Nem félünk a farkastól

Egy bölcsebb és egy tapasztalatlanabb házaspár találkozik. A fiatalság és a megélt évek gõgje, mindkettõ kétségbeesett tudatlansága és ennek leplezése. Humorral, rettenetes és szinte felülmúlhatatlan kegyetlenséggel, együgyûséggel, agresszióval és rengeteg alkohollal. Az idõsebb - Martha és George - egy egyetemi parti után vendégül látja a fiatal oktatót, Nick-et és annak feleségét, Honey-t. Ivás, beszélgetés, hajbakapás, kibékülés - ez a "menetrend", miközben egyre többet tudunk meg mind a négyükrõl és a házasságukról.

Edward Albee: NEM FÉLÜNK A FARKASTÓL
- dráma 2 részben - 
 Fordította: Elbert János 
 
Martha: TÖREKY ZSUZSA
George: CSANKÓ ZOLTÁN
Nick: SÁRKÖZI JÓZSEF
Honey: SZINA KINGA 
 
Díszlet: MENCZEL RÓBERT
Jelmez: GYARMATHY ÁGNES
Súgó: FENESI OTTILIA
Rendezőasszisztens-ügyelő: KSZEL ATTILA

Rendező: ÁCS JÁNOS

Olvasópróba: 2008. november 07. 15.00
Bemutató: 2009. február 07.

Fotók: Tóth Tibor
Forrás: Győri Nemzeti Színház

------------------

Nem félünk a farkastól
Pozsgai János interjúja Ács Jánossal


A Győri Nemzeti Színház a ma este mutatja be Edward Albee Nem félünk a farkastól című drámáját a Kisfaludy Teremben.
A darab szerte a világban rendkívül népszerű, mert örök emberi problémákat tár fel, melyek koroktól, országoktól, kultúráktól függetlenek.

Egy bölcsebb és egy tapasztalatlanabb házaspár találkozik. Az idősebb házaspár - Martha és George - egy egyetemi parti után vendégül látja a fiatal oktatót, Nicket és feleségét Honeyt. Ivás, beszélgetés, hajba kapás, kibékülés - ez a menetrend, miközben egyre többet tudunk meg mind a négyükről és a házasságukról. Martha és George annak a borzalmas kaptatónak a végén zihál, amelyre a két fiatal csak most kezd - végzetét nem sejtve - fölkapaszkodni. A darabot Ács János Jászai-díjas rendező állította színpadra, aki Győrött korábban sikerrel rendezte a Szent Johannát, az Ármány és szerelmet, a Lear királyt, a Szent Lajos király hídját, Az üvegcipőt, és ebben az évadban az Őrült nők ketrece című zenés vígjátékot.

- Egy évad, két különböző műfajú darab, egy nagyszínházi vígjáték és egy kamaratermi dráma. Hogy fér meg a művészetében egy évadon belül ez a kettősség?

Ács János: Nádasdy Kálmán tanítványa vagyok, aki azt mondta, a rendező egy disznó. Amikor döbbenten kérdeztük, hogy miért, azt válaszolta, mert mindenevő.
Valóban, a rendezőnek is mindenevőnek kell lenni a színházban a komédiától a komoly drámán át a tragédiáig, az operettig és a musicalig. Valóban kedvelem valamennyi műfajt. Az évad elején a nagyszínpadon a fajsúlyos darabjaim rendezése után különleges kirándulás volt az Őrült nők ketrece.
Most a kamarateremben négy kiváló színésszel dolgozhattam Edward Albee Nem félünk a farkastól című darabjában, melyet főiskolás korom óta nagyon kedvelek. A mű fordítója, Elbert János a tanárom volt és bemutatóba hozott néhány jelenetet a darabból nekünk, rendező szakos hallgatóknak.
A mű néhány szófordulata már akkor mélyen belém ivódott. Szerelmese vagyok a darabnak.

- Szerte a világban és idehaza is gyakran játszott darab a Nem félünk a farkastól. Nagyszerű film is készült belőle Richard Burton és Elizabeth Taylor szereplésével. Mi adja a mű művészi értékét és hallatlan népszerűségét?

Ács János: Alapvetően és mélyen a színház a színészeten múlik. A darab négy olyan szerepet kínál négy színésznek, aminek múltja, legendája van. Az említett film premierje óta különösen kimagasló képességű színészek szokták játszani nagy örömmel. Két házaspár életéről, életfilozófiájáról gunyorosan, önironikusan, humorosan és közben élet-halál kérdéseket felvető módon életről, hatalomról, szexusról, politikáról, szépségről szól a darab. Ez a műben ritkán tapasztalható intenzitással van megírva. Nagyon jó volt próbálni és valószínűleg nagyon jó lesz játszani is a darabot. Mindenki ráismerhet valakire, a saját férjére, a saját feleségére, a főnökére...

- A közönség gyakran igényli, hogy a színházban bemutatott művek aktualitásokat hordozzanak, hogy a nézők választ kapjanak a kérdéseikre, hogy a színház tanítson. A Nem félünk a farkastól, hogyan szolgálja ki ezt a vágyat?

Ács János: Ahol a középkorú emberek életbölcsessége és életharca beállt, ott a fiatal generáció nem érti ennek hangsúlyát, rettenetét, gyönyörűségét és kíváncsiságát... Ez adja a mű fő konfliktusát.

A darab végén a két házaspár egymástól kölcsönösen tanul valamit és egyfajta különös harmóniában búcsúznak el egymástól és a közönségtől. Én ezt szeretem benne igazán. Ez egy olyan erős darab, mely száz év múlva is meg fog felelni és aktuális lesz. Csodálatos mű az emberi természetről négy ember által bemutatva.

- A hírek szerint a darab nagyon hamar összeállt már jóval a bemutató előtt és különös próbákról is hallani...

Ács János: Négy kiváló színésszel nagyon könnyű próbálni. Alaposan felkészültek a szerepformálásaikra. A történet egy lakásban játszódik ezért nem mindig igényelt próbatermet vagy színpadot a próbaidőszak. Előfordult, hogy valamelyikünk lakásában próbáltunk, mondtuk a szöveget és analizáltuk a darabot. Szorgalommal, őszinte beleérző képességgel, a fáradtsággal megküzdve dolgozott Töreky Zsuzsa, Csankó Zoltán, Szina Kinga és Sárközi József. Ritka és különös pillanatok voltak ezek. Komoly, kiegyensúlyozott, intenzív próbaidőszak után mutatjuk be a darabot.

Pozsgai János
Megjelent: kisalföld.hu / 2009.02.07.