Idén immár harmadik alakalommal kerül megrendezésre 2009. március 1-8. között a Csokonai Színházban a DESZKA (Drámaírók és Színházak Kerekasztala) Fesztivál. A friss hazai drámatermés szemléje alkalmából a Csokonai Színház minden játékterét és helyiségét színielõadások, szakmai beszélgetések, találkozók népesítik be. A fesztivál díszvendége, a magyar dráma kortárs klasszikusa, Hubay Miklós lesz.
|
Vidnyánszky Attila szerint, Debrecen akkor őrizheti méltóképpen és folyamatosan a város szülötte, a magyarság talán leginkább európai ízlésvilágú színpadi szerzője, Csokonai Vitéz Mihály emlékét, ha - a célszerű rendszerességgel - állandóvá teszi a kortárs magyar drámák bemutatóinak mustráját. A Debreceni DESZKA Fesztivál elsőrendű célja: számvetés és jövőképalkotás. Találkozzanak az elmúlt évben bemutatott előadások a székhelyen kívüli fogadtatás élményével, állják ki a legszélesebb szakmai kontroll próbáját és legyen lehetőségük megmutatkozni nemzetközi szakmai közönség előtt, képviseljenek olyan színvonalat, hogy a kortárs magyar szerzők műveinek esélyük legyen a nemzetközi repertoárba való bekapcsolódásra.
Jelenlegi létezési stádiumában a DESZKA csírája egy nagyszabású, multinacionális, multikulturális rendezvénynek. A cél elérése érdekében a Csokonai Színház meghívott a fesztiválra jeles külföldi kritikusokat, projekt-menedzsereket. Az épülő kamaraszínház átadása 2010-től új perspektívákat fog teremteni, ugyanis méreteiben és felszereltségében minden igényt kielégítő színházi terekben lehet majd fogadni bármely hazai és külföldi előadást.
A III. Debreceni DESZKA programját Egressy Zoltán, Horváth Péter és Szilágyi Andor válogatta, a szakmai programot Németh Ákos állította össze, szoros együttműködésben a Csokonai Színház művészeti műhelyével. A fesztivál seregszemle jellegű, nincsenek szakmai díjak. A Csokonai Színház által befogadott egyhetes fesztivál programjában 8 nagyszínpadi és 18 stúdió illetve kamara-előadás szerepel, az év színházilag és irodalmilag legizgalmasabb produkciói közül. A drámaírók zsűrijének válogatása mellett szerepel még a programban a Csokonai Színház négy előadása (Borbély Szilárd: Halotti pompa, Hubay-Ránki-Vas.: Egy szerelem három éjszakája, Tóth-Máthé Miklós: Én, Károli Gáspár, Tömöry Márta: A talizmán). Ettől az évtől kibővült a Deszka Fesztivál helyszíneinek száma, a Vojtina Bábszínház is teret ad két újszerű látásmódot ígérő bábelőadásnak.
A fesztivál alkalmából a Csokonai Színházat és a várost erre az alkalomra kreatívan "felöltöztetik" a Kaposvári Színművészeti Egyetem díszlet- és jelmeztervező szakos diákjai, a fesztiválkávéházat (a színház büféjét), a Medgyessy Ferenc gimnázium képzőművész szakos diákjai varázsolják barátságos találkozóhellyé.
"Senki nem tudja, mi a jó színdarab. Senki sem tudja, mi a színdarab egyáltalán. Az jó, ha szöveg van benne, azzal mindenfélét lehet vele kezdeni, ki lehet húzni például, részleteiben, de bátrabb rendező, aki dicséretesen nem vacakol, és nem barátja annak, hogy elaprózzuk a dolgokat, az egésszel ezt teszi. Ha időközben elgyávul egy kicsit, akkor csak a lapokat keveri össze, vagy találomra újraírja az oldalszámokat, csinosan, kék tintával, ebből nagyon modern dolgok szoktak születni, és ezzel mindenki boldog, a szerző is örül, mert átlátja végre, mi is volt a darabjában eddig ennyire poros és sekélyes, meg meg is van mondva neki, hogy most örülni kell.
Hasonlóan jó dolog a cím is, örülnek is neki a színházban nagyon. Az előadásban majd át lehet írni, rokon értelmű szóra cserélni, ellenértelmű szóra cserélni, vagy kiradírozni az egészet, ahogy van, vagy szelíden csak új értelmet adni neki, oly módon mondjuk, hogy vesszük például csak a mássalhangzókat belőle, az volt a rossz bennük eddig, hogy más betűk is voltak a közelben. A cím végére feltétlenül írjunk egy számsort, mondjuk a kalapméretünket, a babánk fogainak számát egyéves korában, hozzáadva Sztálin születésnapját, vagy a magyar államadósságot, de az se baj, ha semmi értelme, úgyis megfejtik majd a kritikusok, és örülnek, hogy már a címben is ilyen sok a filozófia. Legjobb, ha angol szavakat is keverünk a címbe, e célból tartja okos rendező a dramaturgot, végül is ne mindennel neki kelljen vesződnie, meg aztán az ő feje se káptalan.
A büfés szerint a jó darab az, ami rövid, viszont szünet is van benne, az igazgató szerint jó az, ami nyer a pályázaton, a gazdasági igazgató szerint nem jó egy se, csak a baj van mindegyikkel. A színész, a szegény viharvert színész meg azt szereti, amit elébe raknak, és egyáltalán örül hogy él, meg szerződése is van, legyen a darab akár kortárs, akár magyar.
A nézők viszont meglepően gyakran mindkettőt szeretik.
Már, ha van előadás. Kortárs, magyar. Csak az elmúlt 2o évben vagy fél tucat színházesztétika tűnt el a semmiben, tankönyveikből elkeseredett dramaturghallgatók hajtogattak papírcsónakot a Dunaparton. Mára, úgy tetszik, feleslegessé vált a színmű maga,
a társulatok darabnélküli előadásokkal kísérleteznek, illetve, mit kísérlet, visznek sikerre. (Bevallom, gyakran lenyűgöznek ezek az előadások, sőt vonzanak, sőt olykor jobban vonzanak, mint egy sor színdarab, kortárs vagy sem). Néhányan, megszállottak viszont még mindig színdarabokat írnak(unk). Ez maholnap annyira idejétmúltnak tűnik, hogy akár lúdtollal is tehetnék, gyertyaláng mellett, írópultnál görnyedve. (Lehet, hogy teszik is.)
Jó lenne valahogy összepasszítani a kettőt. A jó darabot, kortársat, magyart, a jó előadással. Szerintünk megy az. Csak próbálkozni kell (vö. próba - színházi munkafolyamat).
Most nézzük egy hétig, hogy idén ez hogyan sikerült"
Németh Ákos,
drámaíró,
a DESZKA szakmai programjának
összeállítója
A DESZKA FESZTIVÁL PROGRAMJA
megtekinthető itt >>>
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.