A szabadulóművész apológiája

Március elejétõl közel két hónapos, egymásra épülõ fázisokból álló, különbözõ diszciplínák eszközeit használó, helyspecifikus eseményláncolat követésére invitál a Krétakör. Az újszerû, aktív bevonódást igénylõ mûolvasatot, hagyományosabb - leginkább az operából ismert - dramaturgiai szerkezet felvázolása segíti elõ, amit a www.szabadulo.kretakor.hu is tükröz. A honlap egyfajta sorvezetõ, amely illusztrációkkal, háttér-információkkal rendszeresen frissülve azok számára is érdekessé és követhetõvé teszik a játékot, akik egyes lépéseibõl esetleg kimaradtak.

Apológia, mert az alkotó, vagy ha szabad, művész előre kér bocsánatot, amiért önmagát állítja a figyelem középpontjába, bízva a befogadó intelligenciájában, hogy képes felfogni: a történet főhősének nem az egyedi erőszakolt demonstrációja, hanem annak a közösségben való feloldása a célja, vagyis nem a hübrisz, hanem az alázat. Továbbá szeretné jelezni mindennapiságát egy nem mindennapi, mert sajnálatosan ritka gesztusnak, vagyis a személyességnek.

Szabadulóművészet, mert ez a fajta önkifejezés a felszabadulás vágyából fogan, abból, hogy az egyénnek nincs más esélye a közösségbe való visszatérésre, mint a nyilvános önvizsgálat.

Városterápia, mert a kísérlet a személyes problémát közösségi térre vetíti ki, tükrözi művészi eszközökkel. Az alkotói gondolat és szándék a város élő testtömegén ölt metaforikus formát. A véráramlaton keresztül a szívbe tart, ahol súlyos panaszokat tapasztal. Válságos helyzetében magára marad, individualizálódik. Mélyre megy, és idővel felismeri, hogy magában kell keresnie a probléma gyökerét. Bár nem juthat el a magig, rést talál a burkon, s ezen keresztül visszajut a fényre, a városba, a közösségbe. Ott a megélt élményeit értelmezve rájön, hogy változtatnia kell a mentalitásán, a hozzáállásán. Most már inkább befogadni szeretne, nem véleményezni. Képesnek érzi magát, hogy a hagyományhoz való görcsös ragaszkodásából fakadó prekoncepcióitól is megszabaduljon. Egy időre.

A Nyitány

Budapesten megszoktuk: egy autó - egy ember. Most autókba zárt fantáziavilágokat helyezünk ki a főváros metróvonalai mentén. Március 8-án jelent meg az első autó a Hősök terén. Az időpont és a helyszín is jelzés: az alapvető női attitűdre, a befogadásra és az újjászületésre fókuszálunk végig az akciónk során. Napról napra kiegészülve és haladva tart az autó-triász az Erzsébet tér irányába, ahol három másik társuk várja őket.

Március 15-én a Gödör "kráterében" Totemmé alakulnak át az autók és három darab, négyméteres őrzőbábuval, illetve egy több száz méter hosszú, a tér oszlopain végigvezetett, a baleset vagy bűneset helyszínét kijelölő terelőszalaggal egészül ki az installáció. Arányjátékra hívunk és a gyermeki perspektívát idézzük fel; a terület egészét játszótérként értelmezzük. Mindez újabb utalás, áttételesen egy gyermek érkezésére.

Hol járnak most az autók?

Vasárnap elkezdődött a Krétakör közel kéthónapos tavaszi eseménysorozata, ennek első aktusa a városban utazó autók kiállítása. 3 autó folyamatosan látható a Gödörnél, míg a másik 3 a metróvonalak mentén közelít feléjük. Ma (péntek 13.) az Opera, Ferenciek tere és Kossuth Lajos tér lesz az állomásuk.

Így készültek:

--------

A Szabadulóművész apológiájának következő részei, melyeket a későbbiekben ajánlunk figyelmetekbe:

- Második felvonás: Laborhotel (április 10-19.)
- Harmadik felvonás: Artproletarz (április 20-30.)
- Finálé - május elsején

Forrás: Krétakör