János vitéz - Nemzeti Színház

Általános iskolában minden évben többször is, szervezett út keretében, tömött buszokkal hoztak fel minket, gyanútlan kisiskolásokat az Erkelbe, ahol vagy valamilyen 10 éves gyerek számára értelmezhetetlen operát, vagy jobb esetben a János vitézt adták. Útközben az erősen kopaszodó, ám bundesliga-frizurás, hosszú kisujjkörmű buszsofőr jóvoltából (aki mint később megtudtuk előadások alatt a fizikatanárnőt ápolgatta a buszparkolóban)  megálltunk a Mekiben, ahol négyen-öten mindig összedobtunk egy sima hamburgerre, gondosan megőrizve a logós szalvétát, a csomagolót és a papírterítőt a tálcáról, hogy legyen mivel vagánykodni hétfőn az otthonmaradt osztálytársak előtt. Nagy buli volt nekünk vidéki gyerkőcöknak a pesti kiruccanás, így aztán vagy tízszer láttam a János vitéz daljátékot, és a gyerekkori élmények sokat segítettek, hogy a tegnapi darabot szakértő szemmel nézhessem.

Petőfi költeménye egyébként is népszerű volt az osztályunkban anno: a nehezebb nyelvezetű Toldival ellentétben még a rossztanulók is szerették, Petőfi meg aztán félisten volt nekünk 10 éveseknek a javából, a maga lánglelkével, aki odabaszott a soraival a népnyúzóknak és hősi halált halt, nem úgy mint Arany, akinek még a tankönyvek szerint is legizgalmasabb fordulatot életében egy gennyedző sipoly jelentette a hasfalán. Imádtuk is Kukorica Jancsit, és ha nem énekelnek a darabban, talán még élveztük is volna az előadásokat.

A hírre, hogy Alföldi megrendezi a Nemzetiben a János vitézt, felkaptam a fejem, előre borítékoltam a botrányt: gúnyt űz a nemzeti kincsünkből, hát már semmi sem szent ebben az országban, a márciusi ifjak forognának a sírjukban, tessék, ezt kellett megérnünk stb stb. Kiváncsi is voltam, hogy mi a fene motiválja, hogy egy ilyen daljátékot vegyen kezelésbe, ha meg nem mer jobban hozzányúlni, akkor egyáltalán tesz-e hozzá valamit, amitől alföldis lesz?


Stohl és bandája (Nemzeti Színház, Gordon Eszter)

Így utólag azt kell mondanom, sikerült úgy összeraknia a darabot, hogy a látcsöves, Iluskát a szünetben megkönnyező néniket és az előadásra csak a rendező neve miatt beülő fiatalabb generációt is kielégiti. Először is, iszonyú jó a díszlet. Amit az Oresztészben hiányoltam, mármint hogy a rendező nem tud mit kezdeni egy ekkora színpaddal, azt most jól kompenzálta: élénk színek, ötletes részletek, jól kidolgozott háttér, nem spóroltak az anyaggal. Nekem speciel a második felvonás, a francia udvar Ferrero Rocher díszlete tetszett legjobban, de az alvilági metróalagúttal is ki voltam békülve, társaimmal ellentétben, akik szerint a Mester és Margaritából maradt cuccokat recyclingolta a díszletes.

A dalok ugye adottak, de a köztük levő párbeszéd nem, így ötletesen alakítgathatta saját szájíze szerint Alföldi Robi mind a dialógusokat, mind a sztorit - finom, de észrevehető és a konzervatívabb nézőknek sem bántó humorral. (Volt egy olyan érzésem, mint Peter Jackson King Kong adaptációjánál, aki nagyon kreatívan vette elő az eredeti, még a 20-as években adott verziót és tette élvezhetően modernné). A szereplőkkel sem volt gáz, én a Stohl Bucis verziót láttam, és ugyebár Stohl bőgatyás parasztgyereknek és nyalka huszárnak is egyaránt autentikus: faszán áll a kezében a karikásostor és nem kapok röhögőgörcsöt, ha attakot vezényel huszárcsákóban. Udvaros Dorottya mostoha figurája is elmegy, bár külsőleg eléggé hajaz Szörnyella de Frászra, de jól adja a Jancsira éhes, hipergenya boszorkányt. Bodrogi mint riadt francia király kifejezetten aranyos, a szerepbeli lánya meg…hm..ő is elég ööö.. aranyos, főleg a csípőgatyájából épphogy kilógó kurvoid seggtetkójával. Egyetlen gyenge pont talán Iluska (a mi esténken Söptei Andrea), aki tenyeres-talpas parasztjánynak tökéletes, de semmi extra, és a hangja sem nagy szám – már amennyire botfüleim kivették, utcalánynak pedig kifejezetten esetlen.

Mindenesetre ügyes húzás volt a a Nemzetitől a darab, és bár a második szereposztást nem fogom megnézni (igaz, Tompos Kátyára kiváncsi lennék harisnyakötőben), kifejezetten élvezhető dolgot tett le Alföldi az asztalra. Hazafelé már csak azon az eretnek felvetésen dilemmáztam, hogy mi a jó francnak birkapásztornak karikásostor…

Kacsoh Pongrácz: János vitéz I. (r.: Alföldi Róbert)

süti beállítások módosítása