Georges Banu

Az Országos Színháztörténeti Múzeum vendége 2009. március 6-7-én Georges Banu az Université Paris III (Sorbonne Nouvelle Színháztudományi Intézetének tanára. A 2 napos programsorozat során elõadást tart az SZFE diákjai, tanárai részére Peter Brook és az új színházi formák címmel, illetve a Bajor Gizi Színészmúzeumban bemutatja magyar nyelven megjelent köteteit.

Georges Banu csak annyiban néző, amennyiben megőrizte természetes nyitottságát és közvetlenségét, egyébként egyike a mai színház vitathatatlan hozzáértőinek. Nem röstellem bevallani, hogy esszéjét az alanyiság és a szakmaiság ritka példájának tekintem, s mint a kettő harmonikus ötvözetéért rajongok érte. (Koltai Tamás) 

Az Université Paris III (Sorbonne Nouvelle) Színháztudományi Intézetének rendes tanára, a kortárs színházi jelenségek kiemelkedő kritikusa és elemzője.  

Egyetemi munkásságát Romániában kezdte, 1969-ben a bukaresti "I. L. Caragiale" Színház- és Filmművészeti Főiskola tanársegédeként.

1974-ben Franciaországba költözött.

1978-ban megvédte Brechttel, Mejerholddal, Ejzenstejnnel foglalkozó doktori dolgozatát, témavezetője Bernard Dort, a neves kritikus és tanár.

1980-ban megjelent első, Anne Ubersfeld színházi szemiotikussal közösen írt könyve, mely a színházi térrel foglalkozik.

Georges Banu

1981-ben referenciaértékű kötete jelent meg a színházi jelmezről. Ebben az évben látott napvilágot Brecht Ou petit contre grand (Brecht, avagy a kicsi a nagy ellen) című szövege, mely elnyeri a Színikritikusok Díját az év legjobb színházi könyvéért. E díjjal még két későbbi kötetét is jutalmazzák: Le théâter, sorties de secours, 1984 (A színház-vészkijáratok), Rouge et or, 1990 (Vörös és arany).  

Georges Banu példamutató tanári karrierje nemes névtelenségéből kitörve, kivívta a maga helyét a látványos gondolatmeneteiről és lenyűgöző esszéiről híres francia kritika-irodalomban, köszönhetően írásai eredetiségének, mélységének és összetéveszthetetlen stílusának.

Valódi homo constructor-ként, egzisztenciája alapjává emelte a színházat, annak közösségformáló erejét és küldetését, az "együtt dolgozni, együtt alkotni" alapelvét. 11 éven át a Színházak Kísérleti Akadémiájának művészeti igazgatója. A Kritikusok Nemzetközi Egyesületének az elnöke (1994-2001), majd tiszteletbeli elnöke.

Elkötelezettségét tanúsítja az általa szerkesztett 26 kollektív kötet, lapszám. A tematikus vagy monografikus tanulmányokat tartalmazó kiadványok ma már referencia irodalmává lettek a XX. század színházelméletét és -gyakorlatát, kiemelkedő rendezők, díszlettervezők és színészek alkotásit kutatók számára. A publikációk olyan patinás, nemzetközileg elismert kiadóknál láttak napvilágok, mint az Actes Sud, Paris, Cahier de l’Herne, L’Entretemps.

Főbb tanulmányai, kötetei:

• Opéra, théâtre, une mémoire imaginaire (Opera színház, a képzeletbeli emlékezet)
• Tadeusz Kantor, l’artiste ŕ la fin du XX-čme sičcle (Tadeusz Kantor, a művész, a XX. század végén)
• Ryszard Cieslak, acteur-emblčme des années soixante (Ryszard Cieslak, a hatvanas évek színész-jelképe)
• Le théâtre testamentaire (A végrendelkező színház)
• Les répétitions. Un sičcle de mise en scčne. De Stanislavski ŕ Bob Wilson (Ismétlések - egy évszázad színházi rendezései. Sztanyiszlavszkijtól Bob Wilsonig)
• La tragédie grecque, défi de la scčne contemporaine (A görög tragédia- a kortárs színház provokációja).
• Színházunk, a Cseresznyéskert egy néző feljegyzései.
• Exercices d’accompagnement (Kíséretgyakorlatok)
• Le rideau ou la fęlure du monde (A függöny avagy a világ repedése)
• L’homme de dos . peinture , théâtre (Az ember, hátulnézetben.)
• Nocturenes. Peindre la nuit, jouer dans la noir (Noktürnök. Éjszaka festeni, sötétben játszani)

Forrás: OSZMI