Tragédia és komédia híres csehovi elegye olyan végletes eben a vad és csodálatos elõadásban, hogy az ember azt hinné, a magyaroknak valamilyen különleges hajlama van a heves haragra, az önpusztító szerelemre, az idealista álmodozásra és önmaguk morbid megkérdõjelezésére. Magyar származású színházi partnerem arról biztosít, hogy ez valóban így van, sõt az elõadás még vadabb, ha a nézõnek nem kell a - szerinte - meglehetõsen leegyszerûsített feliratozásra hagyatkoznia. De a ragyogó színészi játékból így is kiderül mindez.
A Katona József Színház egyike Európa legnagyszerűbb színházainak. 22 színész van az előadásban és minden egyes általuk alakított karakter egyedi és eredeti, lenyűgöző nézni őket. A stílus váltakozik a fergeteges farce és a szenvedélyes komolyság között, a farce sokszor tele van fájdalommal, a komolyság sokszor abszurd.
A darab, amely eredetileg az 1890-es évek vidéki Oroszországában, de ebben az előadásban az 1960-as évek Magyarországán játszódik, egy nálunk kevéssé ismert korai Csehov-mű. Ivanov (
Fekete Ernő), a hajdan sikeres földbirtokos súlyos depresszióban szenved, összevissza kapkod és csapkod maga körül és fájdalmas, nyomasztóan terhelő részletességgel tájékoztatja környezetének minden tagját arról, hogyan is érez. Mélyen megveti magát és ez nem is csoda. Önmaga megszállottja, kegyetlen, hasznavehetetlen, destruktív ember és mindezt tudja is magáról, így állandó bűntudat gyötri. De soha nem merül fel igazán - dacára a tréfálkozó vidéki pletykáknak -, hogy szenvedése őszintétlen lenne. Egy szörnyeteg, emberileg mégis mélyen megérthető: igazi kihívás részvétet érezni iránta.
Felesége, Anna (
Tóth Ildikó), aki egykor mindent feláldozott az iránta való szerelemért, most férje által elhanyagolva haldoklik: tüdőbajban szenved. Fiatal barátnője, Szása (
Jordán Adél) kislánykora óta szenvedélyesen szerette, most kész lenne Ivanovot megmenteni önmagától, de a férfi, miután magához engedte, ellene fordul. Részeges barátját (
Bezerédi Zoltán), tisztességtelen, de lendületes intézőjét (
Nagy Ervin) és esetlen, bolondos, arisztokrata nagybátyját mind maga alá temeti Ivanov betegségének örvénye. Körülöttük pompásan megrajzolt bolondok csapata sodródik; egyszerre ártatlanok és gazemberek, komikusak és valóságosak.
Ascher Tamás rendezése egészen nagyszerű.
Khell Zsolt díszlete a kommunista Kelet-Európa színtelenségét idézi, amelyet szánalmas dekoráció díszít az ünnepinek tervezett jelenetekben. Ezek egyike az unalmas születésnapi ünnepség végtelenül komikus megjelenítése, ahol szürke fiatalemberek ülnek az egyik oldalon, unatkozó, de reményteli nők a másikon és részeg, idős rokonok középen. Ahogy az egyik szereplő később meg is jegyzi: "hát már beszélni se lehet senkivel? Úgy élünk, mint Ausztráliában."
John McCallum, The Australian
