Új szak az SZFE-n

Új szakot indít õsztõl a Színház-és Filmmûvészeti Egyetem. A színházrendezõ-fizikai színházi koreográfus osztály leendõ osztályfõnöke,  Horváth Csaba beszél a képzés felépítésérõl és céljairól.

Horváth Csaba fotó: Koncz Zsuzsa

- Mit takar a színházrendezői-fizikai színházi koreográfus megnevezés, és miben különbözik koreográfus szaktól?

Horváth Csaba: A régebben létező szakról elsősorban alkalmazott koreográfusok kerültek ki, akik a különböző stílusú prózai vagy zenés előadásokhoz - ha szükség volt mozgásra vagy táncra -
koreográfiát készítettek. Itt azért másról van szó, éppen abban rejlik a szak komplexitása, hogy ez egy alkotó- és előadóművészi pálya, tehát nem feltétlenül kell, hogy mindenesetben verbális színházzal ötvözze az ember az előadását, attól még fizikai színház, ahol a koreográfus alkotóként jelenik meg. Tehát ez egy alkotó képző, nem pedig kiszolgáló, elsősorban itt van a különbség a koreográfus szak és a színházrendező-fizikai színházi koreográfus szak között.

- Mikor merült fel az igény, illetve az ötlet egy ilyenfajta képzés iránt?

Horváth Csaba: Az ötlet tavaly, Ladányi Andrea - aki Színművészeti Egyetem mozgástanszékét vezeti ötödik éve - fejében fogant meg. Jelentős dolog ez azt gondolom, és most olyan időket élünk, amikor ennek létjogosultsága van. Egyre nagyobb teret kap a tánc, a mozgás, a testbeszéd, és az elmúlt évtizedekben ez a fajta művészeti ág látványosan beépült a prózai színházba. A színházalkotókat izgatja az a fajta kísérlet, hogy a test illetve a fizikalitás hogyan tud illeszkedni a prózai színházba. De mindez fordítva is igaz, a táncművészetben is (talán ott még látványosabban) az a tendencia, hogy többfajta művészeti ágat is bevonva pl. a képzőművészet a verbalitás stb.. valósuljon meg az előadás. Visszatérve a kérdésre, Andrea találta ki mindezt, és arra, hogy támogassuk, Lukáts Andort, Zsótér Sándort és engem kért fel.

- Kiket vártok, és milyen előképzettség az, ami feltétlenül szükséges, gondolok itt elsősorban a táncos múltra?

Horváth Csaba: Nem feltétel a táncos előképzettség, de az sem baj, ha van, meg az sem baj, ha nincs, személyiségfüggő. Mivel a szak komplex így nyílván az évek során derül ki, hogy egy-egy diák melyik területen tudja megvalósítani magát, tehát az alkotói, vagy az előadóművészeti területen. De az alapfeltétel, sőt kiindulópont, hogy egy komoly mozgáskészséggel, tánctudással valamint beszédkészséggel rendelkező osztályt hozzunk létre.

- Tehát az alkalmassági vizsga egy részét egyfajta mozgáskészség felmérés, valamint a színészi képesség megismerése teszi ki?

Horváth Csaba: A kettő tulajdonképpen nem választható el egymástól. Az előadóművészet sok mindent magában foglal. Ki hogy bánik a testével, ki hogy forgatja a szavakat a szájában. Azt gondolom, nem árt, ha egy színészt tud mozogni, vagy egy táncos beszélni.

- Tudnál mondani konkrétumokat arról, hogyan épül fel a képzés?

Horváth Csaba: A szak felépítését Lukáts Andorral közösen végezzük. A mozgás az, ami nagyobb hangsúlyt kap az elején, illetve a beszéd, a színészet, valamint a zenei képzés az, aminek még központi szerep jut. Ezután a rendezés és a koreografálás stúdió szinten, illetve kurzus szinten jelenik majd meg. Van számos alkotó ember a tarsolyban, akiket szeretnénk meghívni, hogy intenzív kurzusokat tartsanak. Ilyen pl. Nagy József. Azt szeretnénk, hogy az alkotással magával találkozzanak a diákok, ne csak az elmélettel. Nagyon fontos az elmélet, és nyílván az sem maradhat ki, de az a véleményem, hogy a gyakorlat az, amin keresztül jobban megtanulják a diákok, hogyan működik az egész rendszer, vagy hogyan kéne működnie. Amit még hangsúlyozni szeretnék, az a szerénység. Hangzatos, hogy fizikai színház, de nem kell túlmisztifikálni, nyílván dolgozni kell, annak van eredménye. Tehát nem "istenképző", és nem is gladiátorképző helyről van szó, hanem egy olyan szakról, ahol komoly szakmai munka folyik, amely nem zárja ki sem az alkotói- sem az előadóművészeti tevékenységet.

                                                           Zigó Horváth Kornélia