Lutz Hübner: Kikatt

Március 21-én 19 órakor Kikatt címmel mutatja be új osztályterem-színházi elõadását a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház a Kolibri Pincében. A földrajztanárnõ és bukásra álló diákja között a tettlegességig fajuló konfliktusról szóló darab a Klamm háborújával számos fesztiváldíjat elnyerõ Scherer Péter elsõ rendezése.

"Otthon sem voltam képes beszélni a dologról, csak később, amikor már a fürdőkádban feküdtem. Habfürdő, gyertyafény, Tilda meg én kiittunk egy egész üveg pezsgőt, de én csak bőgtem, tulajdonképpen egész este bőgtem. Végül csak elmeséltem, mi történt velem, de úgy, mintha én tehetnék mindenről, úgyhogy Tilda a végén rám ordított, hogy hagyjam már abba, hogy mindenért magamat hibáztatom. Egy diák leütött, és ennek semmi köze semmihez. Se a pedagógiai képességeimhez, se a személyiségemhez, se semmihez. Egyedül az számít, hogy erőszak áldozata lettem, hogy megvertek, és még örülhetek, hogy ennyivel megúsztam." Chris bukásra áll földrajzból. Hármasért könyörög tanárnőjének, hogy érettségizni mehessen. Mikor Stöhr tanárnő lekezelően visszautasítja, Chris - elborult fejjel - megveri őt.

Különös kapcsolatuk ezzel kezdődik: a tanárnő ahelyett, hogy jelentené az esetet az igazgatónak, délutánonként korrepetálni kezdi a fiút. A különórák alatt megismeri Chris életét, családi körülményeit, problémáit. Viszonyuk már-már bensőségessé válik...

Lutz Hübner: Kikatt
Fordította: Kovács Kristóf

Stöhr tanárnő - Pelsőczy Réka m.v.
Chris - Szanitter Dávid

Dramaturg: Kovács Kristóf
Zenei munkatárs: Bornai Szilveszter
A rendező munkatársa: Hajsz Andrea

Rendező: Scherer Péter m.v.

Bemutató: 2009. március 21. 19 óra, Kolibri Pince
(Andrássy út 77.)
14 éves kortól!

 

Iskolai agresszió

"Egyik tanárát lekurvázta, másikat leköpte egy diáklány"; "Tanárverés az órán, videó is készült"; "Kilenc- és tizenegy éves gyerekek támadtak pedagógusukra egy Miskolchoz közeli település általános iskolájában"; "Megütöttek egy diákját védelmező tanárnőt a Békés megyei Ecsegfalván" stb. 

Napjaink híradásai szerint az utóbbi időben nem csak a tanulók közötti nézeteltérések durvultak el, a tanárok is egyre többször válnak a fiatalkori erőszak áldozatává. Több, a témával foglalkozó szakember szerint az agresszió korábban is jelen volt az oktatási intézményekben, csupán a média mutatja be az eseteket a fokozódó iskolai erőszak példáiként.

A pedagógusok ugyanakkor arról panaszkodnak, általános jelenség, hogy a kamaszok egyre kevésbé tisztelik őket, ezzel párhuzamosan növekszik azoknak a szülőknek a száma, akik visszautasítják a gyerekek nevelésében a partneri viszonyt. További problémaként említik, hogy miközben a törvények tizennyolc éves korig tolták ki a tankötelezettség korhatárát, elvették azokat az eszközöket (tanóráról való kiküldés, késés szankcionálása, iskolából történő eltanácsolás stb.), amelyekkel a pedagógusok fegyelmezhetnék a tanulókat. Ebben a helyzetben szaporodnak azok az esetek, amelyekben a diákok újabb és újabb határokat lépnek át.

Németországban több száz színház és társulat mutat be a kamaszok problémáival foglalkozó ifjúsági előadásokat. Az iskolákkal szoros kapcsolatot ápoló színházpedagógusok révén e társulatok igen gyorsan reagálnak az oktatási rendszerben felbukkanó esetekre - szinte azonnal létrehoznak az adott témához kapcsolódó színdarabokat.

Osztályterem-színház

Az osztályterem-színházi műfaj is Németországból ered. Az egy-két szereplős darabok osztálytermi bemutatás céljára, annak speciális körülményeit figyelembe véve készülnek. Bár a művészek számára nagy kihívást jelent ebben a térben megteremteni azt a közeget, melyben általános érvénnyel szólalhat meg a darabok mondanivalója, a tanulók mindennapi valóságával szembesítő történetek hatása e környezetben felerősödik.  

Az osztálytermi előadások után lehetőség nyílik a téma megvitatására is. A színházpedagógusok vezetésével - és a színészek részvételével - tartott diskurzuson a kamaszok maguk keresik a válaszokat, megoldási lehetőségeket a darabok által felvetett problémákra, jelenségekre. Az előadások segítségével sokszor olyan kényes kérdésekről, tabukról is képesek beszélni, amelyekről addig a felnőttek - szülők, tanárok, osztályfőnökök - hiába kérdezték őket.

"Pelsőczy Réka vendégművész alakításában adott egy, az iskolában sikertelen, saját pedagógiai képességeiben kételkedő, egyedülálló fiatal tanárnő, és egy rosszul tanuló, otthon "terrorizált", a haverjai előtt magát megjátszó, jóképű kamasz - foglalja össze a kiindulópontot Scherer Péter. - Két iszonyatosan magányos, frusztrált ember találkozik elementáris erővel a pofon elcsattanásakor. És mert nem az ilyenkor várható befejezés, az iskolából való kicsapás következik, mindketten összezavarodnak, kiesnek megszokott, biztonságot nyújtó szerepeikből." 

A filozófiai és szociológiai tanulmányokat végzett, majd rendezőként és színészként is tapasztalatokat szerzett Lutz Hübner napjaink talán legtöbbet foglalkoztatott kortárs német drámaírója. Sikerét elsősorban a társadalmi problémák iránti érzékenységének köszönheti, mellyel felnőtt és ifjúsági darabjainak témáját kiválasztja és megfogalmazza. Elmondása szerint azért kedveli az ifjúsági színházi műfajt, mert ezekben az előadásokban a rendezők nagyobb tiszteletben tartják az írott szöveget, a szerzők jobban meghatározhatják műveik mondanivalóját, egy-egy fontosnak érzett gondolatukat.   
 

Pedagógia

"Sok fiatalnak fogalma sincs róla, mit is akar az élettel, egyáltalán: mi szüksége van az érettségire! Én sem tudtam tizenhét évesen - emlékszik vissza Szanitter Dávid. - Jönnie kell valakinek, aki ilyenkor leül beszélgetni az emberrel, arról az életszakaszról, amiben éppen tart, őszintén, megértően. Chris életében végül is a tanárnő lesz ez a személy, aki inkább ösztönösen, mint tudatosan segít, hogy magára találjon." Szanitter számára az a legfontosabb az előadásban, hogy rámutat: a kamaszkori agresszió megnyilvánulásai ebben a céltalanságban és kiszolgáltatottságban gyökereznek.    

A Kikatt-ot a Kolibri dramaturgja, Fábri Péter egy frankfurti színházi találkozón látta - akkor még felolvasó-színházi formában -, 2007 decemberében. "Már úgy is nagyon működött a szöveg. A fiatal tanárnő szemtelen kamasszal való szembeállítása pedig rengeteg értelmezési, rendezői ötletet kínáló alap egy jó előadáshoz." A Kolibriben abban az időben folytak az azóta az Egri Nemzetközi Monodráma Fesztiválon és a Kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén nyertes, a Wrocławi Monodráma Fesztiválon és a kłodzkoi Ütközések Fesztiválon különdíjas Klamm háborúja próbái. Fábri annak lehetséges folytatásaként javasolta bemutatásra a darabot Novák János igazgatónak.

"A Klamm háborújával eddig már vagy ötven iskolában megfordultam, néha a gyerekek mesélnek olyanokat, amiket korábban el sem tudtam volna képzelni - mondja Scherer. - De persze elég, ha az ember bekapcsolja a tévét, vagy kinyitja az újságot, mindenhol találkozik ezekkel a tanárveréses esetekkel." A Kikatt-al rendezőként debütáló színész szerint a híradóban néhány mondatban elhangzó információkból azonban nem lehet megtudni azokat a körülményeket, amik adott esetben kiváltották az agressziót, így sokszor csupán sztereotípiák alapján ítélkezünk. "Ez az előadás - ha úgy tetszik - épp egy ilyen hír hátterét mutatja meg, ezzel segít valóban megismerni és megérteni a történteket." 

Forrás: Kolibri Színház