgy: megtörtént rémségek. A szerzőnek és családjának története. Minden személyes indulat nélkül. Bölcs messziségből. Mintha maga a családtörténész sem hinné, hogy megeshettek, amik megestek velük. Derű hatja át a történelmi tanúságtételt. A szerző barátságos és tiszta mosolya érződik ki lapjairól. Mintha azt mondaná: a világ borzalmas, benne borzalmasak az emberek, hajlanak tolvajlásra, árulásra, álnokságra, de a legcsodálatosabb mindebben az, hogy még mindig életben van.

Az emlények - hogy ezt a divattól elvált szót használjam - akkora nyomás alatt őrződtek meg évtizedekig, hogy egészen összelapultak. A tömörnél is tömörebbek. Egyetlen írásjel sem fölösleges bennük. A történelmi nyomóerő kiszorította az elhanyagolhatót, a sokáig belül őrzött történések csak a lényeget őrizték meg.

Barta neve előtt a H. amúgy szülőhelyének rövidítése. Teljes neve: Hartai Barta Lajos.

Molnár Gál Péter