In memoriam Pákozdi Ibolya

Sivár lett a szabó mûhely. Árválkodik a szabász asztal. Hideg ridegséggel hever az szabász olló. Mérhetetlen messzeségbe nyújtózik a hosszú favonalzó. Mereven ágaskodnak a tûpárna lakói. Halál sápadt lett a félig használt szabó kréta. Csend honol. Elment a mester. Nincs többé a "mi" Ibink!

Pákozdi Ibolya

Kezében a szabóság kellékei alázattal hajtották végre a gondolat adta méreteket, vonalakat, formákat. A kiszabott élettelen szövetfoszlányok a fércelés után mikor alakot kaptak és a próbababára rásimultak, már lelkük lett. Szunnyadó, de lélek, pedig még nem is száguldozott rajtuk a varrógép szorgos tűje magával vonszolva a vékony cérnát.  Az alvó lélek azonnal felébredt mikor így "tákolva" a színész első próbaként magára vette. A ruha lelke felébredt, élni kezdett, mikor a vasaló utolsó simítása is megtörtént, és a színész a színpadra lépett, együtt éltek a jelmezzel.
A Győri Balett "fiai" még a színészeknél is "anyátlanabbak"lettek! Kitől kapnak holnaptól "csoda jelmezt" amelyekben a fellegekig emelkedhetnek?  Te néző tapsoltál a színésznek, nevettél vagy sírtál, megérintett a színház egyedi csodás varázsa. Tudnod kell, hogy örömöd nem az egyetlen ember, a színész, a balett táncos okozta, hanem a színfalak mögötti emberek sokaságának tudása, kreativitása, keze, lelke is. Nos, e láthatatlan közösségből mától hiányzik egy lélek, egy EMBER, akinek a nevét sem tudtad, nem is kell tudnod, de most elárulom: PÁKOZDI IBOLYA a férfi varroda vezetője, aki 40 éve szolgálta a színházat és téged!

Tisztelt Néző!
Azt színház nélkül és tudod, hogy nem minden ruha áll jól neked, és nem mindegyikben érzed jól magad. A színészi alakítás egyik nagyon fontos eleme a jó jelmez. A "mi" Ibink nem csak a testére szabta, hanem szavaival, mosolyával, szeretetével segítette abban, hogy magáénak érezze azt a ruhát, amely az ókort, vagy mait képviselte. A szép férfi szebb lett, a kövér soványabb, az alacsony magasabb a karcsú még sudárabb.
Sajnos egyre kevesebb az a közösség, amely elmondhatja, van egy ember, akire mindig és mindenkor számíthat. A "mi" Ibink nem csak mestere volt a szakmájának, hanem az emberi létnek, érzésnek professzora is. Elsőként látta meg azt, aki hallgatag, félrehúzódó, bánatos, boldog. Iszonyatos érzékkel és tapintattal simogatta a lelkünket. A bizonytalant, a bánatost, a kétségbe esetett, ha kellett szavakkal, ha kellett figyelmes hallgatással, szeretettel, égő szemeinek melegével, vagy karjainak átölelésével segítette. Aki boldog volt azzal együtt örült, hogy igazolja, megérdemli a kapott boldogságot. Mindenkor, mindenkire volt ráérő ideje, ha az egy pillanat, egy perc, vagy óra volt. Ősenergiája mindannyinkat segítette, feltöltötte. Most elesettek lettünk. Könnyeink csorognak arcunkon, révetegen nézünk magunk elé, testünket lelki fájdalmunk mardossa.  Belénk és körénk költözött a csend!
Az Égi Társulat boldog, mert megérkezett a földi szakma szabója. Hisz nem csak nálunk volt "fogalom", hanem országosan a színházaknál, a filmnél is.

Uram!
Elhasználtad ruháidat, hogy a "mi" szabónkat magadhoz hívtad?
Uram!
Te pőrén is elegáns vagy a mi szívünkben és lelkünkben! Elvetted tőlünk életének második felét! Miért?
Uram!
Ha már így megszólítottalak, kérlek, mondd meg Mester Janinak, hogy megérkezett az ő "keresztlánya" a VASSZÚNYOG!
. A kiváló színész kevés embert engedett közel magához. Ezt ki kellett érdemelni! Rang volt az Ő barátsága. Ezt a nevet a "mi" szép, törékeny Ibink azért kapta, mert energiája, munka és ember tisztelete, szeretete határtalan és kiapadhatatlan volt.
Találó ez a név! Azt hittük, "örökre" velünk marad, hisz egy "vasszúnyog" nem tud repülni, földre van kényszerítve. Fizikát, mindent meghazudtolva kecsesen, elegánsan, méltóság teljesen felemelkedett és fölszállt oda, ahonnét még senki nem jött vissza.
Uram!
Gazdag lettél egy csodás, példás, lélekkel! Fogadd szeretteid körébe, vigyázz helyettünk is rá, adjál neki egy hatalmas szabász asztalt, lelkének örömére.
Pőre lett a színházunk, elment a RUHÁK LELKE!

bozsó

Egyetlen bölcsesség van, amit még remélhetünk,
az alázat bölcsessége: az alázat végtelen.            
T.S. Eliot

 

A Győri Nemzeti Színház megrendülten tudatja, hogy
Pákozdi Ibolya
a Győri Nemzeti Színház Örökös tagja
a férfi szabótár vezetője

életének 59. évében elhunyt.

Temetése 2009. március 17-én, kedden 14.00 órakor lesz a győri Szabadi úti temetőben.
Az elhunytat a Győri Nemzeti Színház
saját halottjának tekinti.

Emlékét kegyelettel megőrizzük.
Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük.

 Győri Nemzeti Színház
Igazgatósága és dolgozó

------------------------

Forrás: Győri Nemzeti Színház