"Hová tûnik el mindaz, ami már nem létezik? Hová tûnik el a színes képekkel tele ABC-s könyv? Az ének, amit pont most énekeltem és hova tûnik el a város, amirõl mama és papa állandóan beszélt, hogy oda költözünk majd?"
|
A darab a főhősnő kísérleteit kíséri végig, aki értelmet próbál találni a körülötte és a vele történő dolgokban.
Az Améli családi történeteiben életre keltett figuráknak, a melléktémáknak - a nő helyzete, párkapcsolatok - mind-mind olyan erejük van, melyek képesek életszerűen felidézni a kommunista rezsim világát, ennek minden aberráltságát, abszurditását és tömény borzalmát. Így hát az Améli sóhaja, e korszak tényleges epilógusává válik. A figyelmes, de távolból szemlélődő szerzőnő helyzete lehetővé teszi, hogy megtalálja a megfelelő hangot, mely tökéletesen illik e - mind a mai napig - érzékeny témához. A darab egész szövegvilágán organikusan vonul végig több irodalmi stílus. Nyelvezetét a poézissel átszőtt élőbeszéd határozza meg, ám a monologizált részek között találunk olyan muzikálisan-recitatív pillanatokat, melyek úgy színesítik meg az érzelmi minőségeket, hogy megőrzik ezek feszességét. Alina Nelegának sikerül nevetést fakasztania, vagy legalábbis mosolyra ingerelnie ott, ahol a körülmények kifejezetten drámaiak, ám ennek a fordítottja is igaz, vagyis tragikus hangulatot képes kelteni olyan helyzetekben, melyek első látásra inkább komikusnak tűnnek. Ez a heroikusan-komikus stílus Améliből igazi, hús-vér, élő és hiteles figurát varázsol, a szövegnek pedig valósággal a lélegzés ritmusát kölcsönzi.
Alina Nelega monodrámája egy különleges fajta emlékezést vált ki a nézőből, azt a fajta emlékezést, mely az erőteljes érzelmeket követi, végtelenül személyes, ugyanakkor felidézi a meg nem élt emlékeket is, melyek az előző generációk fájdalmas ozmózisa révén öröklődtek át.
Az Améli sóhaja kiforrott mű, mind irodalmi szempontból, mind pedig az általa hordozott teatralitás szempontjából. Jócskán és meggyőzően bizonyították ezt mindazok a nyilvános alkalmak, amelyek során a darab bemutatásra került. E formailag és tartalmilag egyaránt megkapó monodráma azon nagyon kevés színházi írások közül való, melyek közelmúltunkkal foglalkoznak, teljes egészében jelenünkhöz tartozva.
|
Alina Nelega: Ameli sóhaja
Eugenia Anca Rotescu (fordította: Gergely Zsuzsanna)
Ameli: Andresz Kati
fordító: Annamaria Pop
látványtervező: Balázs Krisztián
zenei vezető: Posta Pál
zeneszerző: Czipott Géza
rendező: Gali László
Előadás időpont: 2009. április 03. 19.00
Helyszín: Aranytíz (V. kerület Arany János u. 10.)
További előadás időpontok:
április 17. 20.00 h
április. 26. 19.00 h
Jegyár: 1000.-
Jegypénztári nyitva tartás:
kedden és csütörtökön 15.00 órától 20.00 óráig
szombaton 9.00 órától 15.00 óráig
Tel.: 354-3400
Forrás: Aranytíz
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.