Hőseink, Barry és Darry, nem tudják feladni. Danival beszélgettünk késő éjjel, két- három kávé mellett (nem adtuk fel): Állatokon, meg növényeken látni ezt... megy a kúszónövény, folyondár a falon, félig meg van már dögölve, mégis kúszik a fény felé. És a kopasz, megszaggatott fülű kandúr is ugyanúgy kajtat a nők után...
Hősnek lenni ma és most: nem látványos bejövetel spéttel, nem nagykiállásos, harsányságos megmondás; hősnek lenni ma és most annyit jelent, hogy el tudok mosogatni, ki tudok teregetni, vagy meg tudom főzni a kávét. Történetünk két hősről szól, akik nem tudnak elmosogatni, nem tudnak kiteregetni, és nem tudják megfőzni a kávét, sőt, még egy teljesen egyszerű és triviális Üsző is kibabrál velük. Mégis hősök ők: habár az első közös percüktől kezdve egyértelmű, kettejük kapcsolatába nem csak hogy bele van kalibrálva az elbukás esélye, hanem kettejük kapcsolata egyszerűen maga egyenlő az ELBUKOTTSÁG állapotával. Így, ilyen formában, csupa nagybetűvel. Volt egyszer egy filozófusnak, vagy költőnek, tudja Isten, úgy Krisztus után valamikor egy igen- igen gyönyörű mondata: azokat a csatákat szép megvívni, mikről tudjuk: eleve vesztesek.
Nézzék meg bátran.
Kovács Dániel SzFE III. évf. rendezőszakos hallgató vizsgaelőadása
Darry Berrill: Molnár Gusztáv
Barry Derrill: Friedental Zoltán
Lizzie Berrill: Szamosi Zsófia
látvány-rendezte: Kovács Dániel
Osztályvezető tanár: Babarzcy László
Köszönjük Ladányi Andrea és Petrik Andrea segítségét.
Előadás időpont: 2009. április 9. és 10., 19.30
Kovács Dániel SzFE III. évf. rendezőszakos hallgató vizsgaelőadása.
Forrás: Szputnyik Társaság
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.