Képzett társítások

A február 26-i Képzett társítások - AEGON-est vendége a kortárs magyar irodalom kiemelkedõ egyénisége lesz: Lator László költõ, mûfordító, a bámulatos tudású, a pódiumon (és számos televíziós mûsorban, például a Lyukasórában) a közönséget mindig elbûvölõ lírikus, akinek legutóbb Az egyetlen lehetõség címmel jelent meg könyve. Akkoriban több interjú is készült vele, hiszen a kötet a 80. születésnapjára látott napvilágot 2007 õszén.

A mostani, csöndesebb időszak talán jobban illik egy költőhöz. Egyébként is: nála nincs szükség a meghíváshoz aktualitásra, apropónak elegendő annyi, hogy Lator László a kortárs magyar líra egyik legjelentősebb és legérdekesebb személyisége.

A sorozat koncepciója szerint a másik meghívott vendég másik művészeti ágat képvisel, éppen a nyitottság jegyében, az egymás iránti érdeklődés és a közös gondolkodás lehetőségeként. Lator László figyelemmel követi a hazai művészeti életet, s több képzőművész világa közel áll hozzá. Így az est másik vendége Orosz István lesz, aki nem egyszerűen félreismerhetetlen világot teremtett, remek grafikus, hanem kitűnő animációs rendező is, s az est után nem sokkal Melbourne-ben nyílik kiállítása. Két nagyszerű alkotóval, két rendkívül színes egyéniséggel ismerkedhetnek meg tehát a nézők. 

Az eddigi esteken megszokhatta közönség, hogy a zene itt nem valamiféle hangulatfestő vagy időkitöltő elem, hanem a meghívott zenész kreatív módon, élőben reagál mindarra, ami az esten történik. Erre pedig leginkább a dzsesszzenészek képesek. Most azonban Lator László világához klasszikus, ám az improvizációhoz is vonzódó zenész illik. Bujtor Balázs ilyen előadó, 2007 szeptembere óta a Pannon Filharmonikusok első hangversenymestere, de előszeretettel játszik dzsesszt is. Most lesz alkalma improvizálni: a maga módján, zenével adja majd hozzá a saját érzéseit, gondolatait Lator László verseihez, a felolvasásokhoz, a személyes hangú beszélgetéshez és Orosz István képeihez.

Képzett társítások -
2009. február 26-án, csütörtökön 19 órától a Gobbi Hilda Színpadon

Alföldi Róbert vendége: 

• Lator László költő, műfordító, a 2008-ban alapított Rotary Irodalmi Díj első kitüntetettje,

• Orosz István képzőművész, aki nemcsak grafikáival, hanem animációs rendezőként is különleges világot teremt

• Zene: Bujtor Balázs - hegedű, zongora a Pannon Filharmonikusok koncertmestere, aki bár klasszikus zenész, előszeretettel játszik dzsesszt is

Ötletgazda, sorozatszerkesztő: Eszéki Erzsébet

Lator László

1927. november 19-én született Tiszasásváron - ez akkor Csehszlovákia volt, ma Ukrajna.

Makón érettségizett, 1947-től Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult, Budapesten, Eötvös-kollégista volt, 1951-ben végzett magyar-német szakon.

1955-ig a körmendi gimnáziumban tanított, 1955-től 1989-ig az Európa könyvkiadónál a latin csoport szerkesztője, főszerkesztője volt.

Versei először a Magyarok és a Válasz című folyóiratban jelentek meg. Első verseskötete, a Sárangyal csupán 1969-ben látott napvilágot, noha a könyv anyaga már két évtizeddel korábban készen volt. Addig elsősorban fordított, remek művek sorát ismerhettük meg az ő érzékeny tolmácsolásában, hatalmas fordítói életművet hozott létre. Válogatott műfordításai 1968-ban jelentek meg Kalandok, szenvedélyek címmel. Jelentős esszéista és pedagógus is.

Lator László

Lator László nemcsak a legutóbbi fél évszázad meghatározó költőja, műfordítója, esszéistája, hanem kitűnő előadó is. Erről a rádióhallgatók és a tévénézők sokszor meggyőződhettek, a Lyukasóra adásai mellett legutóbb például a Nyugat című televíziós vetélkedő egy-egy adásában. Miközben sziporkázó előadó, akit órákon át lehet hallgatni, a versei szűkszavúak. A költészetére jellemző ragaszkodása a kötött formákhoz.
 

Főbb kötetei:

- Kalandok, szenvedélyek (válogatott műfordítások), Budapest, 1963. Európa könyvkiadó
- Sárangyal (versek), Budapest, 1969, Szépirodalmi Könyvkiadó
- Az egyetlen lehetőség (versek), Békéscsaba, 1976. Megyei Könyvtár
- Domokos Mátyás - Lator László: Versekről, költőkkel, Budapest, 1982. Szépirodalmi
- Fellobban, elhomályosul (versek), Budapest, 1986. Szépirodalmi
- Az elhagyott színtér (versek 1947-1987.), Budapest, 1992. Szépirodalmi
- Szigettenger - Költők, versek, barátaim (esszék), Budapest, 1993. Európa
- Sötéten, fényben - kiadatlan versek 1946-1950. Budapest, 1994. Magyar Írószövetség -Belvárosi kiadó
- Lator László összes versei 1946-1996, Budapest, 1997. Európa
- Versek és versfordítások, Budapest, 1997. Unikornis
- Kakasfej vagy filozófia - Mire való a vers? Budapest, 2000. Európa
- A tér, a tárgyak (versek), Budapest, 2006. Európa
- Az egyetlen lehetőség - gyűjteményes kötet, Budapest, 2007. Európa

Díjak, kitüntetések:

József Attila-díj (1972), Radnóti-díj (1982), Déry Tibor-jutalom (1987), Kortárs-díj (1990), Artisjus Irodalmi Díj (1991), Füst Milán-jutalom (1992), a Soros Alapítvány Életműdíja (1993), a Soros Alapítvány Díja (1995), Kossuth-díj (1995), Nemes Nagy Ágnes-díj (2001), Rotary Irodalmi Díj (2008) 

Lator Lászlóról és legutóbbi, Az egyetlen lehetőség című kötetéről írta értékelésében a Rotary Irodalmi Díj egyik fölkért zsűritagja: "Szokás Latort az Újholdasok sorába, Pilinszky, Nemes Nagy Ágnes, Rába György közelébe helyezni. Valóban ott is van a helye, holott nem közölt verset az Újholdban. Ám meg kellene gondolni, hogy líratörténetileg nem pontosabb-e helyét a modernség paradigmái utáninak látni, hiszen, ha látványosan távol is tartja magát a posztmoderntől - szigorúsága, kötöttségei, a hagyományokhoz való ragaszkodása, kifejezett moralitása élesen leválasztja róla -, mégis, éppen lírájának nyitottsága folytán helye a már nem és a még nem köztes terében jelölhető ki. Ahol még erősen él a hagyományba átfordult modernség eszméje, de már hallatszik az új lírai beszédmódnak a hangja is." 

Lator Lászlóról bővebb életrajz található a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján, a Petőfi Irodalmi Múzeum címén (www.pim.hu)

Orosz István

A Magyar Iparművészeti Főiskolán diplomázott 1975-ben. Autonóm és alkalmazott grafikával (főleg plakátok és illusztrációk rajzolásával), illetve animációs filmek készítésével is jelentős életművet hozott már létre. Önálló grafikáit gyakran archaizáló formai elemek, művészettörténeti utalások, stílusidézetek, játékos önreflexiók rokonítják a posztmodern törekvésekkel. Szívesen kísérletezik a térbeli illúziókeltés megjelenítésére kifejlesztett perspektivikus ábrázolás túlzásaival, paradoxonjaival.

Munkáival rendszeresen részt vesz nemzetközi képzőművészeti tárlatokon, grafikai biennálékon és filmfesztiválokon. Mindkét hazai művészeti akadémia, valamint az Aliance Graphique Internationale (AGI) tagja. 1984-től használja az Utisz művésznevet is (jelentése: Senkise), amelyet előtte - szintén álnévként - Odüsszeusz használt a küklopsz elleni affér alkalmából, amely a szörny szemevilágába került. A jelképes, ironikus név szerint Orosz István  művészete egyfajta támadás a szem ellenében.

Tavaly újdonsággal lepte meg az életművét jól ismerőket is: Körzővel rajzolt víz címmel láttak napvilágot a versei - természetesen a saját grafikáival.

Főbb önálló kiállítások:

- 1992: Pécsi Galéria; Budapest, Dorottya Galéria
- 1994: Mexico City, Caja del Poeta
- 1995: Budapest, Vigadó Galéria; New York, St. Johns’ University
- 1997: Chicago, I Space Gallery; Thessaloniki, Aristotelian University
- 1998: Koppenhága, Mosting Hus; Bethlehem, (USA) Payne Gallery; Kansas City, Hammerpres-GrafikArchive
- 2000: Silkeborg, Kunst Center; Istanbul, Bilgi Üniversitesi
- 2001: Sopron, Festőterem; Zólyom, Slovenska Narodná Galeria;  Prága, Magyar Kulturális Intézet
- 2002: Pozsony, Slovenska Narodná Galeria;  New York, Sun Yat Sen Gallery;  Princeton, Marsha Child Contemporary
- 2002: Mikkeli, Taidemuseo
- 2003: Budapest, Szent Mihály Kápolna; Hága, Escher Múzeum
- 2005: Párizs, Magyar Kulturális Intézet
- 2006: Budapest, Ernst Múzeum
- 2007-2008: Essen, Grillo Theater

Főbb díjak, elismerések:

Balázs Béla-díj (1991), Munkácsy Mihály-díj (1993), az Oberhauseni Filmfesztivál díja (1987), a Brnoi Grafikai Biennálé aranyérme (1990), a Lahti Plakátbiennálé első díja (1991), a győri Mediawave fődíja (1991), a Varsói Plakátbiennálé díja (1994), European Creative Distinction Award (2000), a Miskolci Grafikai Biennálé díjai (2000, 2008), az Amerikai Illusztrátorok Társaságának aranyérme (2001), A Szolnoki Képzőművészeti Filmszemle fődíjai (2002 és 2004), a Magyar Grafikai Stúdiók Egyesületének Életmű Díja (2003), érdemes művész (2005), a kecskeméti Animációs Filmfesztivál fődíja (2005),  Plakat Kunst Hof Ruettenscheid Prize (2007)

Bujtor Balázs

1975-ben született Budapesten. 1999-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Tanulmányai közben, 1995-ben csatlakozott a Danubia Szimfonikus Zenekarhoz, s ebben az évben alapította meg vonósnégyesét is, amellyel számos klasszikus és kortárs zenei hangversenyt adott. A Danubia Szimfonikus Zenekarban 1996 decemberétől 2007 augusztusáig hangversenymesterként dolgozott, sikeres koncerteken lépett fel itthon és külföldön, s lehetősége nyílt olyan karmesterekkel együtt játszani, mint Eötvös Péter és sir Neville Marriner.

2000 óta Élő Péterrel két nagyjátékfilmhez, valamint több kisjátékfilmhez komponált zenét. 

2001 óta öt BMC-albumon szerepel közreműködőként. 2004-ben jelent meg a BMC kiadónál az a kortárs dzsessz CD, amelyen Alban Darche, Gadó Gábor és Sebatien Boisseau mellett Bujtor Balázs kvartettje, az RTQ String Quartet játszott. Ezt több hasonló felvétel követte, Bujtor Balázs hegedűlt többek között Fekete Kovács Kornéllal, Oláh Kálmánnal, Oláh Szabolccsal, Szakcsi Lakatos Bélával, Winand Gáborral.  

2007 szeptembere óta a Pannon Filharmonikusok első hangversenymestere.

2008-ban Artisjus díjban részesült.