A Magyar Színház társulatának néhai nagy mûvésze, Bessenyei Ferenc születésének 90. évfordulója alkalmából emlékkiállítás látható a Magyar Színház elõcsarnokában.
|
BESSENYEI FERENC (1919-2004) pályáját 1940-ben a szegedi Városi Színházban kezdte. 1942-47 között megszakításokkal a miskolci Déryné Színház művésze volt, 1944-ben szerződött először a Nemzeti Színház társulatához. 1945-50 között játszott a Budai Színház, a Vígszínház, a Magyar Színház előadásaiban és Egerben, Szegeden és Pécsett is. 1950-től újra a Nemzeti, 1963-tól a Madách, 1967-től ismét a Nemzeti, 1973-80 között újra a Madách Színház tagja. 1980-tól tartozik végleg a Nemzeti társulatába, 2000-től haláláig a Magyar Színház művésze.
Részletes pályakép>>
|
BESSENYEI FERENCRE EMLÉKEZVE
El tudom képzelni, hogy az a jó hangú fiatalember, azzal a minden regiszterű orgonabúgású, zengésű hangjával a szegedi Városi Színház kórusában mennyire fel tudta hívni magára a figyelmet, hangja hogyan tört át a többieké közül, s töltötte be a teret, hogy aztán akik hallották, meg is jegyezzék hamar, ki az a jóképű, derék, erőteljes kórista ott a színpadon. Húsz éves volt akkor Bessenyei Ferenc, s akik megismerték őt és kivételes tehetségét, követhették is megelégedéssel kialakuló pályafutását. Miskolc, majd a háború után a Budai Színház, s megint Szeged, de már a szegedi Nemzeti, aztán Pécs, 195o-től pedig a budapesti Nemzeti a Blaha Lujza téren. De később, az esztendők során hol a Madách Színháznak, hol megint a Nemzetinek volt tagja, hogy aztán a pálya ’87-től mégis a Nemzeti színpadán tetőzzön. Idő tekintetében. Mert a pálya már sokkal korábban tetőzött, és azt nem csak a két Kossuth-díj meg érdemes meg kiváló művészi cím jelezte, hanem mindazok a szerepek, amelyeket eljátszott zsenialitásával, Isten-adta tálentumával-
Bessenyei Ferenc a legnagyobb színészek közül való, de nem csupán a hazai színpadokon, filmekben, hanem világméretekkel mérve. Az, hogy mi ismerjük igazán, hogy a magyar színpad művésze volt, hálát adhatunk a sorsnak! És jól tudjuk, hogy az ő Otellója, Asztrov doktora, Lear királya, Ványa bácsija, Galileije, Széchenyije vagy Calusen tanácsosa meg a többi kitűnő alakítása nemzeti kincsünk csakúgy, mint egy Arany János ballada, József Attila vers vagy Móricz regény...
A hang, amellyel hajdan betöltötte a szegedi Város Színház termét, az évtizedek alatt betöltötte hazai színjátszásunkat, képletesen és valóságosan is. Otelló az ő orgánumán létezik, amióta eljátszotta a velencei mórt, Lear fájdalma lányai hálátlansága fölött Bessenyei hangján panasz, Dózsa az ő erejével szólalt meg, Tevje, a tejárús átköltözött az ő lényébe,-- és táncolt, énekelt az egekig zengőn, Kossuth felcsattanó replikáit a konok Görgeyvel szemben nem lehetett másként hallani, mint azon az ércesre is felharagvó baritonon, ami aztán a Galileiben a zsolozsma szelídségétől a méltatlankodás dörejéig terjedt, ahogy Dávid Ferencé is a Vendégség című Páskándí darabban. De az Úri muri Szakhmáry Zoltánja vagy Bánk szólhatott-e másként a fülünkben azóta, hogy magára öltötte alakjaikat? Másfelől Higgins professzor , vagy II. Fülöp, Ádám a Tragédiából de különösen Az Úr, ahogy szól: Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál!.- nem rögzült-e bennünk az ő baritonján?
Bessenyei Ferenc színpadon, filmen, televízióban, rádióban pályafutása hatvan éve alatt emberábrázoló színészi tehetségével, játékával, gesztusaival, személyisége kisugárzásával, szeretetével, nemzet-féltésével a magyar művészetet azzal a hűséggel szolgálta, amivel ezen a mi tájainkon mindig is a leghivatottabbak, a lélek mesterei. Azt is tudta, hogy a mi színpadjainkon kétszáz éve a megteremtett magyar nyelvű színjátszásnak küldetése volt, a játék az anyanyelv istápolásáért, pallérozásáért is folyt, s ha más körülmények között és más időben is, de Bessenyei Ferenc nem feledte ezt a küldetést beteljesíteni. A hang, mely az orgonasípok regiszterének sokféle zengését idézte, szép, tiszta magyar nyelven szólt hozzánk. És igaz emberséggel. Nagy művésze volt a színpadnak, őserejű művésze.
Szakonyi Károly
|
* * *
Ízelítő a kiállítás anyagából
Havasi Renáta fotói:
|
|
|
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.