Sergi Belbel, a katalán író-rendező darabját először egy független koppenhágai színházi műhely, a Plan B mutatta be 2006-ban. A Magyarországi ősbemutatóra 2009. április 16-án kerül sor a MU Színházban, a Szputnyik Műhelyben. Az előadás rendezője Baksa Imre.
Sergi Belbel: Mobil
Comedia negra digital
Fordította: Baksa Mercédesz és Duró Gábor
Sara: Naszlady Éva
Claudia: Molnár Erika
Rosa: Kakasy Dóra
Jan: Chován Gábor
Zene: Wittek Béla
Díszlet: Huszár Andrea
Jelmez: Kovács Andrea
Dramaturg: Duró Gábor
A rendező munkatársa: Tóth Péter
Rendező: Baksa Imre
Külön köszönet: Eija Horváth Faller; Rada Lilla; Dömők Zoltán
Magyarországi ősbemutató: 2009. április 16., 17. 19.30
MU Színház, Szputnyik Műhely
Fotók: Katona László
Forrás: Szputnyik Hajózási Társaság
Közelebb - Interjú Baksa Imre rendezővel
A hétköznapi élet tereiben szeretne színházat csinálni - közelítené az embert a róla íródott történethez. Ezért viszi szívesen kávéházba, moziterembe a rendezéseit. Gyakran a nézőkhöz testközelségben játszanak a színészei, a közönség pedig ültében is a köré táguló aprócska színpadra kerül. Beleszeretett a katalán-spanyolokba a humoruk, az érzelmességük és a vehemenciájuk miatt, és megszerettette őket a kortárs drámák magyar kedvelőivel. Azt mondja, a német és skandináv kamaradarabokhoz szokott szakma kissé idegenkedik, a nézők korhatár nélkül tódulnak, akiket pedig igazán megérintettek a Dakota, a Grönholm-módszer és a Mobil nagyító alá helyezett, kifordított emberi világai, azok többsége nő. Pszichológus felesége szakértőként lektorálja a színpadra állított lelkifolyam(at)ot.
- Négyből három rendezésed katalán. Ez már nem lehet véletlen. Ráadásul te fordíttattad őket magyarra, és te rendezted őket először magyar színpadon. Hol találtad a korábban itthon szinte teljesen ismeretlen Jordi Garcelánt és Sergi Belbelt?
Baksa Imre: Szakmai-baráti körökben. Garcelán Dakotáját egy kolléganőm ajánlotta, és minden anyagi háttér nélkül, a színész barátaim ingyenmunkájával rendeztem meg és mutattuk be 2006-ban a Városi Színházban. A Grönholm-módszerrel egy pályázat útján jutottunk be az Új Színházba, ahol azóta is nagy sikerrel játsszuk. A szintén katalán Sergi Belbel, a Mobil rendezője pedig nemcsak író, hanem rendező is, és úgy bukkantam rá, hogy épp Garcelán darabjával dolgozott.
- Ezek a drámák nemcsak kortársak, hanem egészen frissek: 2002 és 2006 között íródtak, témájuk pedig szintén hétköznapjainkhoz közelít, még ha valami (a Dakotában a valóságba keveredő rémálmok, a Grönholm-módszerben egy sorsdöntő állásinterjú, a Mobilban pedig egy terrortámadás) miatt rendkívülivé is válnak ezek a hétköznapok. Ez a fajta aktualitás nehezíti vagy könnyíti a művész dolgát?
Baksa Imre: Rendezőként mindenképpen könnyebb kortárs drámát feldolgozni, hiszen az orrunk előtt heverő dolgokról beszélünk, azokat szeretnénk bemutatni. Célom is, hogy mai problémákról beszéljek. Az már más kérdés, hogy a kortárs drámát még mindig nehéz bevinni a kőszínházak falai közé, nehézkes a pénzszerzés és marketingeszközök híján az is problémát jelent, hogy egyáltalán a közönség tudomására hozzuk, hogy létezünk és dolgozunk.
- Pedig ők jönnének.
Baksa Imre: Jönnek. Szerencsére. Eddig mindegyik produkció, a vidéki bemutatókon is, teltházzal futott.
- Szeretjük a spanyolokat. Én kimondottan. Te miért választottad őket?
Baksa Imre: Az érzelmességük, érzékenységük, temperamentumuk miatt. Ami mind egyszerre van jelen egyfajta abszurd humorral fűszerezve. A humor nagyon fontos. Egyébként, ahogy élőbeszédben túlbeszélnek, túlgesztikulálnak mindent, úgy általában a darabokat is túlírják, sokat kellett húznom belőlük.
- Az írókból, belőled vagy ebből a fajta abszolút jelenidejűségből adódik, hogy már-már pszichológiai mélységű lélektani ábrázolásokat látunk?
Baksa Imre: Mindegyikből, belőlem is. Érdekel a pszichológia és érdekelnek a közeli emberi kapcsolatok, a férfié és nőé, az anyáé és gyerekéé - ezekben a lelki relációkban aztán még minden más érzelem, például a hiúság, a gyűlölet vagy a féltékenység is jelen lehet.
- Nagyon mély és borzasztóan intenzív színészi játékot követelnek ezek a drámák. Például a Mobil Saráját játszó Naszlady Éva többször negyedórás monológot ad elő - kezében a nagyobb gesztikulációt lehetetlenné tevő mobiltelefonnal. Ez alatt az idő alatt folyamatosan beszél, miközben egy széles és színes érzelmi skála minden eleme áthullámzik rajta. A közönség sír-nevet és szégyenkezik, miközben lubickol az élvezetben. És muszáj megemlíteni a Molnár Erika teremtette, gyárilag magyarra szinkronizált ízig-vérig spanyol üzletasszonyt, Claudiát.
Baksa Imre: Igen, nagyon nehéz szerepekről van szó, és a szöveg is pergős, valamint rengeteg. Sokat is hoz ki belőlük. Anyagi szempontok miatt, de koncepcionálisan is nagyon kevés díszlettel és eszközzel dolgozunk. A színházban a színészi játékra akarom tenni a hangsúlyt és kihasználni az aktuális tér adottságait. Szeretem, ha egészen közel játszunk a közönséghez, ha minden értelemben egy térben vagyunk. Ha kicsit mindenki a játék részévé válik. Célom, hogy kihozzam a színházat a hétköznapi tereinkbe, az emberek közé.
Juhász Rita