A kortárs színház- és filmművészet egyik legsokoldalúbb egyénisége, Lukáts Andor az utóbbi időben rendezőként és színházigazgatóként rátalált a művészi komplexitás új útjára, a zenét és a színházművészetet ötvözni képes összművészeti műfajra, az opera világára. A kiváló színész és rendező vezetésével nyílt meg a főváros első, saját játszóhellyel rendelkező alternatív operaháza, a Sanyi és Aranka Színház és Apropera. A régóta várt intézmény első operapremierje egy izgalmas alkotás, Faragó Béla Az átváltozás c. „vígoperája" volt április 3-án.
Franz Kafka novellájának operaváltozata Lukáts Andor rendezésében, Tihanyi László vezényletével, jeles operaénekesekkel és színművészekkel került színre. Gregor Samsát Pataki P. Dániel, az Apát Jekl László, az Anyát Schöck Atala, Gregor húgát, Gretét Kővári Eszter Sára, a Fényképnőt Pető Kata, a takarítónőt Pogány Judit, a cégvezetőt Domahidy László, Samsa alteregóját, a Fiút pedig Molnár Ágnes alakította.
- Művészi pályáján fiatal korától kezdve a színház teljességének megélésére törekedett. Mit jelent az Ön számára a zene és az opera?
Lukáts Andor: Nem értek az operához, zenei előképzettségem sincs, de szeretem ezt a műfajt és mindig megérint a jó zene. Képsorokat, gondolatokat indít el bennem a zenehallgatás, de ha jobban belegondolunk, valójában a zenei szerkezet, a tempó, a dinamika az ősi időktől kezdve meghatározza életünket. A legnagyobb szabadság a zenében van, minden a zenéből sugárzik. Minden tettünkben, mozdulatunkban, kommunikációnkban jelen van a zene, még a tudatalattinkban is zeneileg élünk. Ez legnyilvánvalóbban a tempóváltásnál nyilvánul meg, olyan esetekben is, mint például ha egy dugó után szabad utat kapunk: a feszültségtől való szabadulás, a száguldás szinte egy nagy zenei oldáshoz hasonlítható. A repetitív zene - többek között Philipp Glass Einstein a parton c. hat órás operája és csíráiban Ravel Bolerója - ezt a szerkesztési módot alkalmazza, itt finom mozgások keretében bomlik ki a változás. Sokakat idegesít a lassú, egymásba csúszó, kontúr nélküli átmenetekkel érzékelhető váltás feszessége, mert nem szánnak elég időt a stílus megismerésére. A zenei mozgással állítható párhuzamba Szókratész és Platón oktatási módszere is, akik sétálva tanították az ifjabb nemzedéket. A természetben voltak jelen, így a figyelmük is jobban kinyílott. A mester nem tanított, nem a katedrán állt, hanem mesélt, érdekeltté tette tanítványait a megismerésben.
- Első operarendezése egy különleges produkció, Monteverdi Poppea megkoronázása c. műve volt, színművészeti főiskolások előadásában. Itt tényleg az opera, mint kísérleti műfaj születésének lehettünk a tanúi, az éneklő színészek mintha a korabeli - a platóni és az arisztotelészi művészetfilozófián alapuló - teoretikus hagyományba leheltek volna új életet.
Lukáts Andor: A rendhagyó színrevitel előzményeként, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán az általam vezetett színészosztállyal 12 nap alatt hoztunk létre a szombathelyi Művészetek Házában egy érdekes, formabontó előadást. Az első nap végigjártuk az épületet, mindenki választott magának egy helyet és az improvizáció folyamán rengeteg történet született. A második nap bementünk a városi könyvtárba, mindenki drámai anyagot keresett a kitalált történetéhez. Így az udvaron egy putriban berendezkedő három lány történetét a Három nővérbe, a pincében megbúvó két fiú és két lány meséjét pedig Genet A cselédek c. darabjába futtattuk bele. Még aktuális eseményeket, így Marlon Brando halálát is belevittük az előadásba. A bemutatón a közönség soraiban helyet foglaló Fischer Iván művészi fantáziájára is inspirálóan hatottak a fiatalok és elmondta, szeretne az osztályommal dolgozni. Így született meg a Poppea megkoronázása, amelyre külön komolyzenei képzést kaptak a diákjaink, de a hangsúlyt mégis a színészi játékra helyeztük. Valahogy sikerült nekünk is újból átélnünk, rekonstruálnunk, legalábbis szellemiségében az opera születését, úgy ahogyan az Monteverdi korában lehetett.
A főiskolásokkal színpadra vittem egy másik klasszikus zenei alkotást, Ravel Boleróját is. Sáry Bánkot kértem fel, hogy dolgozza át a zenei szövetet emberi hangokra. A színpadképet egy nagy anyag alkotta, rajta 22 kivágott lyuk, amelyekben a lépcsőzetesen elhelyezett 22 hallgató feje volt látható. A hangszerek hangjait énekhanggal próbálták imitálni, két évig készültünk az előadására. Amikor Stuttgartban vendégszerepeltünk, három Euripidész-dráma mellett a Bolerót adtuk elő. Itt már egy egész sor színészi gesztust építettem a darabba, ettől még élőbb lett a színrevitel. Óriási sikert arattunk, a nézők állva tapsoltak és bravóztak. Más zeneművészeti alkotásokat is érdemes lenne hasonlóan feldolgozni, a zenével és a színészettel együttesen kifejezni. Fischer Iván tavaly Viktor Ullmann Atlantisz császára és Vajda János Apokrif: Az öt kenyérről című, Capek-novella alapján írt operáinak rendezésére kért fel. A Művészetek Palotájában és a Trafóban igazi emlékezetes, érdekes előadás jött létre a Fesztiválzenekarral.
- Saját teátruma, az egykori Stúdió K helyén kialakított Sanyi és Aranka Színház és Apropera a prózai előadások mellett immár a hazai kísérleti operajátszás méltó színtere lehet. Még az elnevezés is formabontó, talányos...
Lukáts Andor: Az abszurd drámák és operák bemutatását célul kitűző Sanyi és Aranka Színház és Apropera elnevezése Halász Péter emléke előtt kíván tisztelegni. Amikor 1995-ben Kaposvárról a Katona József Színházba szerződtem, ő a Katona művészeivel a Kamrában létrehozta a Hír Színházat, amellyel két hónap alatt 28 premiert tartottunk. Az előadásokat a Népszabadság híreire építettük: esténként megkaptuk a másnap megjelenő szám kefelevonatát, amelyből egy kiválasztott pár soros hír adta meg a következő este játszott darab cselekményének a vázát. Az egyik ilyen előadás egy hajléktalan házaspár, Sanyi és Aranka történetét beszélte el. A két főhőst Halász Péterrel együtt játszottuk, a három és fél órás improvizáció a művészi pályám egyik maradandó, mély élménye. Amikor szóba jött a színház névválasztása, nem szerettem volna egy eleve kézenfekvő, adekvát elnevezést, sokkal inkább egy emberi, figyelemfelkeltő nevet szándékoztam adni. Első hallásra sokan ugyan nem értik, Jancsi és Juliska Színháznak szólítják, de amikor már megtanulják a jellegzetes kifejezést, nem felejtik el.
Péterfi Nagy László
(próbafotók: Várkonyi Tímea)
Megjelent: „Még a tudatalattinkban is zeneileg élünk..." címmel az Operaportálon
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.