Jean Racine: Atália

"Racine zseniális drámaíró volt. Az elmúlt rövid idõszakon belül két darabját is rendeztem, a Nemzeti Színház stúdiójában az Andromakhét, illetve az Új Színházban a Phaedrát. Az Atália Racine utolsó színdarabja. A szabályokat, melyeket a francia klasszicizmus kirótt a szerzõkre, talán õ tudta a legjobban megtölteni élettel, szenvedéllyel, lélektannal, világnézettel és emberi hitelességgel. (Más kérdés, hogy ezeket a szabályokat komolyan kell-e nekünk venni — mi most ezt tesszük.)

A mű lenyűgöző empátiával és hitelességgel tárgyalja az Ószövetség Királyok könyvének és a Krónikák könyvének ide vonatkozó fejezetét: Atália uralkodása és Joás hatalomra kerülésének történetét. Ez az eseménysor tökéletesen modellezi azt az időszakot, melyet Racine, mint mellőzött drámaíró XIV. Lajos egyre autoriterebb uralkodása alatt megélt. És az Atália tökéletesen leképezi a mi rendszerváltásunk körüli problémákat is. Külön értéke az előadásnak, hogy a Nemzeti Színház új fordítást rendelt Szálinger Balázstól. Emellett természetesen parádés a szereposztás: a címszerepben Molnár Piroskát látjuk, valamint Udvaros Dorottyát, Kulka Jánost, Blaskó Pétert, és a most ideszerződött tehetséges fiatalok csapatát." (Valló Péter)
Racine 1639-ben született Ferté-Milonban. Apja, nagyapja itt volt városi hivatalviselő. Egyéves volt, amikor anyját elvesztette. Rá két évre apja, majd nagyapja is meghalt. Tizenhét éves korában a párizsi híres Port-Royal intézetbe került. Jó barátai La Fontaine, Boileau, Moličre a színdarab-írásra ösztökélik. Csaknem évenként megír egy remeket. Harmincnyolc éves korában alkotóereje teljében hirtelen lemond az írásról. A magányt keresi. Hatvanéves korában halt meg. Tizenkét színdarabján kívül ódákat, vallásos énekeket, akadémiai értekezéseket, leveleket és egy történelmi tanulmányt hagyott hátra. A franciák mindmáig a legnagyobb s legjellegzetesebb drámaírójuknak tartják.

Fontosabb drámái: Nagy Sándor (1665), Andromaché (1667), Britannicus (1669), Berenice (1670), Iphigenia (1674), Phaedra (1677), Eszter (1689), Atália (1691).

A művet 1949 óta magyar színpadon nem játszották.

JEAN RACINE: ATÁLIA
Fordította: Szálinger Balázs
Társfordító: Bánföldi Tibor

" JOÁS, Júda királya, Okoziás fia: MÁTYÁSSY BENCE
ATÁLIA, Jorám özvegye, Joás nagyanyja: MOLNÁR PIROSKA
JOÁD: KULKA JÁNOS
JOZABET, Joás nagynénje, Jorám lánya,
a főpap hitvese: UDVAROS DOROTTYA
ZAKARIÁS, Joád és Jozabet fia: FÖLDI ÁDÁM
SZULAMIT, Zakariás húga: TOMPOS KÁTYA
ÁBNER, Júda királyainak hadvezére: GAZSÓ GYÖRGY
AZARIÁS, levita: SZABÓ KIMMEL TAMÁS
IZMAEL, levita: MARTON RÓBERT
MÁTÁN, hitehagyott pap, Bál áldozója: BLASKÓ PÉTER
NÁBÁL, Mátán bizalmasa: MERTZ TIBOR
HÁGÁR, Atália egyik udvarhölgye: GERLITS RÉKA

LEVITA LÁNYOK KARA:
DENK VIKTÓRIA, KUN ÁGNES ANNA, NÉMETH RENÁTA MÁRIA, PAP NIKOLETTA, SIPOS MARIANNA, TAKÁCS ZSUZSANNA

Díszlettervező: Antal Csaba
Jelmeztervező: Benedek Mari
Zene: Melis László
Koreográfus: Király Attila
Dramaturg: Vörös Róbert, Keszthelyi Kinga
A rendező munkatársa: Herpai Rita

Rendező: Valló Péter

Bemutató: Gobbi Hilda Színpad, 2009. március 14.


Próbafotók: Gordon Eszter
 Forrás: Nemzeti Színház

süti beállítások módosítása