F. Schiller: Stuart Mária

Két ország, két vallás és két királynõ, akiket minden különbözõségük ellenére mégis egy cél vezet - az egységes brit birodalom megteremtése. A hatalom, a politika, az állam és az egyén, a hit drámája vagy két rendkívüli nõ, a skót királynõ, Stuart Mária és az angol trón birtokosa, I. Erzsébet konfliktusából születõ tragikus színjáték volna inkább Friedrich Schiller 1801-ben írt drámája?

Felfoghatnánk úgy is, hogy két korszak, a letűnőben lévő reneszánsz, s a lassan polgárosodó újvilág harcának tanúi vagyunk az alatt az utolsó három nap alatt, melyet Schiller bemutat a romantikus világ eszményében élő szép és érzékeny királynő, Mária, s az okos, politikusnak is kiváló uralkodónő, Erzsébet tragédiába forduló, a történet idején már húsz éves konfliktusából. Úgy hihetnénk, két főszereplős előadásról van szó, ám e két jellem, a schilleri romantika alapvetésének megfelelően, valójában egy ember két énje. A világ kétfelé szakadt, s nem lehet egységes sosem. A szerelmi eszmények és hatalmi praktikák, árulások és hitvallások felizzó mondatai mögött lassan felsejlik egy új világrend képe, mely világában is új: már több mint négyszáz éve próbáljuk megérteni, megfejteni e két egyedülálló asszony drámáját és igazságát.

Friedrich Schiller: Stuart Mária
Fordította: Kálnoky László
 
Erzsébet, Anglia királynője: Závodszky Noémi
Stuart Mária, Skócia királynője, angol fogságban: Balsai Mónika
Robert Dudley, Leicester grófja: Quintus Konrád
George Talbot, Shrewsbury grófja: Kozáry Ferenc
Wilhelm Cecil, Burleigh bárója, főkincstárnok: Crespo Rodrigo
Kent grófja: Bata János
Wilhelm Davison, államtitkár: Gulyás H. Sándor
Amias Paulet, lovag, Mária őrzője: Juhász Illés
Mortimer, az unokaöccse: Száraz Dénes
Aubespine gróf, francia követ: Tűzkő Sándor
Belliévre gróf, Franciaország rendkívüli nagykövete: Keller János
Okelly, Mortimer barátja: Gerner Csaba
Melvil, Mária udvarmestere: Kelemen István
Burgoyn, Mária orvosa: Matus György
Hanna Kenedy, Mária dajkája: Drahota Andrea
Margareta Kurl, Mária komornája: Bakonyi Csilla

Drugeon Drury, Mária másik őrzője; a grófság sheriffje,
testőrtiszt; apród; francia és angol urak, darabontok; 
az angol királynő lakája;
a skót királynő szolgái és szolgálói:
a Vörösmarty Színház tánckara

Jelmeztervező: Győri Gabi
Díszlettervező: Libor Katalin
Dramaturg: Csikós Attila
Rendezőasszisztens: Vári János

Rendező: Szűcs Gábor

Bemutató időpontja: 2009. február 20.

Friedrich Schiller Marbach am Neckar, 1759. november 10. - Weimar, 1805. május 9.

A szerző - Friedrich Schiller

Johann Christoph Friedrich von Schiller, a német költők egyik legnagyobbika 1759-ben született Marbachban. Atyja az osztrák örökösödési háború idején a bajor hadseregben felcserként szolgált, majd a württembergi udvar szolgálatába lépett. Fiát papnak szánta, de a herceg kívánságára katonai akadémiába adta. Az egyetemmé bővült, és időközben Stuttgartba áthelyezett akadémián Schiller előbb jogot, majd 1775-től orvosi tudományokat hallgatott. Klopstock és Haller, de leginkább a Sturm und Drang hatása alatt ez időben már maga is verselgetett, 1777-ben pedig megírta Räuber (Haramiák) című szomorújátékát. 1780-ban katonaorvosként lépett a herceg szolgálatába, ebből az időből valók Laurához írt ódái és Minna-dalai. A következő évben drámája nyomtatásban is megjelent, 1782-ben a mannheimi színház is nagy sikerrel mutatta be: első bírálója a "német Shakespeare-t" látta benne.

A herceg azonban nem fogadta szívesen a költői és drámaírói kísérleteket - Schiller, akinek a katonai fegyelem amúgy sem volt ínyére, megszökött az udvartól és előbb Frankfurtba, majd Oggersheimbe menekült. Itt írta Fiesco című szomorújátékát, melyet csakhamar az Ármány és szerelem követett. Mindkét darabját Mannheimben mutatták be és Schiller, mint színházi költő, ott nyert alkalmazást.

1785-ben előbb Lipcsébe, majd Drezdába költözött. Bölcselkedő lírai költeményeinek indítékát futó szerelmei adták. Folyóiratot (Rheinische Thalia) szerkesztett, amelyben egy nevezetes értekezését (A színpad, mint morális intézmény) is közölte; majd novellát, töredékül maradt regényt írt és dolgozott a Don Carloson is.

Közben a jénai egyetemen tanszékhez jutván, élete csendesebb, termékenyebb korszaka következett el, melyet Charlotte von Langefelddel kötött házassága tett boldoggá. Fichte, Humboldt és utóbb Goethe barátsága költészetének fénykorát mozdították elő. 1799-ben Weimarba költözött, ahol 1805. május 9-én tüdőbajban hunyt el.

Még az évszázad fordulója előtt jelent meg a színpadon Wallenstein-trilógiája, klasszikus drámai remekeinek első darabja. Történelmi érzéke, jellemfestésének ereje ebben nyilvánult meg először teljes fényében. Ezután egymás után három drámájának volt női hőse: Stuart Mária, Az orleansi szűz, A messinai menyasszony. Ez utóbbit sokan tartják Schiller legtökéletesebb művének, de legnépszerűbbé mégis utolsó drámája, a Tell Vilmos tette. Igaz költeményei, rokonszenves tárgya; a szabadság, mint életének is alapeszméje biztosították a mű hatását. Töredékül maradt alkotásai között van leghatalmasabb alkotásának készült műve is, a Demetrius.

Schiller alkotó tehetségének, munkakedvének és népszerűségének virágában halt meg. Nevét Goethe mellett emlegetik. Goethe nagy idealizmusával, általános emberi eszményeivel és lírai alaphangulatával szemben erősebb realizmus, méltóságosabb dikció, elmélkedő hajlam és német nemzeti irány jellemzik; ketten együttesen pedig a német költészet klasszikus tetőpontját jelentik.

Forrás: Vörösmarty Színház, Székesfehérvár